Omodatették?
Nagyon finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy a tisztán elektromos változat nem tett rám jó benyomást az Omoda 5-ből. Azóta érkezett egy faceliftes változat, és kíváncsivá tett a konkrét munkadarab. Utóbbi azért lehetett így, mert egyrészt nem villany, hanem hibrid, másrészt azt mondják róla, hogy rendesen kigyomlálták a korábbi változatok hülyeségeit. Az iménti állítás tulajdonképpen igaznak bizonyult, miközben úgy érzem, hogy hagytak még maguknak teret a fejlődésre. De ne szaladjunk ennyire előre.
Közzétéve:
2026. 03. 11. 06:11
Nem egy Sacco
Nagyra tartom a szépséget: az a megingathatatlan véleményem, hogy minden használati tárgynál fontos, hogy kedves legyen a júzer szemének. Alábecsült tényező ez, pedig valójában a szépség egy gigantikus, ráadásul kissé sunyi fegyver: a frappáns dizájn önmagában is dönthet arról, hogy egy termék sikeres lesz vagy sem. Gondoljunk néhány öreg autóra: hány olyan füstölgő ganékupac létezik, amire milliók vágynak csak azért, mert fantasztikusan néz ki? Segítek, rengeteg.
Az Omoda 5 fazonja messze esik az ízlésemtől. Értem, hogy baromi látványosra szerették volna rajzolni, és ezt tulajdonképpen tudja is, én viszont ezzel együtt is rettentő összeszedetlennek és zavarosnak látom. Akárhonnan nézem, a hajlítások, élek és részletmegoldások dús kavalkádja nem áll össze koherens egésszé. A kínai eklektika nem az én világom, a letisztultabb, arányosabb és/vagy frappánsabb formákban hiszek.
Azt megadom, hogy az Omoda 5 a maga módján érdekes külsejű autó, és ez önmagában is erős érv lehet. Sőt, azt is nehéz lenne elvenni tőle, hogy divatos: egy lejtős tetejű, épp eléggé teátrális SUV. Őrülten népszerű kategória ez manapság, így nem véletlen, hogy az Omoda – és a többi kínai gyártó is – ebbe az irányba mozdul.
Eközben elismerem a téma szubjektív mivoltát, kéretik így is kezelni. Magyarul: az, hogy nekem valami nem jön be, nem azt jelenti, hogy egyetemesen csúnya. Ér, ha neked más tetszik, ezzel az égvilágon semmi gond nincs. Azt gyanítom, hogy én vagyok extra finnyás, hiszen elég sokan veszik, és nyilván nem tennének ilyet, ha csúnyának gondolnák.
Bent meggyőzőbb
Az Omoda 5 beltere nagyságrendekkel konzervatívabb, mint a külső, ami egy határozott dícséret. Bár sokszor láttunk már ilyet mostanában széles, egyszerű műszerfal változatlanul kiváló megoldás, ahogy a közös deszkába integrált kijelzők se mutatnak rosszul. Kimondottan tetszett a magas, letisztult középkonzol, aminek a vége sejtelmesen eltűnik a műszerfal alatt. Ugyanakkor a fekete kamu fát nem erőltetném, csak egy kicsivel jobb, mint a zongoralakk, de inkább szimplán csak más.
Az anyaghasználaton érzésem szerint valamennyit fejlesztettek, pedig ilyen szempontból a facelift előtti 5-össel se volt komoly gond. Ebben nagyon erősek a kínaiak: már az olcsóbb cuccoknál se könnyű belekötni az anyagminőségbe, vagy az érzetébe, előbbit majd az idő fogja igazolni. Hab a tortán, hogy az összeszerelés is becsületes, az alkatrészek nagy örömmel, csendben maradtak a helyükön. Akadnak azért hanyagságok is: a tetőablak vékony alumínium sínjei rettentő olcsó hatásúak (sanszos, hogy azért, mert olcsók), ahogy néhány nehezebben elérhető helyre is jutott sprőd műanyag. Utóbbiért nem lenne illő hibáztatni az Omodát, hiszen sok más, régi gyártó ennél jóval arcátlanabb trógerségekre képes.
A szoftveren is faraghattak, ami nagyszerű, viszont a tökéletestől még így is messze esik az Omoda infotainmentje. Alapvetően normálisan használható, azonban maradtak benne átgondolatlan részletek, amik közül néhány rendesen frusztráló. Például az, hogy amikor megy az Apple CarPlay, nincsenek klímavezérlő gombok alul, így amennyiben valakinek túlpörköli a hátulját az ülésfűtés, esetleg állítana a kabin temperálásán, menet közben kénytelen almenükben kotorászni. A probléma eleve arra az ostoba autóipari trendre vezethető vissza, hogy eltüntették a fizikai gombokat. Ennek a felelősével egész nap érintőkijelzőt tapicskoltatnék vezetés közben.
Ugyanakkor rohadt jól működött a 360 fokos kamera: minden kamera képe szép, az autó ügyesen forgatható. Hasznos cucc. Az egyetlen átgondolatlanság, hogy a radar nem írja felül a zene hangját, így, ha parkolás közben marad az ordító muzsika (és nem halkítod le magad, hogy jobban láss), akkor nem fogod hallani, hogy a radar pittyegéssel jelzi a tereptárgyak közeledését.
Az Omoda 5 ülései erős közepesek: jól elvoltam a bal egyben, kényelmesnek tűnt a szék, de semmi extra, ráadásul egy hosszabb ülőlapot is elviseltem volna. A helykínálat már egy komplexebb kérdés. Bár ez egy SUV, tehát magas, a vertikális kiterjedése messze nem olyan nagyvonalú, mint ahogy azt gondolnád. Nem szoktam feküdni az autókban, a kissé versenyautós, egyeneshez közeli üléstámla-állást kedvelem, aminek itt volt egy hátránya: a hajam hozzáért a plafonhoz, pedig koppra leengedtem az ülést. 184 centi magas vagyok, egy nálam magasabb ismerősöm fejét csak akkor nem nyomta a plafon, amikor rendesen hátradöntötte a támlát. Cserébe hátul a lejtős tetővonal ellenére is tisztességes a tér, ezért jár a keksz. A csomagtartó ennél a hibrid változatnál karcsú: a gyári adat 300 liter kalaptartóval, 372 liter, ha nincs kalaptartó, és ablakvonalig cuccolunk.
A hibrid tudja
Az Omoda 5 SHS-H full hibrid, vagyis saját magát tudja tölteni, de mi őt kábellel nem. A technika egy 1,5 literes, négyhengeres, 143 lóerős turbós benzinesből, illetve két, az automata váltóba integrált villanymotorból áll. A rendszerteljesítmény 224 lóerő, a csúcsnyomaték 295 Nm, a nulla-száz meg 7,9 másodperc.
A kínaiak nagyon érzik a hibridek műfaját: korábban már többféle kínai hibridet is próbáltam, a többségük sokkal ügyesebb volt a vártnál. Éppen ezért magas elvárásokkal fordultam az Omoda irányába is, és végül nem is okozott csalódást. Nincsenek nagy titkok: ahogy a többiek, úgy az Omoda is inkább a villanymotorra helyezi a hangsúlyt, ezért a menés egyszerre érződik fickósnak és kifinomultnak. A benzinmotor hangja maximum magas fordulaton zavaró, de szerencsére ezt csak nagyon ritkán kell hallgatni.
A rendszer ügyesen zsonglőrködik a benzin és az áram összhangjával, aminek a kellemes karakteren túl a kedvező fogyasztás az egyik pozitív hozadéka. Nálam 6 liter körül alakult a matek, ami valamivel több, mint amit a WLTP ígér – az 5,3 liter vegyesen. Lendületesen közlekedtem az Omodával, ezért egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a gyakorlatban is össze lehet hozni vele egy 5 literhez közeli értéket.
Szinte az összes eddigi kínai autó gyenge pontjai közé tartozott a futómű, és bár reménykedhettem volna, az elektromos Omoda 5 után sejtettem, hogy a hibridnek se ez lesz az erőssége. Bejött, amire számítottam, de azért van benne egy csavar. Az SHS-H érzésre drasztikusan jobban mozog, mint a villany, de így is van még hova. A faceliftes Omoda 5 nagyokat rugózik, ügyesen vasalja a gyengébb úthibákat, általában egy kényelmes cuccnak tűnik. Ugyanakkor a kormányzásból teljes egészében hiányzik a precizitás, és az úttartása se olyan magabiztos, mint egy németé vagy japáné.
Matek
A kínaiak még csak újoncok Európában, el kell csábítaniuk a vevőket a régi márkák elől. Erre mind ugyanazt a taktikát választják: korrekt ár és sok extra, az Omodának ezektől látvnyos sikere van Magyarországon is. Ennyi, nincs itt semmi nagy varázslat. Az Omoda 5 SHS-H-ból csak egyetlen, magasan felszerelt változat kapható, amiért jelenleg 12 millát kell a kasszánál hagyni. Ez egyébként akciós ár, a listaára ennél egy kerek millióval magasabb.
A full hibrid konkurensek között ott van például a 140 lóerős Toyota Corolla Cross Hybrid és a 160 lóerős Renault Symbioz E-Tech. A 4,42 méteres Omoda 5-nél 4 centivel hosszabb a Corolla Cross, a Symbioz pedig 1 centivel rövidebb, vagyis ezek szinte teljesen ugyanakkora autók. A Toyota az árazással is jelzi, hogy róluk mindenki tudja, hogy tartós és hatékony hibrideket gyártanak: a fapados Corolla Cross alapára 13,3 millió forint. A Renault rendszere szintén nagyszerű, és az ára is jóval barátságosabb: a kedvezményes ára jelenleg 11,3 millió forint. Azt már mindenki döntse el maga, hogy egy régebbi márkának vagy az Omodának szavaz bizalmat.
Tehát
Megadom, hogy a faceliftes Omoda 5 határozottan korrektebb és összeszedettebb cucc, mint az elődje. A kínaiak figyelnek a visszajelzésekre, gyorsan tanulnak és még annál is gyorsabban korrigálnak. Az Omoda 5 fejlődött, de felemás maradt. A hibrid rendszer finom és hatékony, a belső minőségébe nehéz belekötni, az árazás korrekt. Ugyanakkor az elődénél érezhetően ügyesebb futóműre még ráfér a fejlesztés, akadnak logikátlanságok a szoftveres oldalon, illetve az ergonómián is van mit csiszolni. (Zárójeles részlet, hogy ez az erősen távol-keleti dizájn nem az én világom.) Nem zártam a szívembe, de megsüvegelem az erényeit, a gyors fejlődésért pedig megítélek egy virtuális pacsit.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
További cikkeink
