TB Tesztek 66 - Totalcar

Eldobható robogó vagy a spórolás csodája?

Gyerünk még, még! Vállaimat összehúztam, előredőltem, könyökömet szorosan oldalamhoz szorítottam: próbáltam a sebesség érdekében a legáramvonalasabb formát felvenni. Minél jobban kucorogtam, annál magasabbra hágott a tachométer nyelve. Az egyenes vége egyszer csak elérhetetlen távolsággá változott: magamat sem tudtam jobban összecsomagolni, és a blokk is kifulladt. Megállt a mutató és állandósult a sebesség, ennyi. 42 km/h.

400 méteres pénisz

Bitangul néz ki, 200 ló, és épp tíz éve fejlesztik. Az eredeti VMax legenda, de úgy néz ki, az utódot is befogadta a motorostársadalom, mert az idei mennyiség fele elővételben, látatlanban, mindenféle megjelent teszt nélkül elkelt.

Sokba kerül csórónak lenni

Nem tudni, milyen törpéknek tervezték az R6-ot, de a farokidom úgy tűnik el a farpofáim között, mintha hátulról akarna belém hatolni a Yamaha. A nagy seggek alatt elveszik a komplett segédváz, nem is szeretném tudni, merre.

Hiszen ez egy autó!

Vezetett már jóféle, kicsi roadstert, mondjuk Mazda MX-5-öst? Élvezte? Gondolatban tegyen bele automata váltót, vegyen el két kereket, és megkapta a Honda Sw-T400-at. Naggggyon jó cucc.

Amilyen kicsi, olyan drága

Úgy keressük az ideális motort, mint alkimisták a bölcsek kövét. Titkos pincék és higanygőzös laboratóriumok helyett az aszfaltot koptatjuk, port túrunk és keverjük a sarat – a Yamaha WR250R sem színtiszta arany, de erényei nagyon fényesen csillognak.

Szándékosan zsibbaszt

Papíron kiválóan teljesít, élőben kicsit kidolgozatlan, kényelmetlen, darabos. Viszont szép, erős, és Rotax blokkal is megkapja az utakon a BMW-knek kijáró tiszteletet.

Nem szolga, harcostárs

A Tuono nincs könnyű helyzetben. Az olasz kéthengerest majdnem mindenki a Ducatival azonosítja, pedig a noalei gyár már évek óta jobbnál jobb V2-eseket készít. Amikor tavaly motorvásárlást terveztem, átnéztem az utóbbi évtized komplett big bike kínálatát, az Aprilia mégis csak a legvégén jutott eszembe. Ezen magam is meglepődtem, hisz tudom, hogy karakteres, vérmacsó motorokat készítenek. Hogy miért nem vettem meg? Olyan egyszerű: azért, mert nem szépek.

Az utóbbi évtizedek legszebb Hondája

Az új CB 1000R majdnem olyan sikeresen téríti a megátalkodott pogányokat, mint Szent Pál, és a nyergére visszatérve az alcantarának tényleg hamar megárt a víz. A forgalmazó meg is kért minket, hogy ne mossuk, de hiába fenyegeti minden kósza esőfelhő, tényleg annyira jól néz ki, hogy nekem is így kéne.

A segg nem hazudik 2.

Ugyanaz a motor, de kétpetéjűek az ikrek. A GT-ben ez a 1300 köbcenti kétféle dolgot tud. Az egyik, hogy észre se vesszük, igazi háttéremberként teszi a dolgát, és mindig pont annyira húz, hogy jó legyen nekünk. A másik tudománya, hogy hatezres fordulat körül fantasztikus üvöltésbe kezd - a vér azonnal felpezsdül, de igazából ez csak egyféle hang. Jó, de nincsenek benne dimenziók.

Az araszolás megöli a spermiumot

A lépcsőházi susmus szerint a szemben levő házban egy védett tanút őriznek. Állítólag olaszban köpött a maffiára – huszonnégy órás szolgálatban védik a golyóálló mellénybe bújt rendőrök. Tudtukon kívül nem csak egy formálisan halálra ítéltre vigyáztak – ők voltak a Yamaha őrzői is.

A pontyokkal nem lehet sietni

Hörgött a blokk, a kipufogó majdnem kiköpte a szelepeket, ahogy a kis Kawasaki a laza homokon megpróbált a dombra feljutni. A kormányt már teljesen az ágyékomba húztam, és üvöltve szuggeráltam a KLX-et: „Mennyémennyémennyémááá!”

A japánoknak nincs esélyük

Négy kör pályamotorozási dimenzióban olyan, mint egy félbeszakított petting után leosztályozni Eva Longoria szaporítószerveit. Látjuk, tudjuk, meg a tenyerünk alatti rángatózásból érezzük is, mire lenne képes, ha… ha lenne rá lehetőség. Na milyen volt, milyen volt? – szúrtak mellbe a kérdéssel. Én meg csak néztem: nem tudom, négy kör mit bizonyít. Biztos jó, legalább az nem derült ki, hogy szar. Bár ha öt és fél misiért az lenne, húgy szökne az összes RSV4-tulaj agyába az első száz kilométer után.