Aki az utóbbi években figyelte az autós, autósport témájú híreket, hallhatott róla: a Nürburgringen változások zajlanak. Óriási szórakoztató központ épült, hotelekkel, éttermekkel, csak hogy a nagyérdemű jól érezze magát. Mi, akik a Hungaroring arányaihoz szoktunk, láttunk már OSB lapokból összetákolt kurvanegyedet, szőlőtőkék közt parkoltatott látogatókat, talán el sem tudjuk képzelni, miről is beszélnek a hírekben.
Az idei ADAC 24 órás versennyel egy időben szervezte meg a Carrera a saját slot-car világbajnokságát. Szerencsére volt a kisautó-versenyben magyar is, így a legfiatalabb versenyzőt elkísérve közelről is megnézhettük, milyen a Ring új arca. De nemcsak az új részeket, a boxokat és versenyzőket is meglátogathattunk, köztük Walter Csabát, aki vendégművészként az egyik német csapatban taposta a pedálokat a 24 órás versenyben.
Őrületes létesítmény-komplexumot húztak fel a pálya mellé, modern, színes, szagos, mindent tud. Kétszer két sávos út, körforgalmak, gyalogos felüljárók, mélygarázsok, mindenfelé pofaleszakajtó autók és motorok. Ez az, amivel az ember először szembesül. Aztán jönnek a finomságok. A carrerás rendezvény az egyik új épületben, a Ring boulevardon zajlott. Itt egy nagy placcon elfért egymás mellett az AMG standja, az Audi által kiállított autók, a Carrera versenypályája a lelátókkal, a Playstation kamion, meg a szimulátor-R8, a Gazoo Racing visszafogott standja, a Bild-csoport sátra, ahol egész nap könyörögtek az embereknek, nyerjenek már egy vadonatúj mobilt, mert hegyekben állt a hostessek mögött. Ja, volt még három vagy négy büfé sörpadokkal, asztalokkal.
Egymás mellett sorakoztak a szuvenírboltok (igen, vettem Green Hell pólót, naná), a nagy gumi-, autó- és kiegészítő gyártók portáljai. Ezek az állandó boltok az összes rendezvényen ott vannak, a boulevard teljes hosszában azonban alkalmilag kitelepült standok álltak. A Falken sátránál az igazi Ring-fanatikusok egész nap Nordschleife-tetoválásért álltak sorban.
A Ring-boulevard az autógyártóknak fontos felület, az Audi és a BMW nagyon erősen jelen van, de a legérdekesebb talán a Nissan igen határozott nyomulása. Nem elégednek meg az állandó bemutatóteremmel, a BMW M-divizió által felállított látványos installáció mellé a Nissan is felsorakoztatta a sportos modelljeit. Itt láthattam élőben először a Juke-R-t, de GT-R és Z hiányra sem lehetett panaszkodni. Nagyon keményen igyekeznek a márkát újrapozícionálni, és úgy tűnik, erre az egyik legmegfelelőbb hely a Nürburgring.
Sokáig fel sem tűnt, hogy a boulevard-on sétálva az ember feje felett egy hullámvasút pályája lebeg. Csak a szabadba kiérve vettem észre, hogy egy furcsa csőszerkezet ér véget látszólag az épület falában: egy felhúzható kapun keresztül tudnak a hullámvasút szerelvényei be- és kihajtani az épületből. Csak éppen nyomát sem lehetett látni a kocsiknak, a szolgáltatás nem üzemelt. Ezzel szemben folyamatosan kerregtek a gokartok a másik épületben, a fedett pályán LPG üzemű kartokkal lehetett csapatni –ezt mi is kipróbáltuk vasárnap, így elmesélhetem bárkinek, hogy padlógázon mentem a Nürburgringen. Azt már nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy összesen nem mentem egy teljes futamban annyi ideig, amennyi alatt egy jó sofőr egyszer körbeautózza a Nordschleifét.
A szerkesztőségben a hangos kisebbséghez tartozom, mikor a drift sportértékén vitatkozunk, de akár sportként, akár csak szórakozás/szórakoztatásként nézzük, elvitathatatlan, egyre népszerűbb. Ezt nem csak a nagy plakátok bizonyítják, amikkel a Drift United nürburgringi rendezvényére hívogatnak, de a 24 órásnak is volt driftbemutató programja. Mi több, a gokartpályán állt egy furcsa gumival felszerelt gép is. Aki látott már rádiótávirányítású driftautót, azonnal tudja, miért van ez a szemre is csúszós felület a gumira hordva. Igen, ez egy driftkart, amivel rövid unszolásra kis bemutatót is tartottak.
Kint, az épületek előtt az egyik nagy kedvencembe botlottam, a versenyautók nyakkendős prolijába: az AMG 6.8-asba. Bár ez a kiállított darab a régi versenyautónak csak replikája, iszonyú jó látni élőben ezt a dögöt. A Mercedes egyik legelegánsabb autójából, a W109-ből csináltak versenyautót, ez volt a legelső AMG modell. Finomságról, eleganciáról azonban nehéz beszélni, mikor akkora kereket csavaroztak a látványosan kiszélesített kasztni alá, amiknek az alapanyagából egyenként ki lehetet volna hozni egy korabeli családi autó összes felnijét és gumiját. A nagy vényolcasról is inkább a kissé tufa amerikai autók jutnak az ember eszébe, nem a finom európai versenygépek. Kicsit olyan, mint Schwarzenegger szmokingban.
A versenyből keveset, a pálya körüli életből semmit nem láthattunk, de azért nem panaszkodnék. A paddockban, a boxok körül is volt elég látnivaló. Első dolgom Walter Csabáék meglátogatása volt, nem is kellett sokáig keresgélni. Egy boxban két csapat is el volt szállásolva, azt mondják, sok jó ember kis helyen is elfér. Itt mindenki jó ember. Az M3-as BMW a pályán volt, Csaba pihent a teherautóban. Pontosabban a raktérben, a szerszámok, alkatrészek, sörösrekeszek és gumik között.
A 24 órás verseny ugyanis nem csak a csillogásról szól. Vannak itt persze sok millió euróból versenyző csapatok. A gumimacis társaság Cayennekkel hozta-vitte a VIP vendégeket, catering sátor és legalább három kamion szolgálta ki a csapatot és a sleppet. De a csapat, amelyikben Csaba is versenyzett (és végül saját csoportjukban hatodikként célba is ért!), nem ilyen háttérrel rendelkezik. Ők egy dobozos teherautón üldögéltek, és igazi baráti-családi hangulatban csinálták végig az egész hétvégét. Grillsütőn készültek a wurstok, a hűtőládákból került hozzájuk sör, üdítő.
A Carrera vendégeiként benézhettünk a Stuck-csapat főhadiszállására is, ahol a VIP vendégeket szolgálták ki, és az öreg „Strietzel” Stuck osztott autogrammokat előre kihirdetett időpontokban. A két fiú, Johannes és Ferdinand, a pályán igyekezett mindent megtenni, hogy a Stuck név fénye megmaradjon, de kétszer is defektet kaptak. A második boxkiállás után a 130. helyre estek vissza (annyira szerencsétlen helyen történt a dolog, hogy mire a boxba ért tizenkétszer dübörgött el mellette a teljes mezőny), de igazi versenyző nem adja fel, a célba végül 101. helyezettként értek az Ason Martin Vantage V12 GT3-mal.
Annak ellenére, hogy egészen különböző hátterű csapatok, egészen eltérő autókkal versenyeztek, valahogy nagyon barátságos volt a légkör. A kiszolgáló buszok és teherautók közt volt vadonatúj, legmodernebb technikájú, többszintes-emelőhátfalas, meg levedlett futár-kisteherből kialakított szervizállás, de szépen felújított, 40-50 éves busz is. Akinek volt a paddockba belépője, a legnagyobb nyugalommal nézhetett körül. Értelemszerűen muszáj figyelni, ne legyünk láb alatt, de a szerelők egykedvűen kerülgették a bámészkodókat, nem volt felesleges stresszelés.
Amilyen sokszínű a boksz és környéke, olyan változatos volt a pályán száguldozó autó felhozatal. A legütőképesebb, híres-neves szponzorok logóival teleragasztott GT autókat ugyanúgy határon hajtották, mint a rókafarkas Opel Mantát, vagy a hármas Golfot, akiket számunkra ismeretlen cégek matricái díszítettek. És a vicc, hogy a Manta, a Golf, de még a már gengszterek által is levetett A8 Audi is befejezte a versenyt! Ja, a Manta összetettben az 53. lett. Lehet csemegézni a befutón, milyen autók végeztek mögöttük.
Azt hiszem, valamikor ki kell menni, és rendesen, közelről megnézni a Nordschleifét, mert érzem, csak egy gombostűvel kapargathattam meg a felszínt. Rendes autóbuzi itt négy-öt napig csodásan ellehet, nem csak a boxok, de a környező falvak, a pálya körül felvert sátrak környéke is érdekes lehet.
A szomszédé sem mindig zöldebb
Az ember hajlamos sóhajtozni, hogy ilyen rendezvény, ilyen hangulat, ilyen háttér nálunk sosem lesz. Ez sajnos így van, esélyünk sincs rá. Őrületes pénzeket költöttek el, a Nürburgring környékére nagyságrendileg fél milliárd euró lett eltapsolva. De azért ne akarjunk nagyon irigykedni: Németországban sem minden tökéletes.
56
A Ring körüli beruházások nagyon is komoly felháborodást keltettek sokakban. Tisztázatlan az ügylet financiális háttere, mert bár elvileg állami befektetésből készült szórakoztatóközpont a pálya köré, a projekt mozgatórugóinak azt a két magánszemélyt (Kai Richter és Jörg Lindner) tartják, akik hogy-hogy nem, a komplexum megépülése után bérbe kapták az egészet. Illetve a finanszírozás sem egyértelmű: eredetileg magánpénzből indult, de problémák miatt az államnak kellett a cechet állnia. Bele is bukott a pénzügyminiszter, de Ingolf Deubel lemondása nem oldotta meg a gondokat. Az eredetileg 250 millió eurós beruházás költségei az egekbe szöktek, nem hivatalosan a fél milliárdot is átlépték. A csodás hullámvasút, amit nem láthattam működni, műszaki/tervezési gondok miatt nem üzemel, és bár a komplexum most teljesen be volt lakva, sokszor kong az ürességtől, szezonon kívül egyesek farkasok vonyítását és a jeges szél süvöltését is hallani vélik. Állítólag olyan látogatói adatokból indultak ki már a legelején, amiknél a kozmetikázás gyanúja sem merülhet fel, mert a hat-hétszeres szorzó már inkább a teljes arcátültetés kategóriája, nem a szimpla csinosítgatásé.
56
Komoly politikai erők mozognak a háttérben, de a civilek folyamatosan hallatják a hangjukat. Nem csak azok, akiket zavar, hogy a motorsport fellegvárából NüroDisneyt akarnak csinálni, de a helyiek is reklamálnak, mivel a frissen megépített hotelek, éttermek az ő megélhetésüket is veszélyeztetik. A híres nürburgringi versenyzőnő, Sabine Schmitz (aki még egy Ford Transittal is tíz perc alatt körbeér a Ringen, is a hangos ellenzők közt van, a családjáé a Hotel am Tiergarten. A Save the Ring mozgalomhoz csatlakozhatnak a szimpatizánsok a facebookon vagy a honlapon is.
Nem egyszerű kívülről ítélkezni, mi mindenesetre azt szeretnénk, ha a Nürburgring továbbra is a benzinvérűek Mekkája lehetne. Hogy ehhez kell-e hullámvasút, bevásárlóközpont, más kérdés.
Kapcsolódó posztunkban pedig nem csak hozzászólhat, hanem nyerhet is egy dedikált versenyautót!
