A Pesti út minden kátyúja közelebb vitt ahhoz, hogy megismerjem az újra feltámasztott magyar motorkerékpárt. Nem tudtam haragudni még a főpolgármesterre sem, csak pattogtam előre. Látni akartam, hogy mi lesz a 2000 óta húzódó ügyből, látni, hogy mivé lett a Danuvia?
Az egykor felkapott hírről már rég elfelejtkeztünk. Majdnem egy
évtized telt el, a márkanév feltámasztása már csak egy rossz ötletnek
tűnt, amivel valaki néhány percre megkergetette vágyait. Sokkal többen
figyeltünk a Pannóniára, ízlelgettük az elénk hulló
morzsákat. Közben jött a hír – itt az új Danuvia.
Megdöbbentem és elkomorodtam. Miért kell egy lázálommal konkurálni, és
kétségbeesett harcot folytatni a talán sosem feltámadó Magyar
Motorért?
A bemutató valahol a pokolban, a várostáblával egyvonalban volt.
Szemben szükséglakások, rajcsúrozó purdék, a kerítésen innen meg békés
jólfésültség. A kontrasztot fokozták a sarokban pengető zenekar balkáni
melódiái. Ahogy fényképezőgépemmel furakodtam a lepellel takart gépek
felé, egy csoport férfi állta utam. Szláv kiejtéssel az egyik a
meghívómat követelte.
Izé…Totalbike…Zirig Árpád…én telefonáltam…elnézést, nincsen nálam
névjegykártya – futottam a kötelező köröket, de szemem már a terem
túloldalát kutatta, ahol a lepel mérete bizalomgerjesztőn mutatta, hogy
ez nem
makett, nem látványterv.
Közben kiderült, hogy ez nem is sajtóbemutató, hanem a szponzorok és
a munkatársak számára tartott szűkkörű találkozó. Nem is totojáztak
sokáig: egy rövid bevezető után a szláv akcentussal beszélő férfi
odalépett, és mindkét motorról lehúzta a takarót.
Mintha kocsirúddal vágtak volna szájon. Még a fényképezőgépem is
képtelen voltam felemelni, bénán álltam: úristen, gyönyörű pillanat
volt. Ott állt előttem két vadonatúj motor, minden előítélet és félelem
azonnal eloszlott bennem.
Bevallom, aggódtam. Még ha meg is csinálják, mi lesz az?
Átmatricázott kínai gagyi? Magyaros hullagyalázás? Nem, nem és ezerszer
is nem: a SupeRetro 510i és a Nova 510i Supermoto gyönyörű motorok.
Komolyan. Nem csak amolyan „mi kutyánk kölyke” módon, hanem tényleg. De
mire ez a horvát népzene, és ki ez az akcentusos férfi? Hogy jön ehhez
a Danuvia egyáltalán?
Vladimir Kovacevic egy eszéki származású konstruktőr. Feltehetőleg
megszállott, hogy ebbe belevágott, de saját elmondása szerint már 20
éve ez volt a vágya. Danuviát akart gyártani, magyar motorkerékpárt.
Ahogy kollégái háta mögött lelkesen mesélték életének stációit, a
motortervezést, az Akrapovicnál eltöltött éveket, egyre inkább biztos
voltam abban, hogy ez a pasi nem viccel: rohadt komolyan gondolja.
A Danuvia Motor Craft Kft-nek nyolc év kellett ehhez. Fél
évszázaddal az első Danuvia után ott állt a két gép, készen, lelkesítő
szépséggel. A felemésztett milliókból biztosan nem egy volt, de motoros
szívvel könnyedén vágom rá: megérte.
Ekkor Vlado csintalan arccal a SupeRetróhoz lépett és begyújtotta. A
Shercótól származó egyhengeres felröfögött, a motor alól kitekert
kipufogódob hangja megszüntetett minden úri kvaterkát. Magamban
lelkesen kiabáltam, hogy működik, működik, azonnal adják ide, mert
akarom.
A dirt track hatású motor szépsége a minimalizmusában rejlik.
Annyira elrugaszkodott a hazai viszonyokra jellemző provincializmustól,
hogy a pillanat valóságértékét is kétségbe vonta.
A mögötte álló Nova Supermotót is ugyanez a motor hajtja, finomságai
részben megbújnak a lopakodó repülők színére fújt idomok alatt.
Minőségi alkatrészek mindenhol: ami fémnek látszik, az fém, ami
masszívnak hat, az is.
Tudják, mi a legszebb az egészben? Ezt meg lehet venni. Oda lehet
ballagni, befizetni, majd megvárni a kész példányt. Közben persze ki
kell találni, hogy milyen legyen a motor, hisz nem egy előre legyártott
készletből kell majd választani. Egyedi igényeket akarnak a Danuviánál
teljesíteni: szín, felszerelés és teljesítmény tekintetében több
lehetőség közül választhat a vevő. Névre szólóan, réztáblácskán
számozva veheti majd át a magyar motorját.
A pillekönnyű, 110 kg-os SupeRetro 70 lóerő. Minden feltétel adott a
garanciális háttérrel biztosított kereskedelemre. Gyurkovics Attila
értékesítési vezető szerint az alapváltozat 1.5 millió forintnál
kezdődik. A megdöbbentően jó ár komoly vásárlási kényszert ébresztett
bennem. Kérdésemre, hogy akkor hogy is néz ki az alap, hátrabökött az
emelvényen Öhlinsektől sárguló gépre: így ni.
Venne ön magyar motort? Garázsába tolna egy Danuviát?
Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a cikkhez kapcsolódó
blogposzton !
A Danuvia Motor Craft okozta álomszerű döbbenet nem bír megszakadni,
most is tart, és remélem nem ér véget, hisz újra van magyar
motorkerékpár. Gratulálok uraim, Vlado, kérlek, álmodj tovább.
A lényeget el is felejtettem: hamarosan lesz tesztmotor
is.
További cikkeink
