A munkába járás az elkerülhetetlen rossz, amit legfeljebb csillapítani tudsz, a legtöbb esetben eltörölni nem. Amikor be kell menni a munkahelyedre, akkor a nyolc órás munkaidőn túl esetenként akár egy-egy óra is lehet a közlekedés, ami azt jelenti, hogy a pénzkeresés, tehát az életedhez valószínűleg elengedhetetlen manőver tíz órát vett el a napodból. Ha még legalább nyolcat rászánsz az alvásra, esetleg egyet a készülődésre és tisztálkodásra, akkor maradt napi öt órád magadra. Ez még egy pozitívabb forgatókönyv.
Nálam ez annyit bonyolódik, hogy Esztergom és Budapest III. kerülete között ingázok, tehát rákényszerültem a 10-es számú főút használatára. Meg merném kockáztatni, hogy ez az ország egyik legforgalmasabb főútja, napi szinten autósok ezrei-tízezrei használják a Budapest határától Almásfüzitőig tartó szakaszt és talán mondanom sem kell, hogy a probléma jelentős része a főváros felé közeledve alakul ki.
Túl sok az autó
Ezt nem lehet tovább ragozni, egyszerűen túl sokan lettünk és ezt az infrastruktúra nem követte le. Ma már szinte bárki kaphat jogosítványt és az autó sem olyan elérhetetlen, mint évtizedekkel ezelőtt. Sőt, néhány százezerért működő, műszakis problémamegoldó eszközt vehetünk és búcsút mondhatunk a közösségi közlekedés viszontagságainak. Ugyan belekerült pár százezer, esetleg millió forintba, de végre a saját autónk ülésében rohadhatunk a dugóba ahelyett, hogy vonatra ülnénk.
Esztergomból hajnali 5:00 és 5:20 között kell elindulnom, abban az esetben 50-55 perc alatt felérek a munkahelyemre, utána azonban lassan begyűrűzik a káosz. Felébrednek az útmenti települések, unatkozó anyukák egyenként viszik apró gyerekeiket kéttonnás SUV-val az oviba, azonos irányba haladó emberek szomorúan elszeparálva üldögélnek a saját autójukba. Közben mindannyian CO2-t eregetnek a kellemes hangulatú dombság völgyeibe épített településekre, a hangzavar miatt a buszmegállóban beszélgető idősek is kénytelenek feltekerni a hallókészülékeiket. Az elmúlt 10-15 évben szerintem közelít az élhetetlenhez a Pilis térség főváros felőli széle.
Ha kellemesen ébredek és 7:00-kor indulok dolgozni, akkor már Piliscsabán fennakadok. Egy szerencsétlen lámpa van a településen, mégis százméteres sorokat képes előidézni egy főúton. Aztán újabb lámpák törik meg a lendületet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnél és amikor már azt hitted, hogy szabad a pálya, jön a pilisszentiváni elágazás. Ezt megkoronázzák a pilisvörösvári lámpák és végül az Ürömi körforgalom adja meg a kegyelemdöfést, amihez minden reggel kilométeres sor áll. Tehát, ha a fent említett időpontban indulok dolgozni, akkor alsó hangon másfél, de inkább két óra az út, miközben a bal lábam kétszeresére duzzad a kuplungolástól – a tárcám meg a felére a tankolástól.
Marad a vonat
Megértem ha már a cím is szkepticizmussal tölt el, nem mindenhol opció a tömegközlekedés, azonban a 10-es út mentén a vasúti vonal meglepően nem rossz. Persze itt is előfordulnak felsővezeték-szakadások, váltóhibák, sínfelújítások és a pályán serényen átszaladó mezei pockok. A MÁV-ot sújtó átok azonban közel sem olyan intenzív ezen a szakaszon, így a vonatközlekedés egészen kiszámítható, ráadásul fél óránként van járat. A leterheltséggel kalkulálhatnának kicsit jobban, a reggeli órákban az indiai munkások még a vonat külsején lévő kapaszkodókkal is szemeznek, de nem mondanám elviselhetetlennek a tömeget.
Indulástól számítva nagyjából 50 percet megy Aquincumig, majd újabb 10 perc, amíg a HÉV-el elérek a munkahelyemig. Egészségügyi sétával együtt nagyjából egy óra és 10-15 perc, tehát bizonyos esetekben több, mint autóval. Azonban a vonaton tudok dolgozni vagy pihenni, sőt, egy rég elhanyagolt hobbimat is elővehettem: az olvasást. A munkát sokszor azért preferálom, mert pont a fent említett problémát oldja fel. Ülhetek akkor vonatra, amikor a munkaidőm kezdődik és elindulhatok haza hamarabb, mert majd menet közben befejezem. Nem kell egy másfél tonnás szerkezetet irányítanom, nem kell ütődött, agresszív vagy világtalan sofőrök miatt szorítanom a kormányt és az autómat sem koptatom feleslegesen.
Több pénz marad a zsebemben
Bérlettel egyszerűbb az ember élete, azonban én nem minden nap vonatozok, hiszen nem mindig a szerkesztőségben van dolgom. Éppen ezért az a korrekt, ha úgy számolok, hogy nekem egy vonatjegy Esztergom és Aquincum között 714 forint. Feltételezzük, hogy aznap haza is megyek, így a kettő együtt 1428 forint. Erre jön még rá két kör HÉV, ami egyenként 450 forint (tíz darabos gyűjtőjegynél), tehát egy napi közlekedésem 2328 forintból kijön. Ha minden egyes nap fel kéne jönnöm, akkor ezt felszorzom húsz munkanappal, tehát a munkába járásom költsége 46 560 forint egy hónapra – és akkor még országbérletet sem vettem szűk feleennyiért.
Különleges helyzetben vagyok a kreténségem miatt, hiszen a hétköznapi közlekedésre szánt eszközöm egy 52 éves Bogár. Életszerűtlennek érzem, hogy annak a 8-12 literes fogyasztásával példálózzak, így nézzünk egy szerintem teljesen átlagosnak tekinthető 7l/100 kilométeres értéket. Az érintett szakasz 44 kilométer, tehát én napi 88-at autózok. Ezzel a fogyasztással ez 6,16 liter elégetett benzint jelent. A jelenlegi 595 forintos literenkénti fix árral ez durván 3665 forint és akkor még nem volt az autón semmilyen karbantartás, nem fizettem utána adókat és nem számoltam váratlan meghibásodásokkal. Ha csak tankolnom kell, akkor is 73 300 forintot locsoltam el, szemben a vonatozás és HÉV-ezés 46 560 forintjával – vagy az országbérlet 20 ezer forintjával.
Ez sem fekete-fehér
Azt fontos látni, hogy ez most egy egyszerű számítás volt az én élethelyzetemben. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy néhány embernek a tömegközlekedés egyszerűen nem opció. Közben azt is látom, hogy sokunknak meg az, viszont vagy az autózásból fakadó státusz, esetleg a mások érdekei elé helyezett önző kényelemorientáltságunk nem hagyja, hogy letegyük, hiába ártunk vele körülöttünk mindenkinek – és a pénztárcánknak.
Azt sem mondom, hogy az alapvetően egészségesnek mondott vasútvonal nem bírna el némi fejlesztést, azonban a 10-es főúton sokkal nagyobb gondok vannak. A minősége csak egy dolog, vannak jobb és rosszabb szakaszai is. Azonban az infrastruktúrája nem ennyi autóra lett tervezve, ahogy a rajta fekvő települések is látványosan fuldokolnak. Évekkel ezelőtt meg kellett volna építeni a tervezett elkerülőket – az M100-ról már nem is merek álmodni – azonban vagy a pénzhiány miatt vagy a sötétzöldek nyomán valamilyen békák vonulási útvonala miatt nem álltak neki. A békák köszönik jól vannak, cserébe emberek tízezrei nyelik a gázt és akaratukon kívül rontják az egészségügyi statisztikákat.
További cikkeink
