Célszerszám

Élénken él bennem az érzés: annak idején nehezen vitt rá a lélek, hogy visszaadjam a 950-es Adventure tesztmotort. Imádtam, csodáltam, kívántam. Az aktuális nagy KTM szupermotó változatáról ellenben szinte kizárólag kellemetlen emlékeim maradtak. Mert ez nem motor, hanem célgép, motorversenyzőknek, ami én nem vagyok.

hirdetés

Nem a klasszikus értelemben vett szépség

Mint azok a hülye formájú szerszámok a márkaszerviz falára erősített
lyuggatott lemezen. Ez dugattyúcsapszeg-kinyomó valami '94-es
modellhez, amazzal a tengelyt lehet könnyedén kihúzni egy 2000-es bármi
kerekéből, az az ágas-bogas izé ott meg a '02-es akármi vezérműláncának
leszereléséhez nélkülözhetetlen. Otthonra mégis inkább franciakulcs,
kombinált fogó kéne. A 950 SMR meg egy remek szupermotó, de hétköznapi
motorozásra nem való.

Hatalmas, tekintélyt parancsoló, félelmetes

3,145 millióért adják, ebből
155 ezer forint az R betű. Az R, azaz Racing a sima 2007-es
modellnél annyiban több, hogy erősebb első rugókat kap, más a futómű
beállítása, villáit feketére, a gyönyörű térhálós vázat narancsszínre
fújják, keskenyebb a tank, sportosabb az ülés. A színezésen kívül
minden a sportot, a hatékonyabb szupermotózást szolgálja; pontosabb a
futómű, könnyebb előre-hátra csúszkálni az ülésen, határon motorozgatva
kezesebb gép, mint a nem R.

Teszt: KTM 950 SMR - 2007

De gyorsan menni, azt nem lehet vele, mert lefú a szél

Hatalmas jószág, magasságát csak kihangsúlyozza a függőlegesen
tájolt fényszóró, a kiemelt tükrök.
87 centi magasan áll az ülés, baromi széles a kormány. Mintha
Dumbón kéne lovagolni. Aztán átlendítettem a lábam a nyereg felett, és
hamar kiderült, hogy nem is olyan nehéz dolog elefánthajcsárnak lenni,
feltéve, hogy az elefántban egy gazella lelke lakozik.

Lent semmi nem óvja a csövet

Beindítom (karburátoros, kézi szívatóval; a KTM bizonyos dolgokban
nem hajlandó meghajolni az idők szelének) és elmosolyodok.
A két, egyenként majd' félliteres hengerből mindössze finom kis
duruzsolás érkezik, hiába, nagy úr a zajvédelmi szabvány. Később,
felmelegedve, fordulaton sem hangos a motor. Nekem ez így szimpatikus,
lévén lelkem hasonlatos Micimackóéhoz, aki csupán halkan, mintegy
magában kiabált segítségért zuhanás közben, nehogy megzavarjon valakit.
Aki szeret harsányan rádörrenteni a forgalomra, az meg majd herél, vagy
vesz Akrapovicot.

Félelmetesen néz ki, de a hangocska igen szerény

Alaposan kikönnyítették a lánckereket

A hang tehát visszafogott, az erő viszont félelmetes. És a gázkar
elfordítására félelmetesen hamar meg is érkezik,
szinte kétezer alól gyorsíthatunk. Semmi dadogás, kerregés, az
LC8 jelzésű V2-es blokk már-már szívódízeles könnyedséggel produkál
számottevő nyomatékot alapjáratközelben is.

És eléggé rezeg. Az időszakos ágyékzsibbadás mellett ez még egy
problémát jelent:
a tükrökben bizonyos fordulatszám-tartományokban elmosódik a
kép. Pedig milyen szép tükrök ezek, a KTM nagyon büszke is rájuk,
hiszen ez már nem nemzetközi piacon vett egyentükör, hanem valódi
osztrák termék. Csak hát néha rezeg. És kicsi. És főleg a vállam
látszott bennük. Biztos lesz majd jobb is.

Érzéketlen az úthibákra

Import, de remek választás,
a nagy Brembo nagyot fog

De, kit érdekel a tükör, 98 lóval úgyis többnyire előre kell nézni.
És gyakran, nagyot fékezni. A motor tud ilyet,
a két hatalmas, lyuggatott első tárcsája a négydugattyús, radiális
Brembo nyergekkel hatalmasat fog. A hátsó, kétdugattyús, egytárcsás
rendszer közel nem ilyen hirtelen, a pedál játéka nagy az enyhe
lassítás és a blokkoló szorítás között - ez jó, hiszen a hátsó kerék
megcsúsztatása kevésbé a meggondolatlanság, inkább szándékos akarat
műve.

Városban szerettem a gépet, mérete, tömege ellenére jól
manőverezhető, kellemes közlekedési eszköznek bizonyult - és persze
mindig elismerően intettek a szembejövő motorosok. Országútra kifutva
viszont hamar elmúlt az emelkedettség érzése.

Az anyaország felségjelzésével

Egyrészt féltem, hogy kifogy a benzin, mert
a tank kicsi, a motor pedig nagy tempónál sokat eszik, benzinóra
viszont nincs a primitív műszerfalon. Másrészt a nulla szélvédelem
és a függőleges üléspozíció egyenes következménye, hogy a KTM 950 SMR
alkalmatlan nagy sebességű országúti motorozásra. 140-150 körül már
erősen kapaszkodni kellett a kormányba, e felett pedig jött a könnyű
elejével az instabilitás. Persze le lehet feküdni a tankra, be lehet
hajlítani a könyököt, de az marha kényelmetlen. Az alkati adottság még
nem lenne baj, hasonló felépítésű, ám
kisebb gépekkel
egész vidáman eljárkáltam én kis sebességgel is. Csakhogy a KTM
bivalyerős motorjával annyira szívesen menne gyorsabban, hogy
szívfájdalmat okoz csupán a szél miatt megállni az elvi végsebesség
kétharmadánál.

És ha a gép sajátom lenne, én fizettem volna érte, még a pénztárcám
is fájna ilyenkor. Kiadni több, mint hárommillió forintot egy motorra,
amivel lehetne keresztbe menni, de nem tudok, viszont nem lehet gyorsan
menni, pedig szeretnék? Hát nem. Vagy inkább az Adventure-t venném,
vagy beiratkoznék egy szupermotó-tanfolyamra. (Előbbi. Öreg kutya már
nem tanul új trükköket.)

Teszt: KTM 950 SMR - 2007