Félre kéne állni lepucolni, de a Ferihegyi gyorsforgalmún nem lehet
félreállni.
Ferihegy 1, ott igen, addig is a KRAZ-t érezni kell. Egy átlagos
KRAZ-pilóta 12 órás műszakban dolgozik, és a szovjet nehézteherautó
hóekével vagy anélkül nem csak kívülről félelmetes látvány. Belül se jó
belegondolni, mekkora pusztítást végezhetünk egy másodpercnyi kihagyás
miatt. A KRAZ orrán a szélességjelző rugós gombóc az autó szélességét
jelzi, nem a hóekéét. A hóeke hollétéről a sárga zászlók adhatnak
felvilágosítást, már ameddig a röpülő jeges hódarálék káoszában el nem
vesznek.
KRAZ-t
egyszer vezettem, de
a nagyvas- meg a V8-mámort leszámítva inkább rettegtem tőle, mint
élveztem. 12 tonna, 14,5 literes V8 240 lóval, de leginkább a 12
tonna nyomasztott. Pontosabban hogy a vezetőfülke egy fabódé,
boruláskor a túlélési esély nulla. Persze én terepen kísérleteztem,
közúton nem is az ön-, inkább a közveszély nyomasztana. A Fővárosi
Közterületfenntartónál már csak nyolc KRAZ van, így az egyik utolsó
működőképes példánnyal mehettünk néhány kört.
Különös, hogy alig van hóekés baleset a városban. Derdák Attila
korábbi KRAZ-pilóta szerint tényleg nyomasztó, de bele lehet jönni.
- Lehet, hogy
nem látod az egyes autókat, de a tetejüket azért igen, és abból
már lehet tudni, hogy ott egy autó van. Végülis meg lehet ezt szokni.
Csak nyilván iszonyatosan kell koncentrálni.
Szeptemberben már megkezdik a téli átszerelést, úgyhogy ha a
vénasszonyok nyarában váratlanul tombolni kezdene a hóvihar, nem lenne
teljesen reménytelen a helyzet.
2007. november 13-án jött is egy kis hó, ami a keresztbe
fordult, nyári gumis autókkal jókora felfordulást tudott okozni.
Ebből a szempontból akár eső is lehetett volna, a hatás végett
tökmindegy.
A Főkefének nincs külöbejáratú meteorológusa, az OMSZ-től veszik
a a prognózist és a hójelentésekkel különösképpen meg vannak elégedve.
Horti Zsófia szóvivő három hete jött a kormányszóvivői irodáról, a
közterületfenntartást még csak tanulgatja, de már ő is tapasztalta a
csodát: hogy délután háromra ígérték a havat, és Csepelen, ahol épp
tartózkodott, 15.05-kor hatalmas pelyhekben hullani is kezdett a
hó.
Ilyenkor aztán három telephelyről indulnak a hóekék.
Rippl-Rónai utca, mint belváros, II. kerület, Erőd utca a hegyi
etap, és persze Csepel, Szállító utca, ahol már ki is készítették
nekünk a demósort. KRAZ, Skoda, Atego, Unimog.
Ha megállt a havazás,
elvileg 8 óra az első ütem hómentesítési szintideje. Első az
1200 kilométer főút, plusz a második ütemben 2100 kilométer mellékút,
amiben már benne vannak a Halálfasza-Alsók kátyúkkal és egyéb
borzalmakkal, természetesen csak az aszfaltozottak. Összesen 112
tolólapos teherautó áll hadrendben. Ha tennivaló elvileg nincs, mert
napok óta nem láttunk egy árva hópelyhet, ellenőrző járatok azért
mennek, hidakon és felüljárókon csekkolják a páralecsapódást, szükség
esetén szórnak.
A 86-87-es tél emlékezetes volt, arról mindenkinek van valami
sztorija, feltéve, hogy már élt. Én éppen Szombathelyen katonáskodtam,
ahol a jó meleg laktanyában figyeltük, hogy mennek ki mentésre a
teherautók, aztán a teherautók mentésére a lánctalpasok.
Budapesten se volt fényes a helyzet. Akkor vették a KRAZ-okat.
Addig elsősorban Zilek voltak, amik tolóerőben se tudtak olyan sokat,
ráadásul 100 liter körül fogyasztottak 100 kilométeren. A KRAZ viszont
a jó V8-as dízellel 60 liter gázolajjal is eljár.
Érdekelt volna, hogyan osztozkodik a műszak az autókon, igazi férfi
például KRAZ-ra kéri-e magát, de gázsi egál, az embereket pedig
útvonalhoz osztják be, amihez fix járműveket rendeltek. És túl azon,
hogy magasan ez a legszebb,
a KRAZ 8-12 óra alatt kicsinál bárkit.
Viszont nincs előtte akadály.
A 900 kilós tolólappal akár a járdaszigetet is felszedi. Igaz, a
rekorder KRAZ-pilóta egyszer egy kispolskit is felszedett a tolólappal,
de ebben nem az a poén, hogy haha, kikapta a hó alól a kispókot, hanem
hogy a KRAZ akkora havat is simán ekéz (deponál), ami belep egy
autót.
Nyolc sávon fordul meg, észnél kell lenni, viszont legalább nincs
előtte akadály. Csak a négy hátsó kereket hajtja, de hiába az aszfalton
eleve reménytelennek tűnő terepgumi, nem csúszik meg. Hajnal Zsolt
közterületi főosztályvezető a súlyelosztását emlegeti, meg talán ezt a
12 tonnát akárhogyan osztják is el, magában a súly is megadja a
tapadást.
Van olyan, hogy mondjuk a Rákóczi úton 2-3 Atego megy konvojban,
de a szélső már akkora havat kap, amekkorával más nem birkózna meg,
csak a KRAZ.
Árvíznél pedig a katasztrófavédelemmel kötött szerződés alapján
ezekkel a KRAZ-okkal szállítják az embert és a homokot, ha kell. „Ezzel
nem tudsz elakadni” - mondja nem kis büszkeséggel valamelyik főkefés,
és hát tényleg, most milyen útakadály állna neki vitatkozni egy
KRAZ-zal?
A KRAZ váltókiosztása elsőre bonyolult: balra előre hátramenet,
balra hátra egyes. Viszont
úgyis kettesből indulunk, attól kezdve pedig ugyanolyan, mint egy
átlagos személyautóé. Én mondjuk valamiért egyesből akartam
indulni,de a hármas jött össze - finom kuplungkezeléssel úgy tűnik, a
KRAZ négyesből is elindulna.
Havazáskor 12 óra a műszak, valahogy így jön ki.
12 óra egy KRAZ-ban megeszi a testet rendesen. Főleg ha az ember
az eke első leeresztésekor hagyja el a zászlót. Megfelelő tempónál az
eke a fülketető magassága fölé dobja a havat. A szélvédőn eleve nem
sokat látni kifelé; úgy értem, az ablak régiesen kicsi, a motorház
digitális műhorizontként nyúlik a végtelenbe, és az ablakot két
nevetségesen kicsi, sűrített levegővel hajtott lapát törli.
Durva.
Attila szerint annyira azért persze nem, meg a KRAZ-t amúgy is
érezni kell. A kormányszervó szerencsére erős, a legdurvább a kuplung.
Ennyire erős autóban elvileg nem kéne sokat váltogatni, de a városban
azért KRAZ-zal is illik megállni a piros lámpáknál.
- Nem is tudom, megszokod. Megszokod egy idő után.
Egyvalamit nem tudott megszokni a krazos években:
a 12 órás műszak után hazamenni egy Fiat Ritmóval, és
kuplungolás ürügyén nem átrúgni a tűzfalat.
Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna KRAZ-t a belvárosban,
pedig azokkal csinálják a Kiskörutat-Nagykörutat, meg a Rákóczi utat.
Mindegyiken elfér egy KRAZ, de korlátai azért vannak,
a Dohány utcába például nem ilyennel fordulnak be, az inkább
Unimog-téma. Igazából beférne még az Atego is, de az nehezebben
fordul. Ahol az Atego (29 db) elmegy, ott a Skoda is, amiből már egész
Budapesten csak 14 van. Ha létezik lerohadt teherautó, akkor ezek azok.
Szinte egy árva ép vagy makulátlan elemük sincs
A KRAZ 240 lóerős és 12 tonna, a Skoda csak 170, viszont 6 tonna, és
a tolólapja is százszor komolytalanabb. Dizájnban mondjuk nem rossz,
hiszen nem a KRAZ-zal kell összehasonlítani.
Ez inkább az IFA kategóriája, és annál szebb is. Igaz, durván
bevágtam a fejem a puszta vasba, amikor bemásztam a fülkébe. Ez belül
már tényleg úgy néz ki, mintha Grósz Károly mégis inkább bevetette
volna a Munkásőrség titkos halálbrigádjait, elmarad a rendszerváltás és
afféle kubai stílusú lepukkanópályára álluk. Borzalmas általános
lerohadás, drótozás-hegesztés-barkácsolás, a műszereken plexi sincs,
csak egy, ami nem is oda illik, ráadásul egy biztosítéktáblát
csavaroztak rá.
De mi a rosszabb? Sóban autózni, zúzalékkal tönkretenni a szélvédőt,
vagy egy kis kedélyes pocskolás az alternatív, fekália-szerű
trutymóban?
Nagyjából egyidősek a KRAZ-okkal, egy-két évvel korábban vették
őket, de a Skodák annyinak is néznek ki. Az ok egyszerű:
nem a szovjet minőség volt a jobb, hanem a Skodák futották a KRAZ-ok
kilométerének sokszorosát. A szovjet csúcsragadozókat ma is csak
akkor vetik be, ha hóekézni kell, vagy jön az árvíz, a Skodák minden
nap szórtak, locsoltak, billencsként szolgáltak,
ütve-vágva voltak, mikor mi kellett. Próbálják bennük tartani a
lelket, de ez már nem hosszú távú TMK, inkább barkács.
A Skodával azért szintén öröm a közlekedés, legalábbis az első pár
percben. A buldogfülkében
ordenáré hangerővel vartyog a soros hatos dízel - nincs is
kellemetlen hangszíne, csak súlyos hangereje. És hát ugye a már
említett biztosítéktábla a csálé plexivel, de a szárnyas anya
betekerésével vezérelt kézi gáz se rigófütty. Az indexkar egy váratlan
irányból előtörő pálcika, a duda felderítésére végképp nem
vállalkoznék. Ugyancsak csavargatással állítjuk a hűtőtakarót, hogy
mennyi friss levegő jusson a légrésekbe.
Tényleg, levegő: a tolólapot se emelhetjük-ereszthetjük, amíg a
rendszer fel nem termelte a levegőt, és az bizony percek kérdése.
Néhány műszer a 105-ös és 120-as Skodából ismerős. Hogy gyáriak-e, vagy
utólagos barkács, nehéz lenne megmondani, jelentősége sincs;
ezekkel a teherautókkal a legsúlyosabb oldtimeres pszichopata se
indulna neki a veteránvizsgának. Viszont jó lenne, ha a
selejtezéskor gondolnának a Közlekedési Múzeumra, meg egy-két
gyűjteményre, hiszen amennyit ezek a Skodák küzdöttek, megérdemlik az
emlékezést. Egyik legnagyobb autós sikerem, hogy kiszálláskor nem
vertem be a fejem harmadszor is.
A hóekézéskor ugyanaz a követelmény, mint buszvezetőknél, mindenki
ismerje az útvonalat, ne kelljen megállni térképezni.
Ha valaki például ismeri a Harap utcát, és oda KRAZ van rendelve,
megszívta. Vagy isteni szerencséje volt, felfogás kérdése. Meg
persze ha nincs akkora hó, ugyanazon az útvonalon nem kell a KRAZ-zal
kimenni, elég az Unimog vagy az Atego, és akkor mindenki megtanulja a
többi járművet, és ha lejár a két KRAZ-os éve, már csak azokkal
dolgozik.
Kell hogy legyen valami tudományos a hóekéző útvonalak
összeálításában. Van is, de nem bonyolult algoritmusokon alapul:
hidak, felüljárók, nagy fő bekötők, M3-as, M5-ös bevezető szakaszai,
10-es, 11-es és 6-os út, ezek az első körös feladatok. Hogy mennyi
idő alatt érnek át a mellékutakra, hóesés függvénye is, lehet, hogy
nyolc, lehet hogy csak tizenkét óra alatt, mondja a helyettes szóvivő.
A lényeg, hogy első a főútvonali BKV-nyomvonal, aztán a BKV-s
mellékutak, aztán a békávétlan főutak, végül szegény,
tömegközlekedés-mentes mellékutcák jönnek
Vagyis szakszerűen síkosságmentesítés, mert ugye közel sem mindig
sóval sóznak.
A síkosságmentesítő anyagok lényege, hogy mindegyiket sokan
utálják. A só hátránya ugye egyértelmű: marja az autók fényezését,
korrodálja a fémalkatrészeket és fájdalmasan kimarja Morzsa kutya
talpát. Egyszer ki is próbáltam: a kezemet is marta. A hidakon, ha csak
nincs nagy gáz, nem sóznak, csak ekéznek meg homokoznak, hiszen a
lecsorgó sós víz árt a hidak vasszerkezetének.
Ha keményedik a helyzet, homok és só keveréke következik. Nagyon
ritka, hogy tiszta sót szórnának, de néha az is elkerülhetetlen.
Most is tesztelnek alternatív megoldásokat. Az útkálisó
magnézium-klorid, kalcium-klorid és kálium-klorid keveréke.
Ugyanúgy olvad tőle a jég, de kevesebb benne a konyhasó, a nátrium, a
többi kloridot meg kevésbé sínyli meg a környezet.
- Cukros dologgal nem lehet sózni? - teszem fel a szakszerű
kérdést a helyettes szóvivőnek. Elvégre a fagyálló ablakmosó, a
kannásbor alapkelléke is édes.
- Győrben kísérleteztek a vilasszal, ami a cukorgyártás
mellékterméke. De aki meglátja és főleg megszagolja, inkább gyanakszik
hígított fekáliára.
40-50 fokos, de az imidzsének az se tesz jót, hogy
szippantókocsikkal terítik. Hiába származik cukorrépából, dominánsabb a
cefrejelleg, mint a hókristály. Alkoholtartalma révén segít
elpárologtatni a feloldott jeges vizet, tehát a szórás után is hat, de
akkor a szagáról még nem beszéltünk.
Budapesten is tesztelték a XI. kerület két utcájában, de hogy is
mondjam, a lakók nem barátkoztak meg vele. Hiába,
jobban szeretünk zöld dolgokról prédikálni, mit trágyaszagú
trutymóban autózni, az ember már csak ilyen szűklátókörű, önző
állat.
A nedvesített szórási technika lényege, hogy a hintőanyag mellé a
gép automatikusan adagolja a kalcium-kloridot, tehát kalcium-klorid
oldatot pemetez a só-homok keverékre. A nedves szórásban az a nagy
okosság, hogy ez
oda tapad, ahová szórták, tehát nem viszi szanaszét mondjuk a
kamionok menetszele, mint a szárazon kiszórt sót. És ez kb. -15
fokig működik, szemben a sóval, ami -7 fok alatt már nem dogozik.
Ez persze még mindig csak viszonylag környezetbarát, tehát akárhogy
is szépítjük, súlyosan környezetkárosító. Természetvédelmi területeken
a Mátrában, a Bükben vagy akár a Visegrádi-hegységben
szoktak szórni zúzalékkal is, ami már környezetbarát. Csak éppen egy
autó szélvédőjét kavicsfelverődés formájában lazán képes
tönkretenni. És akkor tényleg: válasszon az ember, melyiket kéri.
Az is érdekes például,
mi legyen az olyan helyekkel, mint az Andrássy út a maga védett
fasorával. Csúszós nyilván nem maradhat. Sózni se lehet a védett
fáktól. A melasztrutymó meg mégiscsak méltatlan a világörökséghez, nem
beszélve a nemzeti emlékhelyről. Az FKF nemigen mer trutymózni, mert az
emberek siráma egészen Bolgár úrig hallatszana, én azonban támogatnám a
hígtrágya-imitátort. Hungarikum, akinek meg nem tetszik, találjon fel
jobbat. Télen úgyis dzsuvás minden autó, kutya, cipő, lépcsőház,
előszoba.
Ha mínusz 15 fok alatt nem igazán használ semmi, érdekes,
mi a fenét csinálnak mondjuk Moszkvában, ahol a tartós -20, -30 fok
se ritka? Horváth László helyettes szóvivő azt mondja, sokszor
látott már tévében fehéren hagyott moszkvai utcákat.
- Az a lényeg, mennyi idő alatt tudod megkezelni, mínusz 5 fok
alatt nagyon ritkán havazik, ez meteorológiai törvényszerűség.
Ha a hóeséssel jött enyhe időben letolják a nagyját és leszórják
az apraját, akár száraz is lehet az aszfalt, mire jönnek a farkasordító
mínuszok.
A Nagy Tél (1986-87) idején volt olyan hómennyiség, meg alacsony
hőmérséklet, hogy nem győzték szórással és ekézéssel, és még a buszok
is félreálltak. Ami máig
fájdalmas pont a Főkefe-BKV viszonyban; hogy ki hibázott, mi
hibázott, de nem is feszegetjük ezt tovább, hiszen azóta úgyse volt
olyan tél, ráadásul Budapest megnyugtató nehézteherautó flottával
rendelkezik. De ha valaki esetleg fel akarja bosszantani Aba Botondot,
alkalomadtán hozza szóba, miért is ment el a nagy télen a buszok
levegője.
Egy sofőr általában két évig, illetve két telet szolgál KRAZ-on,
Derdák Attila három évig nyomta, aztán közterületi ellenőr lett. Még
mielőtt befejeznénk a flotta megtekintését, azért megmutatja, igazából
hogyan kell ilyet vezetni. Hiszen természetesen sem én, sem Péter Anna
nem voltunk olyan bátrak, hogy a telephelyen rendesen odalépjünk a
monstrumnak.
- Mikor vezettél ilyet utoljára?
- Nyolc éve.
- Nehogy elüssünk valakit!
- Á...
- Végülis egy elegáns klasszikus, nem?
- De.
- Nem kívánkozol bele vissza?
-Nem. Tudod, három év...
