Valójában nem is kell nagyon csodálkozni azon, hogy farkast kiált minden önjelölt szakértő, hiszen a másod- (harmad-, negyed) kézből vásárolt prémiumautó a hazai piacon egy iszonyatos lutri. És legalább olyan csábító, mint a lottóötös, hiszen ki ne szeretné megtapasztalni a tutit, a jólét hűvös szellőjével csapatni tarkóját, vagy csak villantani egy nagyot?
És sajnos ezen látszatautósok még mindig többen vannak, mint azok, akik ténylegesen megengedhetik maguknak az A6-os Audit, E-Klassét vagy akár egy ilyen X3-as BMW-t. Mert az autó luxus, azért pedig fizetni kell, a jó nevű márkáért pedig arányaiban többet. Ez az ára, jó napot kívánunk.
Ennek az X3 20d-nek egy tulajdonosa volt. Az idősebb, jómódú tulaj mintegy 130 ezer kilométeren át használta, majd beszámíttatta egy automata Volvo XC60-ba. Van ilyen, ettől még nem kell megköpködni. Először kicsit szkeptikusan fogadtuk a 130 ezres futásteljesítményt, de hunyorítva akár még el is fogadható érték. A szervizkönyve makulátlan, egy helyre hordták rendszeresen, a Bécsi autópark kereskedői pedig beugratós kérdésünkre is csak annyit mondtak: állnak elébe mindenféle átvizsgálásnak, akár márkaszervizben is.
Ennyi önbizalom nem lehet alaptalan, miután Bandival és Papp Tibivel körbeszaglásztuk az autót, el kellett fogadnunk, hogy állapotát tekintve mindenképpen a megkíméltebbek közül való. Márpedig neppernél állapotot veszünk, nem évjáratot, így hiába erősen facelift előtti (2003-ban mutatták be), kívülről-belülről abszolút megkímélt képet mutat.
Ezalatt persze ne szalonállapotot értsünk, csodát ne várjunk, hiszen egy megkímélt, hétéves autón is akad karc vagy festéklepattanás. Sőt, odabent, az A oszlop tövében gyanúsan gyűrődik a kárpit, mintha az utólagos riasztó szenzorait húzták volna ki csúnyán, valamint a sofőroldali ülésfűtés gombja is megmakacsolta magát, egyszer sikerült bekapcsolni, majd soha többet.
A külseje mondjuk megosztó, van, aki a Népítéletben azon szörnyülködik, hogy fekete műanyag lökhárítós autót adtak el neki (persze volt színezett lökhárító is, felárért), ami sokak számára prosztó megoldásnak tűnhet, ellenben a kőfelverődés és a karc közel sem annyira fájdalmas így. A hosszú orr alá komolyabb teljesítményű soros hathengeres benzinmotorok is kerültek, ezért ilyen szép hosszú, a bakancsforma adott és még ma sem tűnik reménytelenül öregnek.
Bandi szerint újra van bőrözve a kormány és a váltógomb is új, én inkább nem török pálcát felette, mert valójában fogalmam sincs, hogyan néz ki egy 130 ezret futott X3-bél. Alig százezerre visszatekert, szakadt bőrbelsős, lefingott X3-at láttam már, sajnos jó eséllyel a leendő vásárlók is zömében ezekkel találkoznak a telepeken (tisztelet a becsületesnepper-féle kivételeknek). Ez aztán rengeteg sztereotípia megalapozója.
Mert egy X3, ha törődtek vele, akkor még ma is így néz ki kívül-belül. Minden elem vonalban, semmi csálé illesztés vagy szakadt ülés, a kezelőszervek nincsenek lekopva és a megszokott, zsíros puhasággal adják meg magukat a nyomásnak. A központi kijelző minden szegmense ép, odabent még a borzalmas állapotban lévő budapesti mellékutakon sem zörög vagy mocorog semmi.
A jó hír az, hogy a futóműre sem kell a közeljövőben költeni, itt meglehetősen mázsás kiadásokba lehet futni (kormányösszekötők, lengéscsillapítók, szilentek), márpedig előbb-utóbb minden autóra költeni kell, valamelyikre többet, másikra kevesebbet, a BMW-re éppen BMW-árban, ezzel legyen tisztában, mielőtt rohan X3-at venni.
Mert az X3 kelendő, és nem csak a márkaneve miatt, hanem azért is, mert jó. Már ez az első generáció is tudta azt, amit a mostani – második – szinte tökélyre fejlesztett. Pontosan úgy viselkedik, megy és kanyarodik, mint egy személyautó, mindezt úgy, hogy közben SUV-magasságban ülünk, átlátjuk a forgalmat és nem szisszenünk fel minden úthiba, kiálló csatornafedél vagy hupli miatt.
Annak idején ugyan sok kritika érte a típust a feszes – és olykor rázós – futómű miatt, szerencsére ez a példány ékes bizonyítéka annak, hogy az abszolút alapkivitelhez járó felni- és gumiméret száz százalékkal javítja a komfortérzetet a diszkókerekekkel szemben. A használt, kétliteres, dízel X3 szépen gurul, sehol semmi lógás vagy esetlegesség, a kormányzás is pontos, a hajtáslánc felől sem érkeznek szokatlan zajok, eddig jó.
Na és a típushibák?
Egy jól karbantartott, makulátlan előéletű és használt X3 mentes kéne hogy legyen mindenféle nem várt gondtól. A kopó-fogyó alkatrészek cseréjét nem említem, hiszen kézenfekvő, hogy a futóműre idővel költeni kell majd, az 1720 kilós önsúly pedig érezhetően jobban igénybe veszi a fékeket.
A facelift (2007) előtti dízelek esetében magasabb olajfogyasztásról hallani, a Népítélet szerint azonban ezzel meg kell tanulni együtt élni, és az autó működésére nincs kihatással ez a tény. Ezenkívül csak az apró, elektronikai gondok idegesítők. Néha a központi zár adja be a kulcsot, máskor a mi autónkban működő ülésfűtéssel adódnak problémák.
A 150 lóerős, 350 newtonméteres turbódízeltől ugyan nem változik országúti gömbvillámmá az X3, de ha kell, megmozdítja magát. Mai füllel már ugyan kicsit hangosabban tudat magáról, mint modernebb társai, de nagyobb sebességeknél sokkal kellemesebb frekvencián dünnyög és a szélzaj is elnyomja.
Kicsit kellemetlen volt a finom gázolajszag, ami beszűrődött az utastérbe, de ha a márkaszerviz a milliós műszereivel sem talál semmi furát, akkor könnyen lehet, hogy a nyugdíjas tempó miatt csak jól ki kellene kormolni és máris oda a gond. Ami viszont előrevetít egy komolyabb befektetést, az a leállítás után finoman és halkan csattanó, kettős tömegű lendkerék hangja volt. Ez alig hallható, csak az veszi észre, aki külön odafigyel rá, pár tízezer kilométert még így is bőven kibír, cseréje azonban pár százezres tétel.
Utazni és együtt élni egy ilyen szerényen felszerelt X3-assal mindazonáltal remekül lehet. Dinamikája még ma is elegendő, kicsit odafigyelve nyolc liter körül is eljár vele az ember és van benne hely négy felnőttnek. A váltóban semmi lógás, a fékek teszik a dolgukat, ha hisznek a híreszteléseknek, hogy ezek az autók mind széthajtott romok, akkor önök is kellemesen csalódnak.
Az alapülés egyértelműen kényelmes, a korabeli sajtó által hangoztatott hátsó helyhiányt illetően pedig elég, ha megnézik ezt a képet:
Ennyi láb- és fejtér marad egy 188 centis, mázsás ember mögött, szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy elég. A 480 literes csomagtartó 1560-ra bővíthető, a csomagtérroló még feszes, a bepattanó műanyag pöckök is épek, ahogy minden apró csetresz. Talán ez lenne a titka a prémiumfelárnak?
A 2004-es X3 20d-ért 4 590 000 forintot kérnek. Nyolc légzsákkal, klímával, lejtmenetvezérlővel, tolatóradarral és multikormánnyal, valamint a BMW-felárral. Ellenőrizhető előélettel, pici alkuval nem látom okát, miért ne lenne jó vétel azoknak, akik úgy gondolják, hogy az új autó értékvesztését meghagyják másoknak és vesznek inkább használtat.
Igen, ennyiért már új autót is kapni, de ha abból indulunk ki, hogy egy új X3 kétliteres dízellel 11 798 000 forint, akkor kevesebb, mint feleannyiért még mindig jó vétel. Mert annyival kevesebbet nem tud, mint amennyivel olcsóbb.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
