Békés délutáni motorozásra vágytam, mesterien megválasztott ívekre.
Ettől csupán egy dolog választott el: Budapest és összes lakója. A
pénteki csúcsban mintha mindenki előttem kígyózott volna, vaskos és
mohó bélférgeként ennek a városnak. Felebaráti szeretet? Egymás
tisztelete az araszoló kocsik között? Uram, hunyd be a szemed, és nézz
másra, a KTM Duke 690 kihozza belőlem a rosszat. Tenyerem a markolaton,
és mint bálványhoz, úgy imádkozom a lámpának: kérek végre zöldet, hogy
kilőhessek.
Egyszerűen szép a fekete-fehér öltözet. Nem csupán a motorosok
lesnek, az autók akváriumüvege mögül is felpillantanak rám. A filigrán
vonalak ellenére sugárzik az agresszió. Ehhez igazodik a testhelyzet
is, az ágyék magasan felnyomva a tankra, endurós módon szétnyitott
könyökkel várja az ember a katapultálást. Ahogy a lámpa vált, elkenődik
a világ: istenkáromlás ez, nem közlekedés.
Az LC4-es blokk könyörög a fordulatért. Egyszerűen nincs békesség,
csak csavarom az elektronikus gázmarkolatot. Reakciókésés nincs, a
fordulatszámmérő példásan szökik felfelé. Hoppá, ott egy lyuk a sorban,
gáz, fék, már benn is vagyok, hogy csintalanul furakodhassak előre. A
motor hangja a szériakipufogó ellenére is bűnre csábító, az ereje meg
szinte természetessé teszi azt. Az ördög mászik a sisakom alatt, és
dünnyögi, hogy bármit megtehetek.
Egy kis rakpart, egy kis híd, nyomás kifelé. A hatsebességes váltó
áttételezése tökéletes, egy pillanatra sem hagyja elveszni az erőt.
Akárhogy is nézzük, a jelenlegi piac talán legjobb egyhengerese a KTM
blokkja. Szétveti az erő, 65 lovával szinte bármilyen urbánus harcból
nyertesen jöhetek ki. Csak gáz, egy húzás az APTC kuplungon, egy újabb
fokozat és gáz. Nagy gáz.
A város határa pillanatok alatt ott van a szemem előtt. Egy
pillanatra elgondolkodom, nem lehetek büszke erre a menetre, hallgattam
az ördögre, ő fogta kezem, míg átjöttem Budapesten. Nehéz ám betartani
a szabályokat. A Duke 690 megy, mintha a pokol tüze égne a dugattyú
felett. Kell is ám láng, nem szabad 4000 alá engedni a fordulatot, a
teljesítmény ára az, hogy alacsony fordulaton rángat a 654 köbcentis
blokk.
A króm-molibdén váz egy szemernyi bizonytalanságot nem enged a
legvadabb pillanatokban sem. A lengővilla folytatja a váz hangulatát,
mintha kifordították volna saját magából, úgy dicsekszik
merevítéseivel. Apró finomság, a vázzal WP rugóstag köti össze, ami nem
csak minőségben, hanem színben is harmonizál a fekete-fehér Duke-kal.
Előre is WP villát szereltek, a 48 mm-es fordított semmitől sem jön
zavarba. Nem érdeklik sem a hosszanti, sem a kereszthullámok, magasról
tojik az útegyenetlenségekre.
Mattighofenben isteni munkát végeztek a KTM 690 Duke-kal. Az első
napon megteremtették a vázat, a másodikon a motort, a harmadikon váltót
terveztek hozzá, a negyediken kerestek futóművet, az ötödiken féket,
míg a hatodik napon kiötlötték a designt. A hetedik napon pedig a jó
munka végeztével hátradőltek. Ekkor surranhatott oda az ördög, és lopva
belebújt a motorba.
Csak így történhet, hogy ezt a mennyei kreációt sátáni vigyorral
tudom csak vezetni. Bárhogy próbálom magam kordában tartani, emelkedik
az eleje, bármilyen óvatosan fékezem, mindig a magasból integet a hátsó
gumi. A 320-as radiális Brembo fék jól adagolható, fémfonatos csövei és
betétválasztása pofátlanul rövid féktávokat enged a könnyűcske,
feltankolva 160 kilós motornak.
A felettes énemet, mint ceruzarajzot radírozza ki a Duke. Nem
hazudott a gyártó: a Ready to Race hangulat minden méteren garantált.
Leginkább városban képes bűnre csábítani, de nem lehetünk nyugodtak az
országúton sem. Igaz, ott mérséklődik a nyomás, nem szorítja az
előrehaladás terhe a halántékot. Ellenben a rafinált gép ott sem enged
menekülni: akárhogy adagolom a gázt, mindig elfeledkezem magamról,
csőlátással előre nézve csak az ideális íveket keresem, és csodálkozom,
miért olyan lassan kanyarodik mindenki.
Ez nem sportmotor, legalábbis nem a hagyományos fajtából. Nincsenek
kettessel kezdődő számok a tachón, nincsen hasalás a tankon. A gördülés
minden centimétere újabb viadal önmagammal és a másodpercekkel. A
benzinkútnál sztoikusan bólintok, hogy igen, 6 liter százon, elment egy
újabb tank. Alig győzöm kivárni, hogy telire csurranjon, aztán megint
gáz, és az egymás alatt elhelyezett lámpákat már fordítom a kanyar vége
felé.
Merre vezessen utam? Talán egy templomot kéne keresni, hogy
meggyónjam hirtelen támadt apró közúti vétkeim hosszú sorát? Rázzuk
csak ki az ördögöt a sisak alól, és rendben, keressünk egy templomot, a
lényeg, hogy kanyarok vezessenek oda. Fenébe, már megint túl gyorsan
megyek: nem sikerült lerázni, az ördög itt kapaszkodik a vállamba.
Műszaki adatok:
KTM 690 Duke 2008
Motor: Folyadékhűtéses, négyütemű, egyhengeres 654 cm³
Szelepvezérlés: OHC, 4 szelep
Teljesítmény (LE/min): 65/7500
Nyomaték (Nm/min): 67/5500 Üzemanyag-ellátás: Keihin
elektronikus befecskendezés
Váz króm-molibdén, térhálós
Első felfüggesztés: WP 48 mm-es fordított teleszkópvilla,
állítható
Hátsó felfüggesztés: WP Pro Lever, állítható
Első gumiabroncs: 120/70 R 17”
Hátsó gumiabroncs: 160/60 R 17”
Első fék: _Egytárcsás, 320 mm-es, radiálisan rögzített,
kétdugattyús féknyereg
Hátsó fék: Egytárcsás, 240 mm-es, úszóágyazású, kétdugattyús
féknyereg
Száraz tömeg (kg): 148,5
További cikkeink
