Műanyag tányérokat kellett vinnem a klubba. Ciki, tudom, de
a Lidl előtt letámasztottam a Road Kinget, azaz az Utak
Királyát, futottam egy kört, nem volt tányér. Mire visszaültem rá a
parkolóban, körülbelül tízen figyelték tisztes távolságból, ahogy
beindítom, majd kibékázok hátrafelé a helyről. Nem csoda, a motor
annyit ért, mint mellette hosszában az egész sor leállított autó.
Aztán átügettem a közeli Auchanba, nagy parkoló, semmi hely. Hál’
Istennek vannak kis, csövekkel lekerített részek a sorok végénél, ahol
a motorokat szokták leállítani. Most is volt ott két szpídgép.
Meglepetésemre a H-D is motorkerékpárnak bizonyult, mert átfért a
korlát hézagán. Letettem (az oldalsztender jó hosszú, hátulról előre
kaszálsz a bal csizmáddal, nincs igazi végállása, de ha nagyjából
eltalálod a helyét, utána egy ügyes reteszelő mechanizmus
megakadályozza, hogy visszahajoljon),
a tank tetején lévő bazi krómkapcsolóval levettem a gyújtást, és
besétáltam a boltba.
Minden Road King alapfelszereléséhez tartozik a rádiósan, ugrókóddal
működő, kulcs nélküli gyújtás. Ha közel vagy, elég elfordítanod a
kapcsolót, és indítózhatsz.
Ha leszállsz és pár métert odébblépsz, beélesít a riasztó, kikapcsol
az elektromosság. Ennél egyszerűbben nem is működhetne. Zseniális.
Hogy hiányzik ez azóta a saját motoromról...
Szóval megvettem a tányérokat, poharakat, némi egyéb eztazt, és
ahogy elhagytam az épületet, jó tíz parkolósornyi távolságra kellett
odacaplatnom a Harleyig (amit csak a magyar ejt „herlinek”, az
amerikai, az angol, az ausztrál és a dél-afrikai mind „harlinak”
mondja. Persze ők valszeg nem tudnak angolul). Hárman bámulták. De míg
más motoroknál az alkalmi szakértők belehajolnak a blokkba,
megtapogatják a karbit, kopogtatják az oldaldeknit,
ezek az emberek vagy kétméteres messzeségből szemlélték.
Odaértem, hangtalan vezényszóra egy további métert hátrébb léptek.
„Elnézést, csak néztük, nem nyúltunk hozzá, nagyon szép motor, jó lehet
vele menni” – mondta vacogó foggal a legbátrabbik, szemlátomást arra
készülve, hogy lefejelem. Ide tartozik, hogy utoljára a gimiben emeltem
súlyt, akkor is talán összesen háromszor, mostanában a pocakom is
elindult kifelé, nem hordok fullbőr szerkót, a fejem pedig genetikailag
kopasz, nem borotvált, a vak is látja.
Normál helyzetben egyáltalán nem gondolom magam veszélyes
kinézetűnek. Erre itt állok egy rákoskeresztúri bevásárlóközpont
előtt, és mint kis herceg a rókát, szelídíthetem ezeket a kedves,
érdeklődő embereket.
„Nem az enyém, de higgye el, közel sem annyira jó vele menni, mint
egy Kawával, vagy egy Ducatival” – próbálom oldani a feszültséget,
egyben átugrani a közöttünk hirtelen keletkezett szociális távolságot.
Ám emberem nem találja az MZ/X fordítókészülékét, ezért a
mondanivalómból csak valami félelmetes, darth vaderi hörgés jut el
hozzá. „Igen, igen, egészen fantasztikus, gyönyörű a színe is, mennyire
csodálatos lehet vele motorozni” – válaszolja. A kommunikáció
reménytelen, feladom, bukó fel, Harley hörrent, elhúzok.
Egyébként egy
Yamaha TDM, vagy
egy
Ducati Monster
tényleg a mennyország ehhez a HD-hez képest, de a Road Kinget még a
saját, harmincegy éves
Z750 Twin Kawám is megfogja a legtöbb motorozós alapvetésben. Mégis,
van néhány üzemmódja ennek a behemót dögnek, amiben utánozhatatlan,
sőt, felülmúlhatatlan.
Ráállsz kb. 80-120 közötti tempóra egy közepes kanyarokkal tűzdelt
másodrendű úton, és az Útkirály csodás dolgokra képes. Tíz (húsz,
harminc, kinek, mi esik jobban) évet fiatalodsz, izmaid korábban nem
ismert vastagságúra dagadnak, húsz centit nősz, vérnyomásod alászáll,
ereidben vér helyett illatos balzsamolaj kering, mögötted ülő csajod
Natalie Portmanné válik. Megfelelően sima úton, megfelelő tempóban,
megfelelő ívű kanyarokban
a Road King maga a két keréken tovasuhanó Nirvána. Az új
kivitelnek hatgangos a váltója, ezért legfölsőben utazva, amint a nagy
vékettes blokk éppen elkezdi leadni igazi nyomatékát, a tartalékai
olyan messze tűnnek, hogy nem is látszanak a horizonton.
A régi Road Kinghez képest már nem 1450, hanem 1584 köbcentis,
alacsonyabb fordulatról kezd tolni, és kiforgatva 13 százalékkal
nagyobb az ereje.
A kiegyensúlyozótengely közepes fordulaton annyira elsimítja a
működését, mint menedzser idegeit két nap wellness-szálló.
Nagyothalló motorosnak simán be lehetne adni, hogy négyhengeres, vagy
hogy egyáltalán nincs benne motor. A már említett, közepesen erős
kanyarokat némi előkalkulációval álomfinoman be lehet venni, az előtted
terpeszkedő, hatalmas tank, az óriási krómok, az irodaház-ablaknyi
plexiszélvédő olyan naggyá tesz, hogy azt hiszed magadról, te vagy
Mickey Rourke. Nem véletlen az a King a névben.
A Road Kingnek egyébként van egy rakás hibája, de ezek inkább
szeretni való, karakteres vonásnak tűnnek. Például a váltó, amit a
telitalpas lábdeszkáról nem billent, hanem inkább rúg az ember. A
következő fokozat kapcsolását akkora kattanással jelzi, hogy a parkoló
autókban megszólal a riasztó. Vagy a rettentő széles kormány, aminek a
markolata rossz szögben is áll –
így kezet fogni szokás, motorozni soká’ nem lehet. Aztán a plexi
sem az a csúcs, a szél iszonyatosan dobálja a zárt bukót 110 fölött. Ám
erre való a nyitott sisak, a harleysok is olyat használnak mind,
kipróbáltam, azzal sokkal jobb, bár megettem néhány bogarat. És jól néz
ki az a szélvédő, akár az ötvenes évek drive-in mozijában a Burger
King-stand.
Azt, hogy a 350 kilót álltában mozgatni az átlagos erejű motoros
csak unelegánsan, jobban mondva bénán tudja, amíg rá nem jön a
trükkökre, hogy a városi kanyargás egy kamionnal is könnyebb, mint
ezzel, hogy az esetek nagy részében autónyi parkolóhelyre van szükség,
nem baj.
Azért Harley, hogy nagy, különleges és nehéz legyen. A városi
fogyasztás is inkább autónyi, méghozzá nem is kisautónyi, hanem elegáns
középkategóriásnyi, olyan tíz liter körül jött ki, de a hatmilliós ár
mellé ez is elfér.
Ám vannak objektív problémák is, méghozzá szép számmal. Ezek közül
engem a legjobban az zavart, hogy az 1,6-os kéthengeres úgy ugrál
alapjáraton, hogy a szemem előtt összefolyt a világ. Közben a
rezgésekkel alaposan próbára tett motorosnak más orvosi problémái is
támadhatnak, hacsak előrelátóan nem húzott azbesztbéléses bugyit. A
zacsitól kábé három centire, légkalapácsnyi amplitúdóval reszkető hátsó
hengerből kilencven fok körüli hő száll fel alapjáraton. Ide kívánkozik
egy kis biológia:
tudják miért hordja kívül a hím homo sapiens a heréit? Mert az
ondósejteknek rosszat tesz a meleg, megöli őket. Ezzel cseppet sem
akarok arra célozni, hogy aki Road Kinget tartósan használ, az
nemzőképtelen lesz, hiszen országúton a hő elszáll hátrafelé. De azért
veszélyes lehet.
Magyarországon használja, aki tudja
Mellesleg pedig a Road King nem is olyan borzalmasan kényelmes.
Városban akkorákat üt, közben meg zörög, hogy szinte vágyni kezd az
ember valami jó kis masszív, filigrán, japán rizsrakétára. Az eleje
meglehetősen bizonytalan,
hátul viszont reménytelen helyzetben van az utas, mert ott
iszonyúan rövid a rugóút. Nem kaptam meg a motorhoz azt a külön pumpát,
amivel a rugóstagot állítani lehetne, de legalább utánaolvastam a
dolognak. És lám, az derült ki, hogy akárhová pumpálja, ereszti a
rugóstagokat a motoros, a hátsó utasa akkor is szenvedni fog minden
gödörnél. Ezúton kérnék elnézést a feleségemtől a városi
szakaszokért.
Ennek ellenére a nagy HD-nek van egy-két meglepő előnye városban.
Például
a fékje, ami puha ugyan, de érzéssel adagolható, és egyáltalán
nem fárasztó a használata. Vagy az üléspozíció, ami alacsony, ezért
akármekkora szörnyeteg is ez, bizalommal lehet araszolgatni vele. És a
legmegdöbbentőbb dolog: egészen finom, könnyű kuplungja van. Egész nap
rángathatja az ember, akkor sem zsibbad el a bal keze. Az index
kezelése pedig végtelenül ötletes, más motorgyártók is átvehetnék. A
bal gomb a bal, a jobb a jobb villogóé. Egy nyomás, bekapcsol; még egy
nyomás, kikapcsol. A kettő egyszerre – vészvillogó. Nagyszerű, még ha
minden Harley-tesztben le is írjuk.
350 kiló sem elég a lámpának
Van egy közlekedési lámpa az utcánk torkolatában, ami késő
délutántól az aszfalt alá épített fémérzékelővel működik. A
Kawasakim 245 kiló, az nem váltja át. A Road Kinggel hosszan
vártam a váltásra, mert szinte biztos voltam benne, hogy ez az
iszonyatos mennyiségű vas triggereli majd a lámpát. Hát
nem.
Egyébként tudja valaki, hogy a KRESZ mit enged ilyen
helyzetben? A lámpa percek óta piros, előrébb nem mehetek a
motorral, hogy valami érkező autó átváltsa mert ott a
stopvonal. Legjobb ismereteim szerint innen vinnének sírba, az
talán feloldja a szabályokat. Én jobb híján át szoktam menni a
piroson. De valójában mit kéne tennem, hogy a jog határain
belül maradjak? Várni egy következő autóra, hogy az váltsa át
nekem a lámpát nem megy, mert annyit nem gurulhatok előre.
És még hadd fűzzem ide "kulesz" nevű olvasónk, a cikkre
érkezett, találó eszmefuttatását:
A "350 kiló sem elég a lámpának" című kiemelt bejegyzéssel
kapcsolatban eszembe jutott egy rövid gondolatsor. Ott áll a
motoros a lámpánál, nem vált, hosszú percek telnek el. Eközben
begurul mögé egy-két autó is. A motoros megunja a várakozást,
átcsorog a piros jelzés ellenére. Erre a mögötte álló autósok
kategorizálják a motorost, miszerint: türelmetlen;
szabálytalan; na látod kisfiam ezért van ennyi motorosbaleset,
mert ezek nem bírnak magukkal. A kategorizálás és Belzebubbal
egy lapon említés közben előrébb csurog az autós is a motoros
helyére. A lámpa hamarosan átvált, és ezzel beigazolódik az
autós számára, hogy a motorosok valóban nem véletlenül
érdemelték ki a rájuk aggatott jelzőket. Természetesen a
következő kiszálláskor elújságolja a tanulságos történetet
családtagjának/barátjának/kollegájának, aki ezután már tudja,
hova tegye a motorosokat.
Autópályán azonban megint csak akadnak gondok. A motor hatalmas,
nyomatékos, a hatodik fokozat hosszú, tempomat is van, gondolnánk, egy
jó 160-as tempó meg se kottyan ennek a masztodonnak. De nem, a Road
King az 55 mph korlátozásának a hazájában született, tartósan nem is
szeret sokkal többet. A legnagyobb hibája a szél, ami érdekes, de
nyitott sisakban elviselhetőbb. A motor is erőlködik, ha elhagyjuk a
130-at, ez valószínűleg azért van, mert
a hatodikat nagyon hosszúra méretezték, az ötödik viszont túl rövid
a száguldáshoz. És nagy tempónál nagyon kényelmetlen a kormány. Ha
az enyém lenne, azonnal lecserélném keskenyebbre, minimum egyenesebbre,
annyi szent.
Vegyes érzelmekkel vittem vissza a Road Kinget. Amitől féltem, abban
nem is olyan rossz. Az ősi motor döbbenetesen kulturált már valamivel
alapjárat fölött, és nem válik csapágygolyókkal teli, gyűlöletes
betonkeverővé, ha kihúzatjuk, marad a sima járás. Fura, de tűrhető a
fék, és a nagyharleys karakter mélyen belemarkol az ember lelkébe.
Aki csak kétszámjegyű utakon használja, nem is érti, mit lehet rajta
kritizálni, Solymár és Tatabánya közt ennyire legfeljebb egy jó
vényolcas Mustang tudja felidézni Amerika legszebb korszakát.
Fog, mint állat
De a gonosz hátsó rugózás, a kis sebességnél lottyadt első villa, az
alhasi régiókat az Etna gázainak forróságával megolvasztó blokk, és a
csigolyaszétugrasztó alapjárati remegés rémesen kellemetlenné teszi
városban. Autópályán pedig a közepesnél rosszabb szélvédelem, az ötödik
és hatodik fokozatok közötti lyukban szomorkodó motor, és a harmincas
évek ergonómiai tanain alapuló kormányforma szenvedéssé ront minden,
kétszáz kilométernél hosszabb utat.
A Road King klasszis lehetne, mert csodásan néz ki, akadnak
helyzetek, amikor képességei egyenesen zseniálisak, és valóban megvan
az a hangulata, amire semmilyen, rizskeményítőből gyúrt utánzat nem
képes. Egy új hátsó felfüggesztés, egy jobban hangolt váltó,
egyenesebb, keskenyebb kormány, no meg mindenek előtt kevesebb hő – egy
jó mérnökgárdának nem nagy kihívás. Hé, valaki ott, Milwaukeeban?
Műszaki adatok
Motor: V2-es, léghűtéses, négyütemű, DOHC
Lökettérfogat: 1584 cm³
Kompresszióviszony: 9,2:1
Furat x löket: 95,3 x 111,1 mm
Váltó: hatfokozatú
Teljesítmény: 57 kW (78 LE) 5450 fordulat/percnél
Nyomaték: 125,5 Nm 3500 fordulat/percnél
Ülésmagasság: 693 mm
Hosszúság: 2380 mm
Tengelytáv: 1613 mm
Első futómű: teleszkópvilla
Hátsó futómű: levegővel állítható keménységű rugós tagok,
lengővilla
Gumik: MT90 B16 72H elöl, MU85 B16 77H hátul
Fék elöl: dupla, 292 mm-es tárcsafék négydugattyús
féknyergekkel
Fék hátul: szimpla, 292 mm-es tárcsafék négydugattyús
féknyereggel
Üzemanyagtank térfogata: 18,9 liter
Száraz tömeg: 345 kg
Ára: 4 630 800 Ft (szállítással, vámmal, de áfa,
regisztrációs adó és forgalomba helyezés nélkül)
További cikkeink
