Bevált recepten ne? NE!
Kizárt, hogy meglepjen – gondoltam. Miért is lepne: egy régóta jól ismert Volvo második faceliftje. Enyhén fáradtnak, kissé erőtlennek, unásig ismételtnek vizionáltam ezt a pompás külsejű autót, ami mellett biztosan rég elsuhant a konkurencia. Aztán beültem a fantasztikus, világos bőr fotelekbe, végigmértem a gusztusos fabetéteket, majd D-be toltam a kristályt, és ezzel a lendülettel minden prekoncepcióm ívesen repült is a kukába. Mert az XC60 nemhogy nem fáradt el, most, ebben az erőszakosan technokrata, szomorúan személytelen, AI-színezte világban üt igazán nagyot az öregsulis, magabiztosan nyugodt kisugárzásával.
Közzétéve:
2025. 12. 11. 06:19
Öreg versenyző
Az első XC60-at tizenhét éve, 2008-ban prezentálta a Volvo, és jól tippelsz, ha azt gondolod, hogy hamar kolosszális siker lett. Nem túlzok a helyiértékkel: a príma méretű, svéd acél hobbiterepjáróból eddig 2,7 milliót adtak el, többet, mint amennyit a BMW hasonló méretű sikertermékéből, az X3-ból.
A második generáció bemutatóját a Volvo addigi történelmének egyik legnagyobb változása előzte meg: a céget felvásárolta a kínai Geely. Ez elsülhetett volna katasztrofálisan is, de szerencsére észnél voltak: a know how, a tervezők és a mérnökök is maradtak, csak a tulajdonos változott. A második generációs XC60 ebben a turbulens időszakban érkezett, 2017-ben mutatták be.
Volvo Macbook Pro
Szenvedélyesen rajongok az egyszerű dizájnért: az ipari formatervezés történetének legnagyszerűbb, legidőtállóbb alkotásaiban közös pont az átláthatóság, a világos vonalvezetés, illetve az, hogy minden négyzetmilliméter a tökéletes arányokról szól. Nézz csak meg akármit, amit az Apple legendás dizájnere, Jony Ive – vagy példaképe, Dieter Rams – tervezett: szinte az összes Apple termék hibátlanra csiszolt műalkotás, aminek a formája képtelen elfáradni.
Pontosan ilyennek látom az XC60-at is: Thomas Ingenlath fantasztikus formaterve nyolc év után egyetlen fotont se veszített a fényéből. Minden él, minden felület, minden visszafogott formai játék ugyanolyan ütős, mint 2017-ben. Hűvösen elegáns, mérsékelten agresszív, tökéletes sziluettű SUV, biztos vagyok benne, hogy évtizedek múlva is finomnak látjuk majd.
Az autóipar eközben teljesen más irányba fordult. A klasszikus eleganciát bután harsány kivagyiság váltotta: a méteres LED-csíkok, asztalnyi díszrácsok és amorf, de feltűnő részletmegoldások fullasztó világában akkora a zaj, hogy észre se vesszük a régi értékeket. Ezzel valószínűleg kevesen értenek majd velem egyet, de sebaj, én azért örülök, hogy maradt még a piacon néhány olyan autó, aminél nem a feltűnést választották fő szervezőelvként.
Ikeás nappali
A belső alig változott az utóbbi nyolc évben: továbbra is otthonos atmoszférájú, konzervatív, skandináv hangulatú enteriőr fogadja a júzert. Imádom a műszerfalon hullámzó, a síkból vízszintesen kitolt fabetéteket, jól mutatnak a hangszórók fém rácsai, nagyszerűek a világos bőrök. A fekete elemek, a nyersnek látszó fa és a vajbőr kontrasztja nekem nagyon átjön, ahogy a külsőre rímelő, megnyugtatóan letisztult formavilág is.
Bár manapság ez nem evidens, az XC60-at becsületesen összeszerelték: az alkatrészek nem jelzik hangos nyöszörgéssel a távozási szándékukat. Az anyagminőség nagyrészt olyan, amilyet egy magas polcra pozicionált cucctól elvárhat a vásárló, néhány helyre azonban elfért volna finomabb műanyag is. A zongoralakk továbbra is borzalmas hülyeség, szerencsére nem tolták túl.
Maradt néhány idegesítő homokszem a gépezetben, amikért nagy kár. A facelifttel nőtt a központi kijelző, ami így bután túllóg műszerfalból – az a néhány plusz col abszolút nem érte meg ezt a furcsa diszharmóniát. Nagyobb baj, hogy a klímát továbbra is csak a kijelzőn tapogatva paraméterezhetjük, ettől ezúttal is redők jelentek meg a homlokomon. Kedves gyártók: ezt kérlek örökre felejtsétek el, nem ismerek olyat, akinek fájdalmas élmény néhány plusz gomb és tekerő látványa, olyat viszont annál többet, akit idegesít ezek hiánya. További furcsaság, ami számomra nehezen értelmezhető, hogy egy Volvóból 2025-ben kimarad a vezeték nélküli Andorid Auto és Apple CarPlay.
Nem maradt ki viszont a hely: a 4,71 méteres hosszhoz 2,87 méteres tengelytáv tartozik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hátsó sorban is kényelmesen elfér felnőtt, gyerek, kutya, macska, létra, ésatöbbi. A hagyományos fazon további előnye, hogy fejtér is van, nem húzták a tetőt szerencsétlen utasok fejére. Jó hír, hogy az 598 literes csomiban a cuccoknak is marad hely. Nem véletlen, hogy ez a méretkategória minden gyártónál a legnépszerűbbek közé tartozik: még nem túlzóan óriási, de már nem is kompromisszumos.
Fölényes nyugalom
Fenséges bőrfotelben helyeztem el magam, hamar megtaláltam a tökéletes üléspozíciót, és bár még el se indultam, sejtettem, hogy ez egy olyan autó, amivel szívesen mennék egy seggel Münchenig. A vezetőülés olyan, mintha kimondottan az én testemhez igazították volna a gyárban, hibátlan helyen van a kormány – végre nem az ölemben és nem túl távol –, mindent látok, mindent elérek.
Fájóan ritkán hangsúlyozott kvalitás a precízen tökéletesített ergonómia, pedig a luxusautók egyik legfontosabb, csendes fegyvere ez. A Volvónál évtizedek óta ügyelnek erre, ügyesen csinálják. A futóműhangolást se felejtették ki az egyenletből: az XC60 finoman, nagyautósan hömpölyög, olyan, mintha egy relatíve kicsi testbe csomagolt ingatlannal közlekednék. A rugóút hosszú, a lengéscsillapítók lágyak, miközben egy röpke másodpercre se merül fel semmilyen bizonytalanság. Nem gondoltam, hogy pont egy modern Volvóban csap majd arcon az öregsulis luxusautók hangulata.
Szinte könyörög egy vényolcért, vagy legalább egy sorhatért, de ilyet ma már nem lehet, marad a turbós kétliteres. A mérnökök mindent megtettek, hogy elszeparálják a rangon aluli négyhengeres hangját, és nagyrészt sikerült is: a motor legrosszabb esetben is csak távolról jelzi, hogy ott van elöl. A nyolcas automata finoman, jókor kapcsolja a fokozatokat, a hibrid rendszer ügyesen kivasalja a hajtás egyenetlenségeit.
Oda is pirít, ha a helyzet úgy kívánja: a T6-os, vagyis a gyengébb tölthető hibrid XC60 rendszerteljesítménye 350 lóerő, a nulla-száz megvan 5,7 másodperc alatt. Az akku 19 kWh-s, a tisztán elektromos hatótávot 83 kilométernek mondják, ami a valóságban szokás szerint valamivel kevesebb. A kombinált fogyasztást 2,9 liternek mondja a Volvo, ami teljesen esélytelen, a valóságban inkább 7 és 9 liter közötti értékekre érdemes készülni. Utóbbi nem dráma egy ekkora autótól, de egy tölthető hibridtől szerényebb fogyasztást várnék.
Matek
A Volvo XC60 alapára 21,4 millió forint, ezért a tölthető hibridért minimum 23,2 millát kell leszurkolni. Nem annyira elszállós a plug-in változat felára, mint például az Audi A3 esetén, azt meg a vásárlók eldöntik, hogy nekik megéri-e a plusz 1,8 millió némi elektromos hatótávért cserébe. Azt azért nem árt tisztázni, hogy extrákra is megy majd a lóvé rendesen, ha valaki olyat szeretne, mint a tesztautó: az XC60-nal nem nehéz megközelíteni a 30 millát, ha nincs résen az egyszeri pipálgató.
A német prémium trió mindegyik tagjánál vastagabban fog a ceruza, az XC60-hoz hasonló méretű, tölthető hibrideknél. A BMW X3-ért minimum 25,2 milliót kell fizetni, az Audi Q5 ára 25,8 milliónál indul, a Merci GLC pedig 28,2 milliónál kezd.
Tehát
Azt hittem, hogy egyáltalán nem fog meglepni a másodjára frissített Volvo XC60, aztán valahogy mégis az év legnagyobb pozitív csalódása lett. Az XC60 most, 2025-ben pont attól olyan ütős, hogy nem akarták gamer laptoppá silányítani. Nincs Frank Gehry épületeire emlékeztető, eklektikus kaszni, nem nyomasztja a júzert egymillió színben játszó hangulatvilágítás és tükörtől tükörig érő kijelző Netflix-szel. Van helyette finoman hangolt futómű, fenségesen kényelmes bőrfotelek, elegancia és otthonosság. Nem hibátlan, hogyne, vannak apró tökéletlenségei, de ezekkel együtt is egy pazar hangulatú tárgy, ami szemléletesen bemutatja, hogy igazából mennyi mindenre nincs szükségünk.
