„Túl sokat írtok milliókba kerülő szupererős gépekről! Imádom a motorokat, mégsem tudok mit kezdeni velük. Vennék valami utcára való, munkába járásra jó, aránylag kisköbcentis, könnyű gépet - használtan. Stílusos legyen, de ne hivalkodó, megbízható, de nem túl drága. Alkalmas legyen kisebb túrákra is, szeretek motoron kirándulni. Ti mit ajánlotok?”
Gondoltam, gyorsan megválaszolom a kérdést, de rá kellett jönnöm, a
megoldás nem is olyan egyszerű. A kritériumok világosak, nagyon sok
gépet könnyű volt kiszórni. A végén már magunk is megijedtünk, hogy egy
sem marad, de úgy érzem, sikerült összeállítani egy ütős csapatot.
Menjen legalább százzal, több óra után se legyen kényelmetlen,
formailag is adjon valami pluszt – így választottuk ki a Yamaha SRV
250, Honda CB 400, Suzuki GSX 400 és Kawasaki W650 motorokat.
A Kawasakit kivéve nem Európának gyártották őket: a rengeteg
szépséges kisköbcentis a japán belpiac sajátossága. A széles tömegek
számára a helyi jogosítvány- és biztosítási kategóriák ezeket teszik
elérhetővé. Évente új modelleket dobnak piacra, zömük számunkra
teljesen ismeretlen, ám nem elérhetetlen. Hazánkban is számos cég
foglalkozik konténeres importtal, kínálatukban gyakran találni
egzotikus, speciális verziókat.
Szerkesztőségünk több tagja motorozik, nem volt nehéz összeállítani
a tesztcsapatot. Winkler közismert V-Maxos, Csikós kolléga nem tudja
letagadja veterános hajlamait a harminckét éves Kawasakijával. Rácz
Tamás óriásrobogóval könnyíti meg közlekedését, én pedig veterán Jawát
meg retro Suzukit hajtok.
250-től 650-ig. Másfél milla és kétszáz kiló alatt. Nem egyforma a
hengerűrtartalom, az erő sem összehasonlítható. A kamaszlány
karcsúságával büszkéledő Yamaha Reneissa negyedliteres V2-es blokkjával
nem egy erőgép. A Viragóban megismert motor 23 lóerejével már éppen
alkalmas lenne, hogy a mindennapi közlekedésnek részese legyen. A Honda
CB 400-ból viszont ennek a bő duplája, 53 lóerő hozható ki:
dinamizmusával a forgalom szinte bármely négykerekű résztvevőjénél
robbanékonyabb.
Hasonló kategória a Suzuki GSX 400 Impulse: ereje papíron
ugyanennyi, ám a Yoshimura tuning hatása nem marad észrevétlen – ez
érezhető a brigádból a legerősebbnek. Ezt a házon belüli ACIDM
diagnosztika is igazolta. Hiába a köbcenti, a Kawasaki W650 ötven lova
elmarad a kis pörgős négyhengeresektől: az angolos, soros kéthengeres
elrendezés nem a sportosságról szól. A nyugodt, nyomatékos retrógép
leginkább országúti cirkáláskor nyújt örömet.
Egyéniségben egyik gép sem szenved hiányt. A Yamaha és a Kawasaki a
hatvanas évek angol stílusjegyeit mutatja. A W650-en a szelepvezérlést
is archaikusan oldották meg, a motor jobb oldalán csodaszép a
királytengely. Az SRV 250 cseppformájú seggével, különálló hátsó
lámpájával és elegáns megoldásaival közös vérvonalat mutat a korszak
masszív túramotorjaira emlékeztető Kawasakival, sajnos leginkább csak a
formáját csodáltu. V2-es motorja csupán pillanatokra talált magára,
rángatott, fulladt - az egy henger kevés volt a mozgatáshoz. Sajnos a
W650-en a kormány nem eredeti, Harley-Davidsonról származó alkatrészere
cserélték. Az új elemek nem csúnya, sőt még markolatfűtés is van rajta,
de a túl széles kormány kilóg a koncepcióból.
A kora hetvenes évek jegyeit viseli magán a Honda négyszázasa. Négy
a négybe kipufogóival messziről szinte összetéveszthető a legendás
750-es előddel. Az ülés, a tartály illeszkedik a vonalvezetésbe, a
fekete fényezés és kontúrok mind-mind a kortalanságot szavatolják.
Ugyanennek az évtizednek a másik végén kell keresni a Suzuki GSX
designterveit. Az egykori GS 1000-t idézi fel – sokkal légiesebben,
talán 100 kilóval könnyebben.
A formatervezést figyelembe véve az üléshelyzet nem lehet kérdéses.
A café raceres SRV-től sem kell félni, nem csutkakormánya van,
becsületes kiemelőkbe fogták a rudat. 180 centi alatt aprósága miatt
ugyan összehúzódva, de emberi pózban lehet rajta motorozni. A Kawasaki,
a Honda és a Suzuki méretben teljes értékűek, akár utast is magunk mögé
vehetünk.
A Yamaha futóműve nem vajpuha, hanem félelmetes – keményebb rugókkal
teljesen más élményt nyújtana. 146 kilóját röhögve fogja a fék, nem ez
a gép gyenge pontja. Fékezésből a Kawasaki W650 bukott meg. Nagy
nehezen megáll ugyan, de kell az erős marok. Mintha a hatvanas évekhez
igazodott volna: az akkoriban még lelkesítő fékhatás 2008-ban már
elszomorító. Futóműve a motor egészét és várható felhasználási módját
tekintve rendben van.
A Suzuki és a Honda egyformán teljesítettek: könnyűek, kezesek és
jól dönthetők. A városi szlalomhoz és szerpentines mókázáshoz egy
kisebb tapasztalatú motorosnak is ideális társak, ám magunk is
elhümmögtünk: bizony simán elfogadnánk őket a mindennapokra.
A tesztmotorok kiválasztásánál figyelembe vettük a másfél millió
alatti vételárat. Ebben a sávban már sokkal nagyobb motorok is
kaphatók, de a napi használatban korántsem biztos, hogy a köbcenti
előnyt jelent. Használt esetén nagy a kockázat: megfelelő a technikai
állapot? Kívül csillog, belül meg ócskavas? Mind a négy motor
átvizsgált, garanciával és szervizszolgálattal támogatott példány.
Az eladhatóság nem mellékes egy motor esetében, kevesen szeretnék a
közlekedési eszközüket még nyugdíjas korukban is tartogatni. Ebből a
szempontból talán a Yamaha SRV 250 a legproblémásabb – a magyar piac
jelenleg észre sem veszi ezt a kategóriát. A Kawasaki mintha nem is
létezne. Hirdetésekben nem szerepel, senki nem szeretne tőle megválni.
A Honda és a Suzuki 400-asa tűnik a legforgathatóbbnak, hölgyeknek,
kezdőknek és újrakezdőknek egyaránt vonzók a már 130-140-es utazótempót
is könnyedén tartó meztelen szépségek.
A tesztmotorokat a törökbálinti
Red Baron Group bocsátotta
rendelkezésünkre.
Összegzés
GSX 400 Impulse: Robbanékony, fordulatra éhes
motor. A nyugodt cirkálástól kiakad, lételeme a magas fordulat.
Kék-fehér festése mindenütt feltűnést kelt – a legolcsóbb,
mégis a tesztmotorok legjobbja.
Honda CB 400 Super Four: formailag a legendás
CB 750-et idézi meg. Az első mindenki számára elérhető soros
négyes szellemisége tovább él Japánban. Egy kicsit unalmas, de
megbízható és formás konstrukció.
Kawasaki W650: se hang, se fék, csendben jön
és meg sem áll. A nyugodt mentalitásúaknak mégis ezt ajánljuk,
a soros két henger varázsa bennük szerelmet ébreszt, fékbetétet
meg kipufogót pedig lehet cserélni.
Yamaha SRV 250 Reneissa: kíváncsiak lennénk,
mit tud ereje teljében. Pehelysúlyúaknak való, egy megfelelő
zsokéval együtt sem lépnék át a két mázsát.
Műszaki adatok:
GSX 400 Impulse, 1994
Motor: Folyadékhűtéses, négyütemű, négyhengeres, 399 cm³
Szelepvezérlés: DOHC, 16 szelep
Maximális teljesítmény: 53 LE / 11000 fordulaton
Maximális nyomaték: 37 Nm / 9500 fordulaton
Üzemanyagellátás: karburátor
Váltó: 5 sebességes
Váz típus: acél bölcsőváz
Fék, első: kéttárcsás, kétdugattyús, 280 mm-es
Fék, hátsó: egytárcsás, egydugattyús, 240 mm-es
Tömeg: 177 kg
Ár: 698 000 Ft
Yamaha SRV 250 Reneissa, 1998
Motor: Léghűtéses, négyütemű, kéthengeres, 248 cm³
Szelepvezérlés: OHC, 4 szelep
Maximális teljesítmény: 23 LE / 8000 fordulaton
Maximális nyomaték: 21,5 Nm / 6000 fordulaton
Váltó: 5 sebességes
Üzemanyagellátás: karburátor
Váz típus: acél bölcsőváz
Fék, első: egytárcsás, kétdugattyús, 267 mm-es
Fék, hátsó: 130 mm-es dobfék
Tömeg: 146 kg
Ár: 798000
Kawasaki W 650, 2002
Motor típus: Léghűtéses, négyütemű, kéthengeres, 676 cm³
Szelepvezérlés: OHC, 4 szelep
Maximális teljesítmény: 50 LE / 5000 fordulaton
Maximális nyomaték: 56 Nm / 5100 fordulaton
Váltó: 5 sebességes
Üzemanyagellátás: karburátor
Váz típus: acél bölcsőváz
Fék, első: egytárcsás, kétdugattyús, 300 mm-es, úszónyerges
féknyereggel
Fék, hátsó: 160 mm-es dobfék
Tömeg: 195 kg
Ár: 1 350 000
Honda CB 400 Super Four NC36, 1998
Motor típus: Léghűtéses, négyütemű, négyhengeres, 399
cm³
Szelepvezérlés: DOHC, 16 szelep
Maximális teljesítmény: 53 LE / 10000 fordulaton
Maximális nyomaték: 41 Nm / 7500 fordulaton
Váltó: 5 sebességes
Üzemanyagellátás: karburátor
Váz típus: acél bölcsőváz
Fék, első: kéttárcsás, kétdugattyús, 295 mm-es
Fék, hátsó: egytárcsás, egydugattyús, 240 mm-es
Tömeg: 195 kg
Ár: 1 040 000
További cikkeink










