A péniszhosszabításra vágyik a férfi. „Az én autóm nagyobb, az én motorom gyorsabb”, mondja az apuka. „Az én búgócsigám jobban pörög, és az én apukámnak nagyobb autója van”, mondja az óvodás. De mit tegyen az a kamasz, akinek rendben van a bré, a csajok is játszottak már vele, de azért csak kéne egy robogó suliba járni? Vegyen Keewayt, ha a rang megvan, egy matt fekete robogó már csak jól jöhet.
Persze vannak olyanok, akik
javítanak kémiából, és az apuka vesz nekik valami
elit gépet, de lássuk be: egy tisztességes értékrenddel nevelt,
önértékelésből jelesre vizsgázó siheder egy jól összerakott kínai
robogónak is örülni tud: az F-act 50 pont ilyen. Nincsen semmi potya
cicoma, ha a nonfiguratív tetkót mintázó matricát letépjük, máris kész
az igazi Mad Max robogó. Nincs króm, nincsenek felesleges színek; a
piros féknyereg viszont feldobja a látványt.
Gyári állapotú ötvenestől ne várjunk csodát, annyi fojtást pakolnak
beléjük, amennyit csak lehet. A tesztmotor már találkozott az importőr
technikusával: kifejezetten agilissá vált a kínai rocker. Az első ezer
kilométer után minden F-act megkapja ezt a tuningot – ez a szolgáltatás
benne van a gép árában.
Úgy imádkoztam felfelé a digitális fordulatszámmérő csíkjait, mintha
a becsületem függne tőle: 7500, 7700, 8000, de nem akart feljebb
forogni. Egy hosszú szentendrei lejtő segített, megindultak a rovátkák.
8400, 8600 majd 8800-as fordulatra állt be a léghűtéses – ez 71 km/h
sebességet jelent. Talán egy kis hátszél is segítette a lejtő felett
fújva a Keewayt, de ez akkor sem rossz teljesítmény a kis kerekű
robogótól.
Éppen fényképezni készültem, amikor megcsörrent zsebemben a telefon.
A műszerfalon azonnal erősen villogni kezdett egy LED – soká tartott,
míg összeraktam: ebbe bizony hívásjelzőt szereltek. Mi ez, ha nem a
világ legvagányabb parasztvakítása? Tökéletes a húszforintos alkatrész,
igaz, elsőre a világ legfeleslegesebb kiegészítőjének tűnik, mégis
sokan örülnének egy ilyennek a milliós motorokon is. Nincs ám vége a
kamasz májerságnak: amíg mások az önindítót csiholják, a Keeway-es
rocker csak zsebbe nyúl: már a kapu előtti smárolás közben beindíthatja
a gépet a kulcsra szerelt távirányítóval.
Az ülés kényelmes, csak a műanyag huzat kellemetlen, csúszik rajta a
nadrág. Akinek van vér a pucájában, nyugodtan húzza be birkabőrrel, ha
már minden matrica lejött a robogóról, illeni fog a
stílushoz.
A színválasztás helyességén túl a forma is rendben van. Nem akartak
mindenáron modern idomokat csavarozni rá, ez már jó lett volna öt évvel
ezelőtt is, és jó lesz öt év múlva is – annak ellenére, hogy Kínában
gyártják, esélyes a túlélésre. A tesztmotort visszaadva
bekíváncsiskodtam az importőr műhelyébe, ahol éppen egy harmincezer
kilométert gurult futárrobogót szedtek szét. A variátoron alig volt
kopás, az idomok sem hullottak szét – az előítéletekkel ellentétben már
Japánon kívül is tudnak az ázsiaiak motort gyártani: egyedül az
apróságokkal van baj.
Negatívum a nehezen hozzáférhető gyújtáskulcs – a funkciógombok
miatt elég nagyméretű, kesztyűben kifejezetten körülményes az
elcsavarása. Más szögbe állítva nem lenne gond, de így minden
indulásnál és megállásnál kötelező az ujjtorna. Talán a kamaszoknak
könnyebb a fürge ujjak miatt, de én jobban örültem volna egy
ergonomikusabb megoldásnak.
Arra biztosan nem gondoltak, hogy valaki úgy használná a berúgót,
hogy nem középsztenderen áll az F-act. Ha csak úgy, gumin tartva
megtapossuk az indítópedált, azonnal összeakad az állvány
vasával.
A lámpakapcsoló helyére inkább vészleállítót tennék – a
fénykibocsátás a törvényi előírások miatt úgyis kötelező, nyugodtan le
lehetett volna hagyni a gombját. Az irányjelző viszont megérdemli a
dicsérő szót: erős fényű, jó látható. Bekapcsolásakor valódi relé
kattog. Bátor hangja a zárt sisakon is áthallatszik, biztos, hogy nem
marad bekapcsolva az index.
Az ülés mögött apró csomagtartó van, tövében található az
üzemanyagtartály torka. A fogyasztás nagyjából két liter, szóval nem
kell kanisztert pókolni a platnira, jobb helye van ott a tornazsáknak.
Akinek ez kevés lenne, felcsavarhatja az alapáras dobozt, abban
ráadásul egy nagyobb, zárt arcrészű bukósisak is befér: az ülés alá
hiába gyömöszölnénk be bármi nagyobbat.
Hogyan viselkedik az úton? Laza, mint a gatyagumi, vagy pattog, mint
oly sok olcsó robogó? A Keeway futóművét egészen eltalálták, kilencven
kilóm sem hozta zavarba. A nagyobb gödröket természetesen jobb
elkerülni, mert felüt, de a normál városi utakon jól vizsgázott az első
teleszkóppár és a szóló hátsó rugó. Az első tárcsafék és a hátsó dobfék
senkiből sem csinál stuntridert, a biztonságos lassításhoz jobb, ha
mindkettőt egyszerre használjuk, akkor nem lehet gond. Az importőr
információja alapján a hamarosan érkező utód hátra is új fejlesztésű
tárcsaféket kap.
Az ötletes, lyuggatott lábtartót elrontja a négy-négy kiálló
csavarfej. Mintha maga a fém sem passzolna teljesen a kimélyített
foltba – ennek ellenére a vizes cipő sem csúszik meg rajta. Hiába akar
belekötni bármelyik gigerli kamasz: a kevésbé mutatós plasztikot és a
90%-ban végiggondolt konstrukciót leszámítva a Keeway teljesen
használható – igaz, csak olyan gyerek vetessen ilyet, akinek már van
csaja.
Hogy megér-e 249 ezer forintot? Már rég nem vagyok kamasz, de nem
tűnik rossz üzletnek – minősége kimagaslik a sok, valóban hulladék
kínai motor közül, és nem marad el annyira az olasz és japán
robogóktól, hogy indokolt legyen a 150-200-300 ezres
árkülönbség.
Műszaki adatok
Motor: egyhengeres, kétütemű,
léghűtéses, 49,2 cm3
Furat x löket: 40.0×39,2 mm
Teljesítmény: 2,2 kW/7000 fordulat/perc
Nyomaték: 3,4 Nm/5700 fordulat/perc
Üzemanyagellátás: karburátor
Rugózás elöl: teleszkóp
Készenléti tömeg: 93 kg
Hosszúság: 1830 mm
Szélesség: 690 mm
Magasság: 975 mm
Tengelytáv: 1145 mm
Gumiméret elöl: 120/70-12
Gumiméret hátul: 130/70-12
Ár: 249 ezer forint
További cikkeink
