Térdkalácspusztító miniautót mindenkinek!
Rémisztő, ahogy a modern világ tükörfényesre polírozta a komfortzónánkat. Minden információ ott van a zsebünkben, két kattintásra, hármat már nem is böknénk a kijelzőn szívesen. Az új autók tabletekkel kitapétázott, csenddel kibélelt, önvezető várak, amik masszázsülés mögé rejtik a jelleg hiányát. Nem egyik pillanatról másikra történt, hosszú évek óta kondicionálja a júzereket az ipar. Ügyesen csinálják, megalkották az igényt. Ilyen hülyeségeken fotelfilozofálgattam magamban, miközben magamra húztam a Volkswagen Up kertkapu-méretű ajtaját. Mindig rájövök, hogy mennyire elszoktunk a facsipesz egyszerűségű autóktól, és arra is, hogy ez hatalmas hiba.
Közzétéve:
2026. 03. 27. 05:47
Kedvelem a szerény közlekedési eszközöket, ezért amikor Dávid barátom mesélte, hogy lőtt egy Volkswagen Upot a korábbi Citroën C2 helyett – amiről szintén írtam –, rendesen kíváncsi lettem. A C2 remekül, stabil autó illúzióját hazudva kezdett, de később annyi végtelenül idegesítő, kisebb-nagyobb szívás adódott vele, ami már indokolta a cserét. A cél és a felhasználás módja nem változott: rohangálós, egyszerű, lehetőség szerint kisméretű cucc kellett azokra az esetekre, amikor indokolatlan bedurrantani a dízel Superbet.
Az se elhanyagolható kritérium, hogy Dávid egy közel kétméteres csávó, aki széltében is jelentős kiterjedésű. Miután először behelyezte magát egy Upba, nem maradtak kérdések: a Happy Meal-ajándék méretű Volkswagenben belül ugyanazt az álcázott tágítóbűbájt alkalmazták a Volkswagen mérnökei, amit Hermione a táskájánál. Magyarra fordítva: az Up tágas, Dávid belefér, boldogság.
Bájos, praktikus, lényegre törő
Sőt, az Up a szemnek is kellemes, ami bár nem megkerülhetetlen feltétel, minden kétséget kizáróan előnyös pont egy autónál. Kívülről is kidüllesztett mellkassal viseli a németesen gyakorlatias tervezési irányelveit. Rövid, ugyanakkor a kerekeit a sarkaihoz közel hordja, hogy a tengelytávja olyan hosszú lehessen, mint egy ebéd nélküli vasárnap. Ez számokra fordítva úgy fest, hogy a 3,6 méteres hosszhoz 2,42 méteres tengelytáv párosul, ez pedig a korábban említett tágítóbűbáj egyik fontos eleme.
Látszik tehát, hogy a fő cél az volt, hogy a legkisebb alapterületen a lehető legnagyobb utasteret helyezzék el. Ez akár mehetett volna a forma rovására is, de végül nem így történt: az Up fazonja egyszerre letisztult, visszafogottan frappáns és végtelenül aranyos. Már a megjelenésével azt kommunkálja, hogy „Helló, én egy pici, praktikus Volkswagen vagyok, nem fogsz bennem csalódni, vegyél meg nyugodtan!” – és nem hazudik.
Az, hogy az Up dizájnja még mindig nem fáradt el, onnan nézve különösen bravúros, hogy valójában sokkal öregebb típus, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. Tisztában vagyok vele, hogy az idő relatív, és általában durva tempóban szedi a lábát, ugyanakkor engem ezzel együtt is meglepett, hogy az Up valójában mennyire koros modell: 2011-ben mutatták be, ez a konkrét példány pedig 2012-es. Érzésre legalább öt évvel későbbinek tippeltem volna a bemutató dátumát.
Egyébként Dávid több autójáról is írtam már, szerencsére mindig olyasmiket vásárol, ami érdekes vagy kretén. Esetleg a kettő egyszerre. A jelenlegi autója egy megkímélt Superb, arról használtteszt és összehasonlító is készült. A Skoda előtt egy csúnya, de a típushoz mérten váratlanul problémamentes Renault Espace volt a családi cucc. Dávid felesége egy Honda Jazzt hajt hatalmas megelégedettséggel, az Up pedig a rohangálós, ütős-vágós Citroën C2-t váltotta.
Kemény, mint a kád széle
Mivel Dávid egy háromajtós változatot választott, meglepődve tapasztaltam, hogy az autó hosszának nagyjából a fele nyitható. Ez onnan nézve praktikus, hogy könnyebben juthatnak be hátra az utasok, onnan nézve viszont már kevésbé, hogy szűk helyen kis túlzással be kell folyni az első ülésre. Az ajtóméretes meglepődés után jött a következő: szabályosan beestem az Upba. Vicces, hogy a vezetőülés sportautósan mélyre engedhető, a tető meg olyan messze van, hogy egy kisebb méretű sofőr el se éri, ha koppon lent van a szék.
Az Up utasterében feldolgozhatatlan a légköbméter, konkrétan nagyobbnak érződik, mint néhány modern, közel egy méterrel hosszabb SUV. Ha azt gondolod, hogy akkor hátul biztos csak lábatlan emberek és macskaméretű állatok férnek el, tévedsz: a hátsó sorban simán elvan két felnőtt, még magasabb sofőr és utas mögött is. Nyilván nem ez a legkényelmesebb horvátországozós autó, de rövidebb távon teljesen oké a hátsó sor. A 251 literes csomagtér is nagyobb, mint amire számítottam, illetve, mint amit a konkurenseknél adnak.
Az anyaghasználat olyan, amilyet egy olcsó minimálautótól vártam: az Up legtöbb pontján nagyon egyértelműen látszik, hogy spórolós cucc. Mindent vídiakemény műanyag borít, aminek az előnye, hogy tartós, a hátránya, hogy fáj. Egy hazaérkezés után megkockáztattam egy lendületes kiszállást, ami végül nem lett zajos siker: teljes erőből letérdeltem a kormány alsó burkolatát. Majd' összeszartam magam, miközben úgy éreztem, hogy a térdkalácsom elegánsan távozott a jól megszokott tartózkodási helyéről. Nem gondoltam, hogy lesz olyan pillanat, amikor azt kívánom, hogy bár léptem volna inkább mezítláb egy felfordított villásdugóra. A tizennégy éves műanyag biztosan jót röhögött az estére belilult térdemen.
Ebben az Upban egyébként nincs zavaróan sok extra, sőt, van egy csomó olyan hiány, ami ma már vicces. A kesztyűtartó helyén egy polcot találtam, a kormányon nulla darab gomb van, oldalanként csak egy ablakemelő jutott (helló, ID.3!), a klíma pedig manuális. Bónusz, hogy a hangrendszer is úgy szól, mint egy lekicsinyített albán népzenekar egy fémvödör aljáról.
Totál hülyének fogsz nézni, de a konklúzió egészen más, mint amit várnál: az Up egy nagyszerű minőségű autó. Megmagyarázom: tizennégy év és 170 ezer kilométer után egy elvásott vezetőoldali kárpit és egy gyűrűvel kissé megkoptatott kormány kivételével semmit nem öregedett. Igen, látványosan spórolós, de az volt új korában is, miközben így, korosan se zörög vagy lóg benne semmi. Olyan peckesen tartja magát, amire még a japánok is elismerően bólogatnának.
Agilis gyösz
Változatosan lehet ócsárolni a Volkswagent sok húzásuk miatt, de azt nehéz elvenni tőlük, hogy a kisujjukból kirázzák a közel hibátlan ergonómiát. Erre az Up kiváló példa: miután beültem, kattintottam kettőt az ülésen, finomhangoltam a térdsérülésre szomjazó kormányt, és ennyi, készen volt. Nem kellett többször utánállítanom, nem fészkelődtem, hogy valami még nem oké, simán csak jól ültem benne.
Ez alap kéne, hogy legyen, de igazából rohadt nagy szó: rengeteg modern autóban még akkor se találtam meg az emberi test számára értelmezhető üléspozíciót, miután már tizenharmadjára próbáltam magamra kalibrálni az állítható részeket. Érdekes, hogy az ülés úgy néz ki, mint egy gagyi irodai szék, és garantált derékfájást ígért, de végül meglepett. A külseje alapján teljesen indokolatlan, hogy valójában kényelmes volt hosszabb távon is.
Dávid Upja a legharmatosabb változat, ami valaha készült: a motorterébe egy ezres, háromhengeres szívómotort lógattak, ami teljes támadásban 60 lóerőt és 95 Nm-t szabadít az első kerekekre. Ez demotiválónak tűnik, de nincs vele gond: a harmatos háromhengeres lelkesen viszi az alig kilencszáz kilós bódét. Mivel motor és tömeg alig van, fogyasztással se nagyon kell számolni: alattam városban beérte valamivel több mint öt literrel.
Sokat közlekedtem autómegosztós e-Uppal, és az összesített tapasztalataim alapján az derült ki, hogy a tömeg fontos tényező. A pillekönnyű, benzines Up határozottan jobban mozog, mint az egyébként szintén ügyes elektromos. Óriási rugóutakkal vasalta alattam a bánatos budapesti utakat, miközben végig feszesen, magabiztosan állt az úton. Még a kormányzás is precíznek tűnt, jól esett olykor rendes tempóval behajítani a kanyarba. Imádok kicsi és könnyű autókkal kanyarogni, mindig őrületes móka.
Zsebmetsző? Ugyan!
Dávid autója kisautóhoz mérten sokat futott, 170 ezer kilométer pörgött bele 2012 óta. Egy vállalható, de messze nem tökéletes állapotú példányt csípett meg, amit a vétel után azonnal leszervizeltetett. A lengéscsillapítók nem csillapították a lengést, a kuplung már hónaljban fogott, ezekről tudta, hogy egyből cserések lesznek, ahogy a fékekről is egyből kiderült, hogy megérettek a kukára. Szerencsére a pici autóba pici és olcsó alkatrészek kellenek: komplett kuplungszettet teli áron 50 ezertől, féktárcsákat 20 ezertől adnak.
Néhány kopó-fogyó alkatrész és az áraik alább:
| Alkatrész típusa | Alkatrész márkája | Kiszerelés | Ár |
| Első féktárcsa | Brembo | 1 db | 28 989 |
| Első fékbetét készlet | Brembo | Készlet | 23 277 |
| Vezérműszíj készlet | SKF | Készlet | 85 416 |
| Kuplung szett | Valeo | Készlet | 71 556 |
| Nyári gumi (165/70R14) | Kumho | 1 db | 17 527 |
| Téli gumi (165/70R14) | Hankook | 1 db | 21 146 |
| Olajszűrő | Febi | 1 db | 3 415 |
| Motorolaj | Motul | 4 liter | 18 242 |
Amire nem számított, hogy megmihálylott a hátsó híd: egy ponton elrepedt, javítani nem volt érdemes, a szemétben landolt. Szerencsére talált egy céget, ahol lehetett kapni gyári, felújított hidat, vadiúj fékekkel, szilentekkel és minden függelékkel 140 ezerért. Vegyük észre, hogy a híd kivételével ezek mind kopó alkatrészek.
Az imént taglaltakon kívül még esztétikai finomságokkal lehet a továbbiakban foglalkozni, de egyik se drámai. Azaz csak majdnem: a vezetőoldali ajtó töve, illetve a hátsó sárvédőív rügyezik. Alig látható, ugyanakkor bosszantó rozsdáról van szó, amivel kapcsolatban az a jó hír, hogy ha a közeljövőben megjavíttatja, akkor jó eséllyel megelőzi a nagyobb problémát. Sajnos egy ilyen korú Upnál reális esély van a különböző mértékű rozsdásodásra, erre érdemes figyelni a vásárlásnál.
Nepperinfó Kopasztól
Felhívtam Kopaszt, hogy meséljen egy kicsit a Volkswagen Upról. Arra számítottam, hogy lesz egy nagy adag ellenérv, meg egy csomó olyan idegesítő apróság, amivel szívni lehet. Kiderült, hogy nem: azt mondta, hogy a benzines Up valójában nagyszerű autó, aminek semmi komoly nyűgje nem szokott lenni. A mechanika jól bírja a strapát, ráadásul a szerény mennyiségű extra funkció miatt kevés az olyan rész, ami elromolhat. Szerinte is simán vehető, ritkán van vele gond.
Oszt’ mennyi ez?
A magyarországi Up-kínálat legolcsóbb darabja a cikk írásának pillanatában 1,2 millió forint. Egy Dávidéhoz hasonló, közepes futásteljesítményű, az öregebbek közé tartozó, klímás, de fapados példányért nagyjából 1,6 és 1,9 millió forint közötti összeget kell leszurkolni. Egy fiatal, extrásabb, kevesebb futott Up ára simán belekarcolhat a 4 millióba. A kis akkus, elektromos e-Upok ára 3 milliónál kezd, a nagyobb akkumulátorral szerelt, későbbi darabokért ára 4,5 és 6 millió között alakul.
Karcosnak tűnhet egy teljesen fapados, korosodó kisautóért, de vedd figyelembe, hogy a jó hírű, megbízható kisautókért márkafüggetlenül sokat kell fizetni. Ennek pont az az oka, hogy olcsón fenntarthatók, keveset fogyasztanak, és lehet találni köztük olyat, amit ennyi idősen se kell állandóan szervizbe hordani.
Tehát
Imádom a szerény kisautókat: mindent tudnak, ami lényeges, de nem tolják túl a színházat, és pont az őszinte egyszerűségük miatt olyan végtelenül szimpatikusak. Az Up különösen vidám jelenség, amit nem esett nehezemre szeretni. Tökéletesen megtestesíti a Volkswagen eredeti szellemiségét: ügyes tervezés, elérhető ár, remek ötletek, príma minőség, hibátlan kivitelezés. Ennyi kell, ezt nagyon tudja a Volkswagen, csak mostanában valahogy elfelejtették alkalmazni ezt a filozófiát.
Ezúttal is arra a következtetésre jutottam, amire általában, amikor egy jól kitalált kisautó landol nálam: simán csak jól éreztem magam vele, jó kedéllyel ültem be, és úgy is szálltam ki, miközben egy percig nem hiányoltam semmi plusz úri hülyeséget. Ha mindenkit csak egy egészen kicsit kevésbé érdekelné, hogy mit gondol a szomszéd az új, szétextrázott kínai izéjéről, garantáltan egy sokkal boldogabb világban élnénk.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
