Régi gond, máig megoldatlan, a megunt, vagy más okból elhagyott, útszélen, járda mellett, parkokban, erdőkben romladozó rengeteg autó, roncs. Senki nem tartja számon ezeket a lerobbant járgányokat, de egyes becslések szerint évente legalább kétszázezer gépkocsit felejtenek valahol gazdáik az országban. Ennek a mennyiségnek tíz százaléka Budapesten rontja a városképet.
 |
|
| |
 |
A tájrombolásnál azért veszélyesebb a jelenség. Rengeteg káros anyag
található egy gépjárműben. A tankban maradt benzintől, gázolajtól a
fékolajig, akkumulátorig, különféle nehézfémekig. Ez főleg az öreg és
kiváltképpen a volt szocialista autókra jellemző, mert a fejlett
országokban évtizedes hagyománya van, hogy minél több újrahasznosítható
anyagot építsenek be.
Magyarországon az is a hanyag és felelőtlen tulajdonosok kezére
játszik, hogy nincs megfelelően szabályozva a rendszám leadásának
rendje. Azok, akik például télen nem kívánnak autózni, egyszerűen
leadják a forgalmi rendszámot, majd tavasszal visszakérik és ismét
kocsiba ülnek.
Senki nem ellenőrzi, mi történt azzal az autóval, amelynek leadták a
rendszámát. Az Európai Unióban egészen másképpen fest a helyzet. Az
általában példaként emlegetett Németországban a régi autóktól kizárólag
a hivatalosan kijelölt roncstelepeken szabadulhat meg gazdájuk. Ehhez
azonban be kell mutatnia a hatósági engedélyt, amihez viszont csak
akkor juthat hozzá, ha igazolja az adó, valamint a kötelező biztosítás
befizetését. A telepeken az újrahasznosítható anyagokat
újrahasznosítják, a veszélyes hulladékokat pedig környezetkímélő
módszerekkel földolgozzák vagy megsemmisítik.
| |
|
 |
|
Nagyjából 500 márkájába kerül a német polgárnak, ha le kívánja adni
a rendszámát, bár meg is tarthatja, és az új autójára átteheti. Mégsem
próbálkozik senki azzal, hogy egy patak partján hagyja kocsiját, mert
elriasztják a horribilis büntetési tarifák. Magyarországon ilyesmiről
szó sincs. A nyilvántartási hézagoknak és a dörzsölt autóelhagyóknak
köszönhetően, akik
gyakran kiköszörülik az azonosításra alkalmas alváz- és motorszámot,
gyakorlatilag nyomon követhetetlen, kié egy bizonyos, elhagyatottan
várakozó kocsi. Nálunk egyelőre a kijelölt telepeken olcsóbb
összepréselni a roncsokat, esetleg elégetni a különféle veszélyes
hulladékokat, mint kinyerni a még használható anyagokat. Még mindig
jobban megéri kifizetni az esetleges környezetvédelmi bírságot, mint
hatalmas összegekért korszerű berendezéseket venni a veszélyes
hulladékok ártalmatlanítására, a műanyagok, fémek
újrahasznosítására.
A telepeken általában három hónapig tárolják a gazdátlan roncsokat.
Azután elárverezik, de előfordul, hogy a bontókban az alkatrészek
kiszerelését követően a maradék ismét az utcán, erdőben és a már
fölsorolt helyeken köt ki. Ráadásul,
amíg egy bármilyen lerohadt autón ott a rendszám, és nem zavarja
közvetlenül a forgalmat, el sem lehet szállítani. Amúgy sem tolong
senki azért a jogért, hogy nagy költséggel roncsokat fuvarozzon. Az
illetékesek olyan ötlettel álltak elő, hogy megjelölnék a
kocsicsontvázakat, és ha bizonyos ideig nem mozdulnak a helyükről,
elvitetik. A cechet amúgy is az adófizetők állnák.
| |
|
| |
 |
Mások azt javasolták, vezessék be, hogy a forgalmi érvényességét a
szélvédőre helyezett címke bizonyítsa. A jól látható helyen
kiragasztott matrica alapján könnyen megállapítható lenne, melyik
autónak mikor járt le a forgalmi engedélye. Az EU-ban már készül a
jogszabály, melynek értelmében
a nagy autógyárakat köteleznék, hogy jövő évtől a 2001. január 1.
után készülő gépkocsikat díjtalanul vegyék vissza, 2007-től pedig a
korábban készült modelleket is be kellene fogadniuk. Az európai
jogszabálytervezet azt is rögzíti, hogy a gépkocsik alkatrészeinek 80,
2015-től 85 százalékát újra hasznosítható anyagokból kell gyártaniuk.
Nem vigasz a hazai állapotokra, de a Közösség országaiban sem mindenhol
olyan rózsás a helyzet, mint Németországban. A 15-ök államaiban évente
8-9 millió tonnányi autóroncs marad az utak mellett.
Kerekes
