A piacgazdaság őskorában történt, azaz közel egy évtizede,
amikor még csak kialakulófélben volt a magyarországi autópiac. A vidéki
szalonba megérkezett a Fiat legújabb modellje, persze Kermi-engedély,
közlekedésfelügyeletes jóváhagyás, árazás, leltárba vétel sehol, a
kocsi még csak várta, hogy a típus napokkal későbbi bemutatóját
követően, az elkerülhetetlen jogi, forgalomba állítási és kereskedelmi
hercehurcák levonultával maga is eladósorba kerüljön.
 |
|
| |
|
Ekkor toppant be a kereskedésbe az érdeklődő,
és kijelentette, hogy ezzel az autóval ő most pedig elhajt a
szalonból. Az alkalmazottak intézzenek el minden szükséges
papírmunkát, de izibe. Amikor elkezdték magyarázni neki, hogy hát
ugye a kocsinak még ára sincs, nem hogy vizsgája és rendszáma,
egyszerre kést rántott, elkapta az egyik eladónőt, és a
pengét a torkához nyomva, vérben forgó szemekkel, eltökéltségét
bizonyítandó hangsúllyal nyomatékosította: neki még aznap kell a
kocsi.
Magyarországon semmi sem lehetetlen, így az
autó néhány órával később, a fiktív, hasraütés útján kreált vételár
kiegyenlítése után, volánja mögött a vészjósló HMCS-vel elhagyta a
kereskedést. Másnap az alkalmazottak munkájával
maradéktalanul elégedett vevő visszatért a tett színhelyére:
minden nő egy szép csokor virágot, a férfiak pedig egy hazai
fizetőeszközzel téliesen kibélelt borítékot kaptak
engesztelésül.
| |
|
|
|
Ilyenkor aztán van okunk csodálkozni, egyesek
mire nem vetemednek, hogy övék legyen a legújabb kocsi a grundon.
Ha tudnák, hogy a szériák első darabjaival
szinte csak rosszul járhatnak, nyilván végeznének egy-két
levezető jógagyakorlatot a buksza kiürítése előtt.
Az autóipar jelenlegi
túlhajtott fejlesztési tempója mellett, amikor alig néhány
hónap alatt fejlesztenek ki kocsikat, melyeknek már a
légzsákvezérlő elektronikája is összetettebb egy húsz évvel
ezelőtti kocsi teljes elektromos rendszerénél, botorság olyan
típust választani, amiből alig néhány ezer darab gördült le a
futószalagról.
Persze a platformstratégia, meg a közös beszállítói bázis, meg a
CAD/CAM tervezés és a szuperszámítógépes ütközési, szélcsatorna és
ergonómiai szimulációk
rendkívüli mértékben felgyorsítják a fejlesztést. De ahogy
javulnak a feltételek, úgy lesznek egyre komplikáltabbak maguk a
kocsik.
Hellyel-közzel igaz, hogy amióta az autó nem luxus-, hanem
fogyasztási cikk - tehát bő negyven éve - azóta
mindig is félkészek voltak a szériák első eresztései. Kiváltképp
a német autógyárak, de a franciák, az olaszok és az angolok is
hajlamosak arra, hogy a bemutatás előtti órákban még változtatásokat
eszközöljenek egy-egy új típuson.
Ezek az akciók általában azért szükségesek, hogy
a konkurencia legutolsó pillanatban napvilágra hozott ötleteivel
tartsák a lépést, de előfordulhat, hogy egy előállítási költséget
csökkentő, új eljárást vezetnek be így. A kilométerek millióin át
tesztelt autókba utólag beleszorított, csak kevéssé kipróbált
megoldások pedig sokszor megbízhatatlansághoz vezetnek.
Ami az előszériáknál igazán bosszantó hibának bizonyul, és a kocsi
alapvető szerkezeteinek megváltoztatása nélkül módosítható, azt már a
piacra dobás első heteiben elkezdik kijavítgatni a konstruktőrök.
Általában
egy-másfél év alatt jut el oda a széria, hogy komolyabb
változtatás nélkül már nem lehet jobbá tenni a konstrukciót.
