Mentünk egy kört Budapesten éjszaka, és arra játszottunk, hogy minél több rendőrjárőr igazoltasson minket: ha a szemközti sávban álltak, visszafordultunk, és addig-addig ügyeskedtünk, amíg megállítottak minket. Arra voltunk kíváncsiak, ha vajon "ittasan vezetünk," és az autónk "lopott," akkor lebukunk-e a rendőrjárőr előtt.
 |
|
| |
 |
Természetesen igazából nem fogyasztottunk alkoholt, és az autóval is
minden rendben volt, de ha a rendőr nem szondáztatott meg és nem nézte
meg az autó alvázszámát, akkor azt könyveltük el, hogy "megúsztuk" az
igazoltatást.
Az ittas vezetés és az autólopás a hazai autósélet kiemelkedő
problémái. Az ittas vezetést ezen a helyen nem is ragoznám, és az
autólopás témakörében is csak egy korábbi cikkünket említem meg ,
amelyből kiderült, hogy a frissen lopott autók gyakran legális
rendszámot és az ahhoz passzoló forgalmit kapnak közvetlenül a lopás
utáni első útjuk előtt. A brigádok megrendelésre dolgoznak, és tudják,
hogy aznap este egy X márkájú és Y színű autót fognak elhozni, a biankó
forgalmit
előre ki tudják tölteni. Az ittas vezetőket és a frissen lopott
autókat a rendőrjárőrök buktathatnák le szondáztatással, illetve az
alvázszám ellenőrzésével.
| |
|
 |
|
Az első rendőrjárőr a Szt. István körúton állította meg autónkat.
Természetesen a papírokat kérték, majd
az egyik rendőr elővette a szonda-készletét és udvariasan
megkért a teszt elvégzésére. Hoppá, mint "ittas vezető" már le is
buktam. Az ígéretes kezdet után azonban visszaadták a papírokat. Az
autó - amely ugyan a lopási statisztikák éllovas márkája - nem keltett
gyanút és nem ellenőrizték.
A második járőr az Üllői úton és a harmadik a Skála Metró előtt
nemcsak az autót nem ellenőrizte, de a szondát sem fújatták meg,
illetve az ilyenkor szokásos "Mikor fogyasztott utoljára alkoholt?"
kérdést sem tették fel. Negyedszer a Teve utcai rendőrszékház előtt
állítottak meg: egy Felicia kombi rendőrautó villogott le hátulról. A
motorháztetőt az ő kedvükért sem kellett kinyitni és szondáztatásról
sem volt szó, ellenben megkérdezték, merre jártam. A helyes válasz:
semmi közük hozzá - ezzel látszólag meg is elégedtek.
| |
|
| |
 |
Miután visszakaptam a papírokat, azaz az intézkedés befejeződött,
minden esetben megkérdeztem a rendőröket, miért nem szondáztattak meg
és miért nem nézték meg az autót. Szondáztatni csak akkor kell, ha a
sofőr gyaníthatóan ittasan vezet, szólt a válasz minden esetben, én
pedig színjózannak néztem ki. Az alvázszám ellenőrzését kifejezetten
macerásnak tartották. "Minden autón máshol van elhelyezve," mondta a
fiatal, bajuszos rendőr a Skála Metró előtt, "és nem lehetünk
naprakészek minden autótípusból. Szerintem ön sem tudja, hogy az ön
autóján hol található a szám, és nincs is olyan előírás, hogy tudnia
kellene." A Szt. István körúton igazoltató rendőr szerint az alapos
ellenőrzés nagyon lelassítaná a munkájukat. "És ha az előljáróik
parancsba adnák?", kérdeztem.
"Akkor már szerelnénk is le," jött a válasz.
A megkérdezett rendőrjárőrök érvei valahol érthetőek, csak
éppenséggel felmerül a kérdés: ha az (enyhén) ittas vezetőket és a
frissen lopott autókat nem szúrják ki, akkor miért zaklatják az
állampolgárokat?
Mit remélnek? Hogy a pohár sör után vezető sofőr a vállukra
borulva gyónja meg vétkét? Hogy az autótolvaj bilincselésre
előrenyújtott kezekkel száll ki a lopott autóból?
A totalcar gyorstesztje negatív eredménnyel zárult: bár négyszer
zaklattak minket,
lopott autóval egyszer sem buktunk volna le, ittas vezetőként is
csak egyszer. Tisztelt rendőrségi vezető urak! Az éjszakai
igazoltatások helyett nem kellene valami hatékonyabb munkával megbízni
a szolgálatban lévő járőröket?
