Egy TT rendel!

kozelet
Kari

Közzétéve: 2000. 12. 06. 12:38

Közzétéve: 2000. 12. 06. 12:38

Nosztalgikus műfaj: gyárlátogatás. Ezúttal azonban semmi szoció, csak a steril győri high tech, ahogy nyomon követjük egy Audi TT sportkocsi teljes gyártási műveletét. Megdöbbentő élmény, amint a szemünk előtt alakul autóvá a fémketrec, néhány perc alatt.

Nosztalgikus műfaj: gyárlátogatás. Ezúttal azonban semmi szoció, csak a steril győri high tech, ahogy nyomon követjük egy Audi TT sportkocsi teljes gyártási műveletét. Megdöbbentő élmény, amint a szemünk előtt alakul autóvá a fémketrec, néhány perc alatt.

Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy ilyen féltve őrzött
technológiákat rejtő objektum területére léphessenek. És még a
meghívottak sem jutnak be akadálytalanul. A rendészeti portán kell
bejelentkezni, ahol
mindjárt el is veszik a fényképezőgépet, ugyanis bent csak előre
váltott engedéllyel lehet fotózni. Így gép nélkül bandukolunk a
bejárathoz, ahol ellenőrzik a belépési engedélyeket, és kisebb motozás
után engednek utunkra.

 
 
 
 

Az irodában aztán tisztázódnak a fényképezési
feltételek, s immár az engedély birtokában sétálok ki a portára a
gépért. Miután visszakapom, a bejáratnál
újabb motozás, és az engedély vár. Ezen is túljutva
kísérőmmel, Melindával végre megkezdhetjük a terepszemlét.


 
 
 
   

Az Audi konszern magyarországi leányvállalata
eleinte csak motorokat szállított a VW, Skoda, Seat és
természetesen az Audi különböző típusaiba. Miután a vezetőség
megismerte a nagy precizitással dolgozó magyar társakat, 1998-ban
újabb bizalmat szavazva a győri csapatnak, rájuk osztotta
a TT-k kizárólagos gyártását. Emellett természetesen a
motorok gyártása is tovább folyt, ezért hatalmas beruházásra volt
szükség az újabb feladat ellátásához szükséges szerelőcsarnok
létrehozásához.


 
 
 
 

Miután a sportkocsik gyártása is mindennapos
rutinná vált, az idén nyártól újabb termékkel bővült a gyár
palettája. Az adagolófúvókás befecskendezéssel készülő
turbódízel-motorok legmodernebb technikát képviselő
gyártóberendezései a mintegy
30.000 négyzetméteres, teljesen új ipari csarnokban kaptak
helyet.


 
 
 
   

Jó pár szerelőműhelyben megfordultam már, de
meglepett, hogy a pontos munkához nem kellenek szanaszét hagyott
szerszámok, olajos padló, eldobált alkatrészek.


A gyártás szinte teljesen automatizált, nincs
szükség sok emberre. A mechanikai megmunkálás után a motorok
futószalagon érkeznek a manufakturális összeszerelő egységhez,
innen pedig a próbapadhoz.

 
 
 
 

A napi norma a mennyezetről lelógatott táblán
olvasható, az eddig elkészült és a még hátralevő darabszámok
mutatják, mennyire van a fájront.



TT-t akarok!-mondtam. Így hát visszaültünk a szolgálati A6
kombiba, és a TT csarnok felé vettük az irányt. Azaz vettük volna,
de a gyár területén rohangáló vonatok lépten-nyomon elállták az
utunkat. Ezek a szerelvények hozzák Ingolstadtból a karosszériát,
mely a lakkozás után kerül a vagonokba. Itt az összeszerelés és a
tesztelés vár a munkatársakra.

 
 
 
   

A kész autók újra vonatra szállnak és irány
vissza Németországba, ahonnan már a tulajdonosokhoz vezet az út. A
TT-k
csak megrendelés alapján készülnek, vagyis minden legyártott
darabnak már megvan a tulajdonosa. Ennek tudatában kissé meglepő,
hogy a vonatok hetente kétszer fordulnak.


 
 
 
 

Miután kikerültünk a vagonlabirintusból, az
összeszerelő csarnok előtt parkolunk le. Itt aztán van TT dögivel.
Coupe, Roadster, jobbkormányos, piros, ezüst, fekete,
amilyen csak létezik, itt mindegyikből volt legalább két példány.


 
 
 
   

Bent a már megszokott tisztaság és nyugodt
légkör. Az U alakú szerelősorhoz érve esik le az állam. Az U két
szárához állva, melyet talán öt lépés választ el egymástól, jobb
kéz felől haladnak be az állványon a csupasz karosszériák,
baloldalt pedig már bent ül a szerelő és a
motort túráztatva, saját lábán halad át az autóval a
minőségellenőrzéshez. Mindezt szinte hárompercenként teszi.


 
 
 
 

A beguruló karosszérián hatalmas cetli, ez
tartalmazza, milyen felszereléseket kell az autóba beépíteni, miket
kért a megrendelő. Első lépésben a már előre összeszerelt műszerfal
kerül a helyére.


Az ilyen járulékos feladatok, mint például a
műszerek beépítése a műszerfalba, az U szárai mellett kaptak
helyet, azon a részen, ahol az összeszerelésnél épp szükség van
rájuk.

 
 
 
   

Tovább haladva a kábelezés, üvegezés
következik.
Az üvegeket is robot keni össze a ragasztóval, és át is
emeli a munkás keze ügyébe, akinek már csak a helyére kell
illeszteni. A fékcsövek, egyéb hidraulikák, biztonsági övek is itt
kerülnek beépítésre.


A motor, váltó, első- és hátsó futómű is a
szerelősor mellett épül egyetlen összefüggő egységgé, és légpárnás
járművön fordul a szerelősorba, a már megemelt karosszéria alá. Itt
hidraulikus emelő segítségével emelkedik a magasba, és már csak a
csavarokat kell meghúzni.

 
 
 
 

Ezután jön az utastér kárpitjainak és az
üléseknek a beépítése. A megfelelő színű sárvédők, lökhárítók is a
helyükre kerültek, felugrik a négy kerék,
a következő munkás pedig megtankolja a még mindig a
szerelősoron haladó autót. Így érkezünk a műveletek végéhez, ahol a
már említett úr beül, és elmegy az autóval.


 
 
 
   

Már csak a rendkívül komoly ellenőrzés van
hátra. Nagyítóval átnézik az autók minden egyes
négyzetcentiméterét, nincs e sérülés valamely szerkezeti elemen,
karcolás a fényezésen. A csarnok mellett található egy kisebb
tesztpálya is, ahol minden elkészült autó tesz egy kört. A felülete
olyan,
mint a Dózsa György út a Felvonulási tér előtt, talán még
egy picit durvább. Ha van valami gáz a futóművel, itt kiderül.


 
 
 
 

Ezzel ér véget egy TT pályafutása Győrben.
Jövőre méltó társat is kap a sportkocsi: a konszern döntése
értelmében az A3 modell összeszerelése a betelt ingolstadti
kapacitás miatt, itt is helyet kap.

Kari
Kari