Megterhelő halvacsora

hirdetés

Megterhelõ halvacsora

- Kellő távolságból és egy laposabb szögből nem is néz ki rosszul,
ugye?- kérdezték tőlem, amikor óvatosan nézegettem a Buell 1125R-t.
Inkább kerültem a választ, nem volt kedvem olyan távolságra gyalogolni,
hogy ne legyen bántó a motor csúnyasága. Az első személyes találkozás
zavarba hozott, mint egy visszaböfögött halvacsora: kemény látvány egy
harcsafej a tányéron. Megüli az ember gyomrát, nincs ezen mit
szépíteni. Mégis erőt kell venni magunkon, a furcsa tálalás finom
falatokat rejt.

Megterhelõ halvacsora

Az ülés-kormány-lábtartó háromszögre szinte ráfeszül az ember. Nem
kényelmetlen, sokkal inkább célszerű a felkínált testhelyzet. Ahogy
ráülünk, sokkal elviselhetőbb a környezet, már csak az előttünk levő
részeit látjuk a Buellnek. A villahíd jubileumi emblémája vagy a
műszerfal teljesen ízlésbarát, egyedül oldalra nem szabad nézni. A
kapcsolók mintha ’86-ban készültek volna Budapesten – viszont a
céljuknak megfelelnek, mert egy mozdulat, és azonnal életre kel a két
henger. A 72°-os V2-es a Buellekhez képest szokatlan hangot ad – nem is
csoda, szakítva a hagyományokkal, nem tököltek a Harley blokkal, az
osztrák Rotaxszal terveztettek modern és sportos szívet. Nem is tudja
letagadni „rotaxságát”, a nyikorgó mellékzörejek egyértelművé teszik,
honnan származik a motor. Ennél több rosszat akarva sem tudok
elmondani: 1125 köbcenti színtiszta adrenalin fért a hengerekbe, és
higgyék el: egy milliliternyit sem spóroltak el.

Megterhelõ halvacsora

Üresben, egy-egy fenyegető gázfröccsöt húzva már sejthető a
karakter. A fordulat azonnal az égbe ugrik, vad hanggal kísérve a
mesterségesen előidézett vicsorgást. A hidraulikus, vákuum rásegítéses
csúszókuplung sokkal nagyobb terheléseket is elbírna, én mégis békésen,
nyugodtan engedtem rá az első fokozatra. Azonnal érezhető a simaság és
a visszafogott rezgés: a motor főtengelyére három kiegyenlítő-tengelyt
szereltek.

Megterhelõ halvacsora

Alattam 145 lóerő érezhetően könyörög a vázban tárolt benzinadagért,
a gyár által Heliconnak hívott motor mégsem szenved kis fordulaton.
Nincs makrancoskodás, nem rázza hátát duzzogva: a Buell 1125R a
mindennapokban is jó társ, a versenypályán pedig bátran nevezhető
kapitális fogásnak. Az elöl-hátul Showára bízott csillapítás a
komfortot is engedi, de a zárt pályák világától sem jön zavarba. Az
állítható lengéscsillapítók pontos, stabil kapcsolatot adnak.

Megterhelõ halvacsora

Akár egy jókora fekete kifli a tányér szélén, úgy terül el a
hatalmas, nyolcdugattyús féknyereg. A ZTL 2 fékek pontosan olyanok,
ahogy kinéznek: kíméletlenül fognak, de adagolhatóak: sok gyártó
tanulhatna Eric Buell konstrukciójából. Rövid és magabiztos féktávok,
majd jön a tempó újra, a DDFI 3 elektronikus befecskendező 61 mm-es
szívótorkokon át agresszívan fújja a dugattyúk fölé a benzint. A
Rotaxos zörejek ilyenkor messze elmaradnak, a kipufogóból izgalmas
ordítás távozik.

Megterhelõ halvacsora

A tesztmotorra Remus sportkipufogó-rendszert szereltek. Dicséretes
választás, pozitív maga az ötlet is, hogy a gyári dobot levették. Ez
mindenképpen kellett ahhoz, hogy a menü emészthető legyen. Vagy teljes
vakság, vagy ízetlen tréfa az eredeti – az utángyártott kipufogók
biztosan kelendők lesznek a Buell 1125R-hez.

Megterhelõ halvacsora

Igaz, hogy a tányérra nézve ott vigyorog az otromba harcsafej, de a
kopoltyúk után jön a finom hús, a kulináris dömping. Pont ilyen gép az
új Buell is. Arcon csap formátlansága, de abban a pillanatban, hogy
ráadjuk a gázt, minden viszolygást elfeledünk. A különleges élményekre
vágyóknak jó választás, a finnyásabbak meg nézzék a garázs falát, amíg
el nem kezd gurulni a gép: mozgásában megszépül.