Attól, hogy balra indexel, még nem feltétlenül kanyarodik jobbra!
Olvasónk történetén keresztül mutatjuk be, milyen az, amikor a veszélyes üzemek nem tervezett módon találkoznak, de csak egy köszönés erejéig.
Közzétéve:
2026. 06. 23. 06:00
Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Totalcar!
Akinek volt szerencséje az életben eljutni a hivatásos jogosítvány megszerzéséig, annak örökre beleégett a címben szereplő aranyköpés a szürkeállományába. Azon túl, hogy messzemenően vicces ez a desztillált oktatói bölcsesség, benne van a hivatásos sofőrök mindennapi küzdelmeinek kvintesszenciája is. Mert lomha, utasokkal vagy árucikkekkel rogyásig tömött, tíztonnás vasakat terelgetni az izgága személyautók által uralt utakon nem is annyira egyszerű hivatás.
Bernadett nevű olvasónk most be is mutatta, miért. Szokványos történetnek indult, a másnapi fontos utazás előtt be kellett még ugrania a benzinkútra tankolni és valami elemózsiát is kellett zsákmányolnia a sarki szupermarketből. Este volt már erősen, az úgynevezett farkasvakságnak kedvező, napnyugta utáni szürkületben indult útnak, ámde jó látási viszonyok között. Az autója egy átlagos, 20+ éves kis városi ovijárat, ABS nélkül, ez még fontos lesz.
Miből lesz a cserebogár? Egy rutin kanyarodásból balesetveszély…
Mivel olvasónk gondolatai már a másnapi utazás körül orbitáltak, rutinból vezetett. A bolthoz és a benzinkúthoz vezető utak kereszteződésénél úgy döntött, hogy először tankolni megy jobbra, aztán utána ejti meg a bevásárlást. Kitette jobbra az irányjelzőt, enyhe fékezésbe kezdett, ahogyan már ezerszer csinálta abban a kereszteződésben. A tempó sem volt kalányos, 50 km/h körül kezdte meg a lassító manővert. Igen ám, csak közben megszólalt a humanoid GPS a jobb egyről: Először a bolt, az mindjárt bezár!
Hoppácska, vigyáztam! Igaza van a mitfárernek - szólt a belső monológ. Akkor a jobbra index és a fék sztornó, egyenesen tovább. Ez eddig egy mindennapos rutin, tegye fel a kezét, aki még sosem jött rá kanyarodásra készülődvén, hogy mégsem arra fogja folytatni egyenes vonalú egyenletes mozgását. Ugye, hogy ugye? Naugye!
Nos, itt lépett be a dramaturgia a beszélgetésbe. A kereszteződésbe ugyanis éppen ekkor érkezett meg főhősünknek jobbról Lajos, a nyugállományból visszafoglalkoztatott buszsofőr. Nyilván egy Nagy Zöld Volvo helyijáratos, menetrendszerinti, megalkotmányosköltségelt busszal… mi mással, ugye. Hivatásos sofőrként annak rendje és módja szerint bemutatta az úgynevezett „tenisznyakat”, gyors egymásutánban eltekintett balra, majd jobbra és aztán újra balra, közben pedig behaladt a kereszteződésbe. Fontos tudni, hogy mindezt tényleges megállás nélkül, lendületből, intenzív lassító fékezés mellett tette. Tudjátok milyen ez, amikor a macisajtnál meg is álltok, meg nem is… technikailag egy ezredmásodpercre még talán állnak is a kerekek, de valahogy a jármű lendülete mégis elegendő az egyes sebességi fokozat kihagyására és a kettesből való továbbguruláshoz. A buszsofőr tankönyvbe illően mutatta be ezt a performanszot, csak éppen az egyes részmozdulatok időzítését kottázta el pöppet.
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy Lajosnak teljesen igaza volt, hiszen elnézett balra, ahol egy éppen jobbra indexelő és lassító kisautót látott, jobbra tekintve pedig semmilyen mozgó, elsőbbséggel rendelkező terepakadályt nem észlelt. Így okkal és alappal juthatott arra a konklúzióra, hogy neki bizony szabad a pálya, még megállnia sem kell, hiszen a macisajt az macisajt, Bernadett meg úgysem keresztezi a busz útját. Csakhogy, olvasónk éppen abban a pillanatban változtatott kanyarodási szándékán, amikor Lajos már jobbra nézett…Vót’ szemkontaktus, csak hát nem a megfelelő időben. Sőt, volt második szemkontaktus is, a kiskorú olvasókra tekintettel viszont inkább nem idézném azon szavakat, amelyek elhagyták olvasónk gondosan kirúzsozott elegáns ajkait a szempárok ismételt találkozása során.
Itt normál esetben már kész is lett volna a tragédia: felszisszenés, satufék, sikító abroncsok és csatt! Ugye ABS ohne, keresztben behaladó Nagy Zöld Busz féktávon belül, ez a helyzet menthetetlen. Mindeközben Lajos újra balra tekintett (már későn), észlelte az éppen manifesztálódó dynomen helyzetet és kikerekedett szemekkel várta a becsapódást. Nabazmeg, mehetek vissza a kiskertbe őstermelőnek, a faszom… dörmögte nem létező bajusza alá, természetesen ómagyarul. Ő lepődött meg a legjobban, ahogy Bernadett – előre nem várt módon – a rallyversenyzőktől megszokott eleganciával oldotta meg a helyzetet.
A páni félelem általi indíttatásból rommá taposott fékpedál helyett ugyanis olvasónk a gázbowdent feszítette pattanásig és a kormánykereket alkalmazta a baleset elhárításának eszközéül. Tanítani kellene, ahogyan egy eleve vesztes helyzetből kihozott egy nullszaldót. És milyen jól tette, hogy így döntött! ABS nélküli vészfékezéssel esélye sem lett volna menekülni a baleseti szituációból a 165/70R14-es négyévszakos abroncsokon, abból csak kontrollálatlan csúszás kerekedett volna, egyenesen bele a busz oldalába. A busz részéről pedig sem a megállásban (lendületből jött), sem a „kihaladásban” (ahhoz nem volt elég nagy a lendület és az idő együtthatója) nem bízhatott, emígyen pedig neki kellett cselekednie… A végszükség az végszükség, áttúrta hát egy padlógáz kíséretében az autó orrát a szembe sávba, alaposan kicentizve a busz elejét. De megoldotta. Lajos annyira megdöbbent, hogy nyomban félre is állt a busszal, azóta is ott elmélkedik a vakszerencse és a káoszelmélet összefüggésein. Vagy csak beállt a megállóba, sosem tudjuk már meg.
Mi lett volna, ha?
Egy pillanatra képzeljük el, hogy olvasónk nem rendelkezik emelt szintű vezetéstechnikai- és járműkezelési képzéssel, emiatt pedig az átlagsofőröktől megszokott módon reagált és beletaposott a fékbe… rotty. Lajos dühében a volánt csapkodja, Bernadett az üvegszilánkokat szedegeti a hajából, a Mari nénik siserehada pedig eltörte az összes combnyakat a busz fedélzetén. A kiérkező mentők alig győzik a sérültek ellátását, a helyszínelő rendőrök csak a fejüket vakargatják, majd végül a buszsofőrt hozzák ki vétkesnek az elsőbbségi szabályok megsértése miatt. Olvasónk az egész éjszakát a helyszínen tölti, a másnapi utazás is sztornó, Lajos pedig már a márketplészit túrja új állás után kutakodva. A maradandóan "egészségkárosodott" Mari néniket inkább ne is vizualizáljátok, az már a KGFB mélyvize.
Pár hónapig megy a jogi fingreszelés a hatóságnál, aztán valami jogtudor kiokosítja a buszsofőrt, érkezik a fellebbezés a bírósághoz, másodfok, végül a Kúrián landol az ügy. Ott pedig hamar elválik a szar az aranyozott vécécsészétől, és kiderül: Ez bizony osztott felelősség, 70-30 az autós javára. Csere itt, szerva ott. Rien ne va plus!
Most akkor a buszsofőr a ludas?
A bírói joggyakorlat konzekvens az ilyen és ehhez hasonló balesetek megítélésében. Akit mélyebben is érdekel a téma, annak a 6/1998. számú BJE határozat kötelezően választandó szeminárium. Az egységes bírói megközelítés szerint a közlekedésben megkerülhetetlen, a KRESZ által is rögzített dogma a bizalmi elv: a sofőrök alappal bízhatnak abban, hogy a többi közlekedő is betartja a közlekedési szabályokat (például, ha valaki indexel és lassít, akkor valószínűleg kanyarodni fog).
Azonban ez a bizalom soha sem abszolút. A vonatkozó axióma szerint az alárendelt útról érkező jármű (busz) vezetőjének felelőssége csak akkor zárható ki teljesen, ha az elsőbbségre jogosult (az autós) olyan magatartást tanúsított, ami a másikat teljesen megtévesztette, és a valós szándékot (egyenes továbbhaladás) objektíven már nem lehetett felismerni.
A bíróságok az elsőbbségadási ügyekben szigorúan elkülönítik a vizuális jelzést (index) a fizikai valóságtól (a gépjármű tényleges mozgása). Az indexelés ugyanis nem szünteti meg az elsőbbséget!
Önmagában az irányjelzés nem ad felhatalmazást a másik jármű vezetőjének a védett útvonalra való kikanyarodásra. A védett úton haladónak mindaddig elsőbbsége van, amíg ténylegesen le nem kanyarodott!
A buszsofőr ott hibázott jogilag, hogy miután látta az indexet és a lassítást, levette a szemét az autóról, és jobbra nézett. Az elsőbbségadásról való meggyőződés ugyanis egy folyamatos és kiterjedt kötelezettség. Nem elég egyszer konstatálni a szándékot, a kereszteződésbe behaladás pillanata előtt újra meg kell győződni arról, hogy a védett úton érkező jármű valóban megkezdte-e a kanyarodást. Szemmel kell verni, na!
Magyarul nem az indexet kell nézni, hanem a jármű kerekeit. Ha azok is fordulnak, akkor az az autó valóban kanyarodik, és nem csak az indexe maradt kint véletlenül. És ezt egy hivatásos sofőrnek tudnia kell. Azért, mert az elsőbbségadás kötelezettsége addig áll fenn, amíg a védett úton haladó jármű ténylegesen el nem hagyja azt az útszakaszt, ahol az utak keresztezik egymást.
Az autós is hibázott!
Nem is kicsit. A KRESZ egyértelműen tiltja a megtévesztő irányjelzést. Bár az autós meggondolhatja magát, a jog szerint nem hozhatja a többi közlekedőt olyan helyzetbe, ahol hirtelen és előzmény nélküli szándékváltozása balesetveszélyt okoz. A lassítás és a jobbra indexelés együttesen egyértelmű ráutaló magatartások voltak. Az ezt követő, hirtelen gázadás és egyenesen továbbhaladás olyan váratlan irányváltoztatásnak (szándék megváltoztatásának) minősül, ami korlátozta a buszsofőrt a helyzet helyes felmérésében.
A szembe sávos menekülés, mint mentőmanőver
Az, hogy az autós vészfékezés helyett padlógázzal, a felezővonal irányjelzés nélküli átlépésével, a szembe sávban kerülte el a busz orrát, jogilag a végszükség (pontosabban az általános baleset-elhárítási kötelezettség) kategóriája alá esik. Amikor a baleset féktávon belül elháríthatatlannak mutatkozik, a sofőr köteles mindent megtenni legjobb tudása szerint a károk enyhítése vagy akár a baleset teljes elkerülése érdekében. Ha a szembe sáv ilyenkor teljesen üres, ez a manőver nemhogy nem szabálytalan, de a meglévő fizikai lehetőségek közül a legérettebb és egyben az egyetlen helyes döntésnek bizonyuló tud lenni. Szó-szó, hál’ Imhotepnek, hogy olvasónk nem csak gépjárművezetői engedéllyel rendelkezik, de vezetni is tud. Ritka párosítás a magyar utakon, szó se róla.
A bíróságok e tekintetben is konzekvensen egyértelmű álláspontot képviselnek: A baleset elhárítása érdekében alkalmazott szabályszegés (vonalátlépés index nélkül, szembe sávban közlekedés) nemcsak megengedett, hanem elvárható is. Persze csak akkor, ha másokat nem sodor veszélybe. Mivel a jelen közlekedési összeakadásban az ABS nélküli, féktávon belüli vészfékezés alkalmatlan eszköznek mutatkozott a baleset elhárítására, olvasónk balesetelhárítási- és kárenyhítési kötelezettségének teljesítéséhez a legoptimálisabb menekülőutat választotta.
Akkor ez a buszsofőr miért nem tudta, mi a dolga?
A hivatásos sofőrök képzését szabályozó GKI tananyagban az elméleti és vezetéstechnikai modulokban (különösen a „Biztonsági szabályokon alapuló racionális vezetés” témakörben) kiemelten oktatják a nagyvadakat terelgetni aspiráló juhászoknak a defenzív vezetés és a szándék-verifikáció témakörét. A tananyag kifejezetten kondicionálja a sofőröket arra, hogy a közlekedők „vizuális kommunikációja” (az index) sokszor hibás. Az oktatás egyik alapelve, hogy egy hivatásos sofőr nem hozhat döntést egyetlen izolált jelzés alapján. A villogó irányjelzőt mindig össze kell vetnie a jármű dinamikájával (lassulás mértéke, kerekek elfordulása).
Emellett külön okítják, miszerint a meggyőződési kötelezettség folytonosságot is jelent. A buszvezetők esetében különösen sulykolják a holtterek és a folyamatos pásztázás kiemelkedő szerepét. A jogszabályi háttér alapján ugyanis az elsőbbség meglétéről való meggyőződés sohasem egy pillanatnyi aktus, hanem egy folyamat, ami a kereszteződésbe való behaladás teljes időtartama alatt fennáll. Ha a buszos elnézett balra, látta az indexet, majd jobbra nézett és elindult anélkül, hogy még egyszer visszaellenőrizte volna a balról közeledő autót, azzal a folyamatos észlelési kötelezettség alapelvét szegte meg. Arra pedig nincs mentség hivatásosként, maximum magyarázat. Persze, a buszsofőr is csak ember, hibázni neki is ér, ne kárhoztassuk.
Most, hogy alaposan átnyálaztuk, mi történhetett volna, nézzétek meg a videón, mi történt a valóságban. Ne feledjétek: a reflexből satufékezésnél az elkerülő manőver sokszor lényegesen jobb választás!
A cikkben szereplő nevek, munkakörök, beosztások, végzettségek és képzettségek nem valósak, a dramaturgia részét képezik csupán. A valósággal való bárminemű egyezésük…
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted KÉPEKKEL/VIDEÓKKAL együtt a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy történeted feldolgozhatjuk.
A borítókép Gemini AI felhasználásával készült!
