Hétvégi vadak

hirdetés

A keménység csak látszat - nevetve képzeltük magunkat bele a hétvégi vadak szerepébe

A motorozás a szabadságkeresés szimbóluma lett. Két keréken
villognak a sztárok, az utcabeli vállalkozók és a sarki fűszeres:
mutatják maguknak és környezetüknek, hogy tudnak ők szabadok lenni és
vadak – legalább hétvégére.

A cruiserek és chopperek a húszas-harmincas évek amerikai
motorjainak egyenes ági leszármazottjai. A korabeli stílus máig
kötelező kellék, az akkori praktikumból mára dísz lett, bevonva jó
vastagon a szubkultúra cukormázával: a vakító krómmal. A háború után
összeverődő motorosbandák kezdték lecsupaszítani gépeiket. Az angol
vágni – to chop – igéből származik a chopper szó, az akkori
őskövületekből pedig ezek a mai motorok. A nyolcvanas évekre a
divathullám Japánt is elérte, a gyárak addigi túramodelljeiket kezdték
átalakítani – a jótékony vágást díszítésre cserélve megszülettek a
gyári soft-chopperek.

A Kawasaki a Harley Softail kópiája, csak sláger nem lett belőle

A VN 800 – a népnyelvben máig Vulcan, pedig ezt a nevet már csak az
Egyesült Államokban használják - 1995-ben jelent meg. Sokak számára
visszalépésnek tűnt hétötvenes elődjéhez képest. A lökettérfogat ugyan
megnőtt, de az ötvenöt fokos hengerszögű blokk technikailag elmaradt az
elődjétől, hisz annak két vezérmű-tengelye és négy szelepe volt.
Hidraulikus szelepállító mechanizmusa viszont nem hatotta meg a
klasszikus értékekre vágyókat, a pörgős motor nem passzolt egy
chopperbe.

A hátsó rugózás messziről a merev váz látszatát kelti, ám nem kell aggódni, működik ez, nem törik el a gerinc

A modellváltás radikális változásokat hozott, a japánok formailag és
szerkezetileg is próbálták lekoppintani az amerikai egyszerűséget.
Kétszeresére nőtt a lendkerék tömege, hengerenként csak egy
vezérműtengely maradt. A karburátorból is ledobták az egyiket, majd a
formát is ehhez az egyszerűséghez igazították. Messziről akár egy HD
Softaillel is össze lehet téveszteni – a rejtett rugózás, a látszat
hűtőbordák és a bölcsőváz szárai közé rejtett radiátor könnyen becsapja
a szemet.

Figyeljünk a részletekre: az alsó villahíd erősen korrodál

A vékony első kerék még a cruiser-divat előtti idők szülötte,
tesztmotorunkat 1997-ben gyártották. Nagy ember tulajdona lehetett, az
egyedi, előretolt lábtartóit csak nyújtózva érem el, 176 centim kevés a
Vulcanhoz. Térdemet oldalra nyomja a légszűrőház fedele, a hátsó féket
alig bírom tövig taposni, pedig a hatékony lassuláshoz nem elég az
aprócska első tárcsa. Az 53 lóerő tisztességes, nyomatékban sincs
hiány, akár városban is elcsattogunk az ötödik fokozatban. Nem terjedt
el hazánkban, pedig szolidabb építéshez nem is rossz alap.

A DragStar hamar slágerré vált

Az eladási statisztikák élén járt megjelenésekor a Yamaha XVS650A
DragStar Classic, mindenkit elkápráztatott mély, már-már low rideres
üléspozíciójával. Elnyújtott formák, öblös sárvédők, optikailag is
nagyra szabott hengerek: ideális motor, hisz a szomszédok úgysem tudják
mekkora, a pokol angyalai meg amúgy sem állnak szóba velünk. Békés szív
a felfújt testben – nem csalódott, aki villogásra ezt választotta.

A múltidézés elengedhetetlen ezeken a motorokon

A 2000-ben gyártott motor aranysárga, érvényesül a korzón, ha a
kipufogót is kibelezzük, teljes lesz a siker. A külcsínhez jó
motorozhatóság társul, 130-as első gumijával, ha nem is egy
kanyarvadász, de könnyedén elterelgethető egyenes derékkal a széles
kormányú motor. Magasabb sebességnél már előjönnek a futómű gyengéi, az
első villa vastag borítása alatt vékonyka rudak rejtőznek. Csavarodik,
és a nagyobb zöttyenőkön koppanásig beül. A hátsó, merev vázra
emlékeztető villa rejtett rugója is kihívásokkal küzd, a hazai utak
kátyúi és hullámai nem barátai a DragStarnak. Az apróbb finomításokat
vásárlás után mindenképpen el kéne végezni, érdemes, hisz már a sűrűbb
villaolaj is javítana a gép viselkedésén.

Króm mindenütt, úgy szép a cruiser, ha csillog, mondogatják gazdáik

Rengeteg extra kapható hozzá, lámpák, táskák, háttámlák és
csecsebecsék. Aki a chopperes életérzést krómnak látszó műanyag tárgyak
felszerelésében találja meg, nem fog csalódni. Ez a példány már túl van
egy ilyen gazdán, a háttámlára tapasztott világító szemű koponya biztos
riadalmat kelt bármelyik Marutis nagyiban.

A kerék hajtásáról a gondozást nem igénylő kardántengely gondoskodik

A 40 lóerő kisebb tempónál még elboldogul a 250 kilóval, de
komolyabb előzéseket már kétszer meg kell gondolni. 6500-as fordulaton
adja le erejét, alacsonyabb fordulatokon inkább csak pöfög a Yamaha. 51
Nm nyomatéka kategóriájában nem mondható rossznak, de legnagyobb előnye
a kardánhajtásában rejlik. A kevesebb gondozás igénylő mechanizmus
ideális azoknak, akik nem bajlódnának a lánccal, váltás utáni bólintási
hajlama minimális. Vásárláskor figyeljünk a váltóra és kuplungra, a
mintegy 30000 km-t futott tesztpéldányon már lehetett érezni a
szerkezet elhasználódását.

A Honda egy vállalható, jól sikerült motor

A tesztcsoport legmarkánsabb tagja a Honda VT750C Shadow. 2002-es
modell, még a lánchajtásos korszakból. A világos-sötét színkombináció
örökké elegáns marad, mindenféle cicoma nélkül is büszkén állhat mellé
a gazda. Esetünkben ezt sajnos nem érezték elégnek, a praktikus, ám
kicsike rojtos-csatos táska mellé olyan gyöngyszem került, mint az
oldaldeknire szerelt rozsdamentes lángnyelv.

A fehér számlapot esztétikusan keretezi a vajszínű benzintartály

A Shadow a piac egyik kedvence. Motorjának viselkedése hozza a
cruiseres életérzést: ezzel tényleg cirkálhatunk. 45 lóereje ugyan nem
sok, de már egészen alacsony fordulatnál ott a kraft, már alapjárat
fölött bugyborékoló hanggal gurulhatunk. Érdemes a bőséges kínálatból
választani rá egy nyitottabb kipufogót, a jobb szellőzésnek hála,
markáns, robajló hang kísérné a motort.

A Shadow kéthengeres motorja nyomatékban gazdag, megbízható és hosszú életű konstrukció

Üléspozíciója eltalált, és nem ritka a 4,5 literes átlagfogyasztás
sem – ez, és a jó csomagtartó-kínálat motiváció egy kiránduláshoz.
Formailag és viselkedésre is ez a brigád legfelnőttebb darabja, 63
Nm-es nyomatékával, alacsony súlypontjával és masszív építésével a
teszt legjobb motorja.

Kezdőknek és nőknek ideális a Virago

Elnézést, lelőttem a poént, hisz ott parkolt árván egy Yamaha Virago
XV 535 is. Ez ám a régi iskola, kiálthatnánk fel, hisz 1983 óta
kapható. A többi mellett igazi kis vacaknak tűnik, pedig szerte a
világon számtalan rajongója van. Húsz évig gyártották szinte
változtatás nélkül, és annak ellenére, hogy rengeteg eleme egyáltalán
nem chopperes, mégis sokan ezzel kezdték „vad korszakukat”. Mérete
miatt sok apró ember vagy hölgy használja a mai napig.

Csak a Viragón került kormányra a tachométer

Váza elöl nyitott, a kéthengeres motor függesztve került beépítésre.
A hátsó kereket, akárcsak az utódmodell DragStarnál, kardán hajtja.
Minden filigrán, sajnos ezt menet közben érezni is. Furcsa szögben
álló, keskeny kormányát markolva még a Shadow is óriásnak tűnik. Csak
180 kg, a 46 lóerő lelkesen viszi előre a kis testet, igaz, ezt magas,
7500-as fordulatnál adja le.

Fő a látszat, csak az csillog, ami szem előtt van. A kerék előtt rejtőzik a kipufogó valódi tompítódobja

Alaposan ki lehet forgatni a motort, de 90 felett én inkább
veszélyesnek, mintsem szórakoztatónak éreztem. Kénytelen voltam csak az
első fékre hagyatkozni, mert a hátsó dobot semmilyen működésre sem
bírta rá a pedál benyomása. Vásárlás előtt ezeket a hibákat a kereskedő
javítja, érdemes olyan helyen vásárolni, ahol ez benne van az
árban.

A karburátoron tükröződik a krómbevonat

Sem a futómű, sem a váz nem ér nyomába a mai utódoknak. Annak
ellenére, hogy ez a tesztcsoport legfiatalabb modellje, ezt érezni
leginkább avíttnak: nem csoda, az életciklus alatti apró módosítások
nem érintették a konstrukciót. Leginkább ára és méretei miatt lehet jó
választás. Van belőle itthon és külföldön is, könnyű keveset futott
példányt találni. Ez érvényes a másik három motorra is – megkímélt,
alig használt gépekkel van teli az ország, kedvező finanszírozást pedig
már a kereskedésben is kínálnak.

Ha már tükör előtt saccolgatja, hogyan állna a fekete bőrgatya és a
fejkendő, ha irigykedve néz a morcos arccal eldurrogó szomszéd után, ne
habozzon: jó dolog a motorozás, nem kell okvetlen törvényen kívül
helyeznie magát annak, aki chopperre vagy cruiserre ül. Ebben a
kategóriában úgyis az attitűd számít: nappal munkatárs, este családapa,
hétvégén meg jöhet az ízirájder.

Csak messziről ijesztő a társaság

Értékelés:

Honda VT750C -
A tesztcsoport legkomolyabb motorja, hangján, rezgésein és
viselkedésén is érezni a Honda igyekezetét, hogy egy jó cruisert
építsenek: sikerült.

Yamaha XV 535 Virago -
Hálás motor, bár öregecske konstrukció, eljárt felette az idő. Ha
valaki nem akar drága pénzen mázsákat terelgetni, fontolja meg
vásárlását.

Kawasaki VN 800 -
Igazi kópiája a Harley Softailnek, adottságai és formája ellenére
mégsem lett igazán sikeres a motor. Átépítve csak magasabb embernek
felel meg.

Yamaha DragStar XVS 650A -
Alacsony üléspozíciójával, gömbölyded formáival méltó klónja a
harmincas évek amerikai motorjainak. Szép színkombinációk közül
választhatunk.

Kistesók

A tesztmotorokat a törökbálinti
Red Baron Group bocsátotta
rendelkezésünkre.