A múltkori szerkesztőségi biliben pancsolásból bevallom, egy filmes autót kihagytam. Nem felejtettem el, sőt, az első helyen volt. Van! Lesz! Az autó nem más, mint a Bullitt-Mustang. Az ok amiért lehagytam a listáról, igen egyszerű: két és fél milliárd nem volna elég. Egy másolat persze egyszerű lenne, néhány milliócskából megvolna. Egy '68-as Mustang 390 GT nem tartozik a beszerezhetetlen autók közé. A tizenötös Torq Thrust felnik az American Racingtől vagy „Highland Green” fényezés sem lenne nagy kihívás.
Viszont ha rámszakadna egy ekkora összeg, azzal jönne rögtön a nagy arc és az ambíció: csakis az eredeti jöhetne szóba. Milliárdos énemet és a többi álmodozót viszont el kell szomorítanom. Ha Steve McQueen és Drew Barrymore kevés az eredeti autó megszerzéséhez, a pénzre már értelmetlen rátérni. De ne szaladjunk ennyire előre!
Az év 1968, a kor egyik legnagyobb sztárja pedig Steve McQueen. Saját produkciós cége, a Solar Productions éppen aláírt egy hat filmre szóló szerződést a Warner Bros.-szal. Ebből az első, és mint később kiderült, egyetlen film a Bullitt (San Franciscói zsaru) volt. Aki most üveges tekintettel pislog a képernyőre, mégis miféle filmről van szó, annak komoly bepótolnivalója van. Ha másért nem, hát azért a legendás tíz percért, ami minden idők egyik legjobb autós üldözése.
Mind az Oscart érő jelenetet, mind az autót megannyi legenda övezi. Előbbi születését többen is saját gyermeküknek tartják. Nemcsak McQueen tulajdonította sajátjának az ötletet. Ugyanúgy bejelentkezett érte a két forgatókönyvíró, Harry Kleiner és Alan Trustman, mint a rendező, Peter Yates is. A direktornak meg is volt a pedigréje, hisz filmes karrierje előtt Stirling Moss versenycsapatának menedzsere volt.
A film megjelenésekor a közönség azzal a tudattal ült be a moziba, hogy Mcqueen maga vezette a Mustangot az egész film alatt. Aztán ezen végül finomítottak, és bevallották, a főszereplő csak az üldözéses jelenet háromnegyedében ült a volánnál, a maradékon két dublőr osztozott: Carey Loftin és Bud Ekins. Utóbbi nem először bújt McQueen bőrébe: tapasztalt motorversenyzőként ő helyettesítette McQueent a Nagy szökés motoros üldözésének keményebb jeleneteiben.
A tízperces üldözősdit három hétig forgatták San Francisco utcáin, nyolc kamerával, hatvanfős stábbal. A korabeli hírek szerint McQueen először maga próbálkozott a vezetéssel, de pár megpördülés után utálkozva adta át a Mustangot. Érdekes módon az egyik ilyen megpördülést végül nem vágták ki, annyira valósághű volt. Ami érthető is, hisz McQueennek valóban meggyűlt a baja az autóval. Ekinsnek ez után keményen meg kellett dolgoznia a napi ezer dolláros gázsiért.
Akkoriban az a hír járta, hogy ő vezetett a Taylor Streeten, ahol minden sarok egyben egy ugrató is volt. Normál esetben itt harminccal megy az átlag autós, de a kaszkadőr százzal repült minden kereszteződésbe. Tette mindezt sisak nélkül. Ekins akkor úgy nyilatkozott, hogy elpróbálni nem tudták a jelenetet, rögtön élesben ment a felvétel. Ahogy lenézett a Taylor tetejéről, úgy fogalmazott: mintha egy síugró sáncról ugrana le a világ végéről.
2011-ben egy interjúban viszont Loren Janes kaszkadőr úgy nyilatkozott, ő ugratott a Mustanggal, Ekins csak a forgatás legelején helyettesítette, Carey Loftin pedig egyáltalán nem vezetett, csak a koordinációért felelt. Emellett Janes szerint McQueen az üldözés mindössze tíz százalékáért felelt, gyakorlatilag a közeli felvételekért. Azt viszont a kaszkadőr sem tagadta, hogy az autópályás jelenetnél Ekins volt az elcsúszó motoros.
Az autópályás felvételek is tartogattak érdekességeket. A közel kétszázas tempóhoz különleges kamerakocsi kellett. Egy Corvette alvázra épült csupasz gokarta szögelték fel Bill Frakert és kameráját, majd az egészet elkeresztelték Bullittmobile-nak. Az autók emellett jeleskedtek a teleportálásban is, mint az alábbi térképen is látszik. Maga az autópályás forgatás sem volt eseménytelen: egy idős helyi lakos valahogy elkerülte a rendőrkordonokat, és békés hatvanas tempóval autózott a lezárt sztrádán, amikor a Mustang, a Bullitmobile és a Charger elhúzott mellette, paraszthajszállal kerülve el az ütközést.
A Dodge személyzete két kaszkadőr volt, a volánnál Bill Hickman, az utasülésen Tom Steel. Steelnek az egyetlen feladata annyi volt, hogy túlélje a forgatást. Neki sikerült, a Chargernek nem. Mindössze hatszáz mérföld volt az autóban, amikor felrobbantották az üldözés végén. Kevesen tudják, de nem a benzinkút robbanása végzett a gengszterek autójával. Mikor közel százötvennel nekilökték a kútnak, célt tévesztett. Végül nem vették fel újra a jelenetet, hanem a vágók trükköztek úgy, hogy a néző azt higgye, a tűz martaléka lett a Charger.
A Mustangra hosszabb élet várt – vagyis az egyikre. Loren Janes szerint három GT készült a forgatáshoz, a valóságban csak kettő. Egy agyonerősített és csövezett stuntcar és egy fotogénebb, úgynevezett hero car. Mindkettő a legendás kaliforniai versenyző, Max Balchowsky keze munkája. A 8R02S125559 alvázszámú hero car a forgatás után kapott némi kikalapálást, majd potom 2500 dollárért eladták.
A vevő a Warner Bros. egyik dolgozója, bizonyos Robert M. Ross volt. Több interjú is készült vele a nyolcvanas években, ahol bevallotta, jó kis autó volt a Mustang, de nehezen kezelhető, főleg nedves úton. Emellett hiányzott belőle minden hangszigetelés, mivel a hangmérnökök teljes valójában akarták a 6390 köbcentis V8 hangját. Ross másfél évvel azután, hogy megvette, meghirdette a Hemmings Motor Newsban. Állítólag egy keleti parti rendőrnyomozó vette meg, aki két évre rá el is adta.
Harmadik és egyben eddigi utolsó tulajdonosa mai napig titokban tartja nevét, úgyhogy legyen John Doe. Az akkor huszonnégy éves John egy újsághirdetésben figyelt fel a Mustangra, és bár nem egy benzinagyú gyűjtő, saját bevallása szerint a filmes múlt és a hihetetlen alacsony ár miatt lecsapott rá. Miután megvette, a negyvenezer mérföldet futott autót apja garázsában támasztotta le, és hat évig felé sem nézett. Innen átvitte a farmjára, betolta a pajtába, ahol újabb több évnyi porfogás volt a Mustang egyetlen feladata.
Valamivel később a farm egyik dolgozója szúrta ki az autót a pajtában, és büszkén mesélt róla Mustang-rajongó ismerősének. Utóbbi meggyőzte a dolgozót, csempéssze be, mert az elmondásokból a Bullitt-Mustangra gyanakodott. Be is lógott, készített pár képet, de John Doe mind őt, mind a dolgozót helyretette egy-egy perrel. A tulajdonos ez után hazaszállította az autót, ahol egy Porsche mellé került a garázsában.
John Doe ugyan keményen odafigyelt, hogy a neve ne tudódjon ki, néhányan mégis kiderítették, hisz a mai napig sokan meg akarják szerezni a Bullitt-Mustangot. Az egyik maga Steve McQueen volt. A filmsztár válása után, 1977. december 14-én kereste meg John Doe-t, és kérte levélben, hadd vásárolja vissza az autót. Mcqueen nem járt sikerrel, majd néhány évre rá rákban elhunyt.
Húsz évvel később McQueen fia, Chad próbálkozott a Mustang megvásárlásával, de John, anonimitását megőrizve üzent egy közvetítőn keresztül, hogy az autó nem eladó. Egy évre rá Jay Leno próbálkozott, hogy egy rövid időre kölcsönkérje a Petersen Autómúzem időszakos kiállítására, amit a film harmincadik születésnapjára szerveztek. A benzinagyú showman szintén kudarcot vallott.
De John Doe-nak ez után sem lehetett nyugta, ugyanis a Columbia Pictures kiderítette a személyazonosságát. Tette mindezt azért, mert Drew Barrymore mindenáron az eredeti Bullitt-Mustangot akarta vezetni a 2000-ben forgatott Charlie Angyalaiban. A producerek össztüzet zúdítottak Joe-ra: hívogatták, ajándékokat küldtek neki, pénzt igértek. Utolsó elkeseredésükben még azt is felajánlották, hogy elmehet Drew Barrymore-ral vacsorázni, csak adja kölcsön az autót. John Doe válasza mindössze annyi volt, hogy vagy békén hagyják, vagy járhatnak bíróságra zaklatás miatt.
És hogy milyen sors vár a Bullitt-Mustangra? John Doe nem akarja eladni, mert a fia fel szeretné újítani és használni – most, hogy lerakta a jogosítványát. Saját bevallása szerint a közönség egyetlen esélye, hogy láthassa az autót, ha lesz egy hivatalos Mustang múzeum, de addig John Doe Junior tanulóautója lesz.
Most már elhiszik, hogy kevés lenne a két és fél milliárd?
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
