Csőd szélén álló gyártól motort venni olyan, mint haldokló, ráncos és elszegényedett vénasszonyt kérni feleségül. Van, aki az idősebbekre bukik – a Simson S53 is gazdára lelt. Vajon tologatni kell egész nap, vagy azért játszani is lehet az öreglánnyal?
A simsonozás egykor szükség volt, ma már sokaknak életérzés -
nyilván senki sem az óriási teljesítmény vagy a sebesség miatt vesz
Simsont, bár előfordulnak őrült tuningba bonyolódó fanatikusok. Ezrek
szerezték első motoros élményeiket ezeken a kétüteműeken – lássuk, hogy
a régi világból érkező, ám divatos csomagolásba bújtatott motor mire
képes a hétköznapokban?
Az S53-at meglepődött pillantások kísérik, kettőssége sokakat
megzavar. A külsőben nagyon is tudatosan, már-már túlzottan azt
harsogja, a régi S51-nél sokkal modernebb. Ha a műanyagok alatt a
motort és alkatrészeit lessük, vagy a menetteljesítményt vizsgáljuk,
szinte semmilyen jelentős különbséget sem találunk az öreghez
képest.
A legszembetűnőbb az új, szögletes lámpabura. Amikor először
megpillantottam, elbizonytalanított - kifejezetten csúnyának találtam:
a kilencvenes évek krosszmotorjaihoz hasonlít. Komolyan mondom, idővel
meg lehet szokni, sőt, bumfordiságába már bele is szerettem.
A benzintank szögletes, egy kutas megkérdezte, hogy honnan szereztem
rá ilyet, mert neki is kéne a régi S51-ére. Csak márkajelzés és a
keverékarány felirata díszíti a 8,7 literes tartályt. A Simson hátsó
részén is tetten érhető a gyár próbálkozása, hogy valami aktuálisat és
eladhatót csináljanak: az akkumulátortartó fedele fém helyett szintén
fröccsöntött. A kilométeróra a régi, bár készültek fordulatszámmérővel
felszerelt példányok is.
Simson-történelem
A Simson & Co. céget 1856-ban alapította Németországban Löb és
Moses Simson. Kezdetben vasérc feldolgozásával és
fegyverkovácsolással foglalkoztak, de a századvégi hóbortból ők sem
akartak kimaradni: 1896-ban elkészítették első kerékpárjukat. A
technikai fejlődés bejött a családnak – 1907-ben megkezdődött a
kétkerekűek négyzetre emelése, kifejlesztették a Simson automobilt.
A német gépkocsigyártás egyik legszebb modellje is hozzájuk
fűződik: a
Simson Supra 1924 és 1934 között készült,
nagyjából másfél ezer példányban.
1936-ban a család elhagyja Németországot – a zsidó iparosokon
egyre erősebb volt a nyomás a hitleri államhatalom részéről. A
munka viszont nem szűnt meg: még ugyanebben az évben megjelent az
első motorkerékpár, a BSW 98 (Berlin Suhler Waffen- und
Fahrzeugwerke). A háború végéig zavartalanul folyt a munka,
motorok, kerékpárok és kézifegyverek készültek a suhli gyárban.
1946-ban a győztes szovjet csapatok háborús elégtételként
rátették kezüket a cégre, a gépek, és talán a munkások egy része is
vasúton hagyta el az országot. A SAG Avtovelo állami vállalat
bekebelezte az akkor kilencvenéves történelemmel bíró német céget –
utódját a Német Demokratikus Köztársaság csak 1952-ben alapította
meg VEB Fahrzeug- und Gerätewerk Simson Suhl néven. A vállalat
sorsa innentől Magyarországon is ismert, hazánkban találunk például
AWO és Schwalbe modelleket is.
A nyolcvanas években nálunk is rendkívül népszerűek voltak az
S50 és S51 modellek, ezekkel a mai napig találkozhatunk. A német
egyesítés után a gyár életében új korszak következett – dacolva a
kapitalizmussal adtak még egy esélyt a márkának. Ismét beindult a
madaras széria: megjelent a Spatz (veréb), Star (seregély), Sperber
(karvaly) és a Habicht (héja). Továbbfejlesztették az S51-es
modellt, és ezzel megszületett az S53-as.
A nyereg kényelmes, nem látszik rajta a használat. Korábbi
tulajdonosa csupán hetente használta a városba vezető úton, ezért
megkímélt, huzata újszerű. Ha pár lépéssel hátrébb állunk, szinte észre
sem venni, hogy ez nem a régi megszokott ülés: a Simson S53 kontúrjai
megegyeznek az elődéivel.
A simsonosok ismerik a beindítás rituáléját –
benzincsap-szívató-rúg-rúg-rúg-gyújtás-rúg - már pöcörög is az ötvenes.
Nagy brummogást ne várjunk, de akik szeretik a kétüteműek
szívdobogását, már az alapjáratnál mosolyognak. Az S51-hez képest
sokkal egyenletesebben jár a dugattyú, finomabban és kiszámíthatóbban
viselkedik a 3,75 lóerős blokk.
Július 9-13. között kismotorról
nyilaznak az ősmagyarok
Ledobni nem fog magáról, de kevéske ereje a fordulatszámmal együtt
nő. A fokozatokat könnyen beveszi: kettes, hármas, négyes, és máris
eléri a 70 km/h-s végsebességet. Ilyenkor fülsértően szenved, tartós
úton jobban szereti a főtengelykímélő 60-as tempót – azzal a világ
végéig is elmenne, ha a tank nem fogyna ki. Egy töltéssel 250
kilométernél többet is megtehetünk.
A Simson Habicht legnagyobb hibája a gyengécske fék. Tárcsát nem
kapott, a régi dobfékek pedig köszönő viszonyban sem állnak a mai
forgalommal. Az első vajpuha és adagolhatatlan, a hátsó ezt is
alulmúlja. A fénykibocsátás sem erőssége, a modernnek szánt lámpa
ellenére csak kivilágított városba való, hosszabb éjszakai utakat ne
tervezzünk rajta.
A motort leállítva óhatatlanul elgondolkodunk az ellentmondásos
kismotoron. Megbízható, elfér bárhol, képes a forgalom tempóját
tartani: akár városba is megfelelő. Muszáj feltenni a kérdést: jobb
lett a klasszikus S51-eshez képest? Van létjogosultsága a mai japán és
nyugati robogókkal teletűzdelt utcaképben egy NDK-s alapokkal
rendelkező motornak? Érdemes S53-ast venni az apja helyett? Ha
racionálisan nézzük, nem igazán, új korában is csak a piaci árát
lehetett felhozni a robogókhoz képest, minden más ellene szólt.
Aki érez magában némi vonzalmat a retró kismotorozás iránt, de nem
akar gyakori vendége lenni a szerelőműhelynek, annak jó tipp lehet a
Simson S53 Habicht. 2002 végén gyártották az utolsó darabokat – ez a
márka feltehetőleg már nem tér vissza, nevének nincs akkora ereje, hogy
a nosztalgiára fogékony piacon megálljon: a Simson végleg történelemmé
vált. Kamaszkori álom, ami 50 és 100 ezer forint közötti áron
spájzolható.
Műszaki adatok:
Motor: 50 ccm-es, léghűtéses,
egyhengeres, résvezérlésű kétütemű motor / M531 illetve M541 KF
típus
Teljesítmény: 2,72 kW / 3,75 LE @ 5500 1/min
Forgatónyomaték: 5 Nm @ 4800 1/min
Erőátvitel: 4 fokozatú vonóékes váltó
Kuplung: többtárcsás, olajban fürdő tengelykapcsoló
Hajtás: lánchajtás
Felfüggesztés elöl: Teleszkópvilla, 130 mm-es rugóúttal
Felfüggesztés hátul: Lengővilla két rugós taggal, 85 mm-es
rugóúttal
Fékek: Dobfék
Gumik: 2.75 - 16R K30, K32 vagy K35
Tengelytáv: 1210 mm
Méretek h/sz/m: 1890 mm / 880 mm / 1195 mm
Száraz tömeg: 75 kg
Üzemanyagtartály: 8,7 l, ebből 0,8 l tartalék
További cikkeink
