Szerencsére amikor a PoHu-nál kisbusz kategóriában keresgéltünk, nem a T5 Kombit, hanem egy Multivant adtak, abból is a legfullosabbat. Azóta nincs kérdés, mi kell nekünk - természetesen busz. Még ha nem is feltétlenül ez.
A kocsinak van egy olyan tulajdonsága, amit még az S osztály tulajdonosai is irigyelhetnek, az elektromos tolóajtó. Kicsit aggódtam is miatta: az elektromosan csukódó csomagtartók elég idegesítőek tudnak lenni. Szerencsére itt átgondoltabban csinálták meg, igen gyorsan elcsúszik. Persze a türelmetlen kollégáknak hiába ordítottam, hogy magától nyílik, csak azért is megpróbálták feltépni. Záráskor kicsit BKV-s érzetem volt, a figyelmeztető csipogás eléggé combinósra sikeredett.
Kár, hogy nem volt benne a DVE elnevezésű extra, ami az összes ülést hangosítja ki kocsin belül, úgy tiszta turistabuszos hatása lett volna. Amúgy az elektromos nyitású tolóajtó széria, de kérhetjük nélküle, és akkor 213 ezer forinttal olcsóbb.
Bent első körben két fotel várja az utasokat, sajnos kemény és lapos ülőlappal, így főleg a nagyobb utasok panaszkodtak, hogy nincs oldaltartás. Viszont cserébe van benne kiemelhető rész, ami a felül beakasztható fejtámlával együtt gyerekülésként funkcionál. Sajnos az az ülés, amibe komplett ötpontos övvel ellátott gyerekülést rejtettek, nem rendelhető.
A nagycsaládosokra gondoltam akkor is, amikor a Balaton mellett sétáltunk a kocsi felé, és beszállás közben magunkon érezhettük a szomszédban a négy gyereket és kapcsolt részeket (gyerekkocsi, gyerekülés stb.) egy Zafirába betetrisező család irigykedő tekintetét. Nincs még gyerekem, de amikor egy barátom a tervezettnél hirtelen kicsit jobban megszaporodott, azonnal kisbuszt javasoltam neki. És szerintem ez a méret egy ideális lett volna neki, ez a jó nagycsaládos autó.
A Multivan érdekessége, hogy szinte bármelyik ülést rakhatjuk bárhová, ugyanis olyan síneken mozgathatók, amik a kocsi utasterének teljes hosszában végigfutnak. Így attól függően, mire akarjuk éppen használni, egymás rovására növelhetjük a rakteret vagy a lábteret. A hátsó sort – ha kivettük a másodikat – egészen a vezetőülésig tolhatjuk, és ekkor már elég méretes csomagok is beférnek. A Highline felszereltség része a kis asztalka, ami a hátsó üléssorok között csúsztatható. A beltérnek ez a kiegészítője kicsit átgondolatlan, mert bár négy pohártartó és egy halom tárolórekesz van benne, sokszor volt útban. Forgathatók az ülések, de csak egy bizonyos pontra húzva tudtam úgy bekanyarítani őket, hogy se az első ülésbe, se az asztalkába ne ütközzek.
Kicsit furcsálltam, hogy itt ez a kvázi luxus tárgyalóbusz, a listaára 18 millió forint felett, de néhány fontos apróságra nem gondoltak. Például nincs 220-as csatlakozó, bár 12 V-ból van három. Ha már az ajtó elektromosan nyílik-csukódik, igazán lehetett volna az ajtókon lévő ablak is a vezető által vezérelhető. Így ha bármelyik nyitva marad, hátra kell kúszni, hogy becsukjuk.
Az utasok igazából nem sokat tudnak profitálni abból, hogy DVD-lejátszós navigációs rendszer van a kocsiban, hiszen egyetlen kijelző lévén menet közben csak hallgathatjuk a filmet, a hátsó utasok meg amúgy se sokat látnak a vezető melletti kijelzőből. Érdemes lenne egy kijelzőt tenni a tetőbe is. A médialejátszó amúgy a navin kívül tartalmazott egy lassan már archaikusnak ható, 6 lemezes CD-váltót és egy SD-kártya foglalatot, viszont USB-aljzattal nem találkoztam.
A vezetőülés baromi kényelmes volt, és a hatalmas szélvédőn keresztül jól átláttam a forgalmat. Mostanság inkább nagyobb autókkal közlekedtem, azokon kicsit nagyobb tükrök voltak, ezen kicsit lehettek volna nagyobbak, de azért nem volt okom panaszra. Csak szeretem látni a kocsi szélét, amikor a járda mellé tolatok. A sofőr környékére rengeteg tárolórekesz került, ahogy az egész kocsiba is mindenfelé. Az összes ülés alá jutott egy-egy doboz, a hátsó sor alá három is, bár a középsőnél a csomagok osztoznak a helyen az ülésmozgató mechanikával. Itt gondoltak a kocsiban maradó csomagokra, így hátra jutott egy csomagtakaró roló is. Viszont ha kivesszük, nincs hova tenni utána, csak otthon hagyhatjuk.
A szellőzésről és a fűtésről háromzónás klíma gondoskodott, s ez vezérelhető volt a hátsó utasok által is, az irtózatos mennyiségű fényforrást tartalmazó tetőkonzolon. Viszont ha a sofőr megunja a játékot a szellőzővel, ő is tudja vezérelni elölről, akárcsak az oldalajtókat. A kijelzők a megszokott VW-műszerek voltak, kellemes meglepetésként a fedélzeti komputer az olajhőmérsékletről is adott tájékoztatást.
A kocsi hétfokozatú DSG-váltóval és a Multivanok között a legerősebb, kétliteres, 180 lóerős, dupla turbós dízelmotorral érkezett, amivel nagyon kellemes volt közlekedni. Az utastérbe alig jutott be hang, és a váltó is szépen kapcsolgatott. Néha azért meg lehetett lepni, például, ha lassulva csorogtam egy kereszteződés felé, és hirtelen gyorsítani akartam, elég hangos csattogással jelezte, hogy ezt ő másképp képzelte. De amúgy hozzá tudnék szokni, kellemes érzés volt a sportfokozatban ébredő 400 Nm nyomaték, és így pörgetve a hangja is egész jó. A fogyasztás vegyes, de főleg vidéki üzemben hozta a 8 literes átlagot, ami utólag megnézve egész közel van a gyári adathoz.
Az európai szintű utakon nem tűnne fel, de nálunk tél után sajnos elég sokat rontott a menetkomforton a 18”-os, igen jól kinéző alufelniken lévő, 255/45-ös gumi. Ha sima utat találtam, persze már semmi gond nem volt. Rengeteg védelmi és megelőző kütyüt raktak a kocsiba, a sávváltás-asszisztenstől az összes üléshez járó függönylégzsákokig. Csak a 4Motion hiányzott, már csak a 25 éves évforduló miatt is.
Ha nagyvállalatnál lennék megfelelő pozícióban, ahol rendszeresen kell szállítani partnereket például reptérre, ide-oda, biztos választanék egy ilyen Highline-t. Ők valószínűleg könnyebben fizetik ki az általam tesztelt, felextrázott modell 18 vagy az extrátlan 14,8 milliós árát. Ez nem kevés, de ilyen szintű felszereltséget csak a Mercedesnél láttam, sőt a Viano X-Clusive kicsit még túl is tesz ezen, hiszen ott van például légrugó is, viszont csak egyedi megrendelésre kapható, és a használtpiacon lévő árakat nézve jó eséllyel lépi túl árban is a T5-öt.
További cikkeink
