Nem tudom, hány milliárd forint lehetett szétszórva a Lord March vityillója mögötti gyepen az idei Goodwood Festival of Speeden, a most nyolcvanadik évét ünneplő Rolls-Royce Phantom III-ak formájában, de hogy a Bosnyák teret szépen rendbe lehetett volna hozni az árukból, az szinte biztos. Íme, a kínálat, ki ismeri fel, melyik, melyik?
hirdetés
Összesen 726 darab Phantom III önjáró alváz készült 1936 és 1939 között, majd egyetlenegy darabot még legyártottak 1940-ben. A karosszériaépítő műhelyek viszont még 1941-42 magasságában is dolgoztak ezeken a vázakon. A képen egy 1936-os Rolls-Royce Phantom III Freestone & Webb karosszériával
Ez még mindig a Freestone & Webb-karosszériás autó, hátulról pedig talán azt is értjük, hogy a londoni építőcég miért nevezte Sports Saloonnak. Hiszen tiszta CLS, nem?
Egy évvel később járunk az időben, tehát 1937-ben, a karosszériaépítő cég pedig itt az ismertebb Gurney Nutting
Ez a Gurney Nutting-féle, kávészínű autó hátulról hasonlít az előző, Freestone Webbhez, bár a lemezek domborúbbak, a lökhárító egyszerűbb vonalú, a hátsó szélvédő pedig osztott. Ki nem találják, de ez is egy Sports Saloon
Emily a Gurney Nutting Sports Saloonon meztelenül, kihívó pózban, homokfúvott üvegből kelleti magát, s mivel most korántsem angyalt játszik, ezért szárnya sincs. A fura emblémára talán magyarázat, hogy a kocsi megrendelője egy New York-i cég, a J. S. Inskip volt
Steppelt bőrülések, hajókormány, gazdag műszerezettség, vastag, tömör diófa - a luxust valamivel ki kellett fejezni. A kocsi 1966-ban tért vissza Angliába, a Denne család akkor restauráltatta (már annak is 50 éve...), s azóta az övék
Megint csak egy Gurney Nutting karosszéria, szintén 1937-ből, de ez egy Sedanca de Ville. Gurney Nuttingék azért is voltak különösen népszerűek magas körökben, mert a királyi udvar beszállítói is lettek 1931-ben
Azért is érdemes különösen értékelni ennek a Sedanca de Ville-karosszériának a merész, vagány art deco vonalait, mert a Gurney Nutting a legkonzervatívabb stílusú karosszériaépítő volt az összes ismert ilyen cég közül, egyben a Phantom III-ra kiváltképp hagyományos stílusú bódékat szabtak
Belefulladunk a krómba, ha sokáig nézzük
Akkoriban egyetlen ködlámpát hordott a legtöbb autó (már amelyiken volt ilyen), küklopsz-stílusnak is nevezték ezt. Egyébként a Gurney Nutting karosszálta Malcolm Campbell 1931-es Blue Bird sebességi rekorder autóját
Valamennyi kiállított Phantom III közül ez volt a legmellbevágóbb és legkívánatosabb Goodwoodban. Egy 1937-es Park Ward Sedanca de Ville-t látnak, s kicsi a világ: tulajdonosa az ismert gyűjtő, Lord Bamford, akinek két évvel ezelőtt a Ferrari 250 GTO-ját megtapogattam az Ennstal Classicon. Ja, ezt az autót épp abban az évben vette
A Park Ward először a londoni Earls Court Motor Show-ra (a britek nagy autószalonja volt) készített egy ilyen, erősen amerikai stílusú autót - nézzék csak a lecsúsztatott övvonalat, a döntött szélvédőt, íves tetőlemezt, osztott sofőrrészt és a nádfonattal borított ajtókat. Ez annak az Earls Court-autónak a másolata, egyben a második és utolsó, ami ilyennek készült a Park Wardnál
Akkor még nem használtak hajlított üveget, de ezt legalább megdöntötték
Aki azt hitte, hogy a Citroen vagy a Renault találta fel a nádfonatot a karosszéria oldalán, téved - ezen már egy híján nyolcvan évvel ezelőtt ott volt
Erősen art deco-stílusú a belső tér is - hiszen ha már az USA-ból vették a stílusötleteket, nem is lehetett más
Látják, ezért Sedanca de Ville - ha süt a nap, ki lehet nyitni a sofőr fölött a tetőt, hadd főjön szerencsétlen. De azért hangulatos: az alattvaló kabriózik, az uraság hátul fulladozik - mert légkondi akkor még nem volt semmilyen autóban
Nem angol, hanem francia, egész pontosan párizsi karosszériaépítő cég remekműve ez a Vanvooren Sports Drophead Coupe - mezei nyelven kabrió
Az 1937-es Vanvooren az egyik leglaposabb és az egyetlen kétüléses Phantom III, ami valaha készült, extra alacsonyra helyezett kormánnyal. Megrendelője Wladyslaw Sikorski, a lengyel hadsereg 2. világháború alatti generálisa volt, emiatt a kocsit Lengyelország és Párizs közötti utazásokra tervezték. Ezért mérnek metrikusan ÉS angolszász mértékegységben a műszerei. Szintén Lord Bamfordé a kocsi
Valamennyi kiállított közül a legújabb ez az 1938-as Hooper Sedanca de Ville volt. A Phantom III volt a legelső, egyben a BMW-korszakos Seraphig az utolsó V12-es motorral hajtott kocsija is a cégnek, Henry Royce mérnöki zsenialitásának legmagasabb pontja és egyben búcsúzó darabja. Royce persze már 1933-ban meghalt, de a csodás V12-est csak három évvel később tették bele a Phantomba
Beépített emelőrendszer, központi kenőszisztéma (ne feledjük, az akkori, szilentek, tisztességesen zárt csapágyazások és gömbcsuklók nélküli, elsősorban csapszegek körül mozgó technikát két-háromtucatnyi helyen, állandóan zsírozni kellett), független elsőkerék-felfüggesztés, a váltóról hajtott fékszervó - ez mind a Phantom III lélegzetelállítóan gazdag felszereltségéhez tartozott, bár a felét ma már nem is értjük
A 7,3 literes V12-es motor könnyűfémből készült és sokkal hátrább helyezték el, mint a Phantom II-ben korábban a nagy, öntöttvas sorhatost, emiatt a III-as szériát sokkal jobb is volt vezetni. Központi vezérműtengellyel, nyomórudakon át működtette a szelepeit, amelyek 1938-ig automatikus hézagkiegyenlítésűek voltak. Dupla gyújtás és 24 gyertya tartozott az elektromos rendszerhez, a hűtőlamellákat pedig termosztát nyitott-csukta - a képen épp zárt állásban vannak
Ez még a háború előtt eljutott a gazdájáig, de volt olyan Phantom III, amit csak 1947-ben sikerült átadni a megrendelőnek
Azok a göbök a kormányon olyan dolgokat vezérelnek, mint előgyújtás, lengéscsillapító-szorosság, szívató
Ne tévesszen meg senkit, ez ugyanaz az autó, amiben elöl bőrülés van az előző képen. Az akkori gazdagok tudták, mi a kényelem - a sofőr izzadt a tartós és csúszós bőrülésen, az urak és úrhölgyek hátul a jól szellőző, kellemes tapintású és puha szöveten rugóztak. Ja, ez még mindig az 1938-as Hooper Sedanca de Ville
