Rúzsa Sándor

hirdetés

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007

Messziről félelmetesen nagynak tűnik. Széles kerekek, Masszív
fémtömb a kettős bölcsővázban, hatalmas kipufogódob, széles, hosszú
ülés, magas kormány. Aztán, ahogy legnagyobb meglepetésére nem felült,
hanem leereszkedett rá a fenekem az állítható magasságú ülésre, és
magam alá húztam a lábaimat indulásnál, máris kezelhető, könnyen
motorozható gép lett belőle.

Széles, kényelmes, az utasok se panaszkodtak

Kényelmes? Na az éppen nem. Egyrészt a váltókar miatt. Hogy
szokatlan pózban áll, elölről nyúlik hátra, az még nem lenne baj. Az
már igen, hogy
a taposandó bütyök annyira közel került a lábtartóhoz, hogy alig
fért be közéjük a bakancsom. Sportcipőben könnyebb kapcsolgatni,
már ha az ember el tudja űzni lelki szeme elől a laza, könnyed, nyárias
öltözetű motorozás során kényszerűen ott lebegő leszakadt
lábfejeket.

A kormány esetlen, a tükörben a vállam látom, de a műszerblokk szép

A német Suzuki-oldal csak simán utcai motornak, a magyar túragépnek
aposztrofálja – én sporttúrának mondanám.
A zavar oka egyértelműen a hülye kormány. Hegyes szögben
hajtogatott láb, nagy tempónál kényszerű hasalás - eddig rendben. De
miért kell ilyen magasan markolni? A fejidom egész jól elfogja a
szelet, a hosszú távú durva gyorshajtásnak tényleg csak az egyenes
deréktartáshoz beállított kormány az akadálya.
Persze nem kell megtartani...

Elöl négydugós Tokico

A fékek tetszettek, nagyot fognak; érdekes, hogy
elöl Tokico, hátul Nissin-rendszer dolgozik, de gyakorlati
jelentősége nincs a fajkeveredésnek. Egyedül csak azzal nem tudtam
kibékülni, hogy sosem tudtam – talán újra a magas kormány miatt? –,
mennyit szabad még húzni a karon a pofáraesésig. Nincs visszajelzés,
illetve mindig úgy éreztem, hogy jaj, már csúszik, már csúszik. De
húzhattam, taposhattam volna bátran, hiszen ez az ABS-es modell biztos
nem blokkol, de a beidegződéseket nehéz kinevelni a zsigerekből.

Rúzsa Sándor

A leghíresebb alföldi betyár – vagyis
bandita. 1813-ban született, állítólag már akkor olyan
erős volt, hogy születése után lerúgta magáról a pólyát. Apját
lótolvajlásért felakasztották, Rózsa Sándor pedig ugyancsak
közel pottyant az almafa törzséhez. 1836-ban másfél évre
börtönbe zárták tehénlopásért. Illetve zárták volna – de
megszökött. Megölt két katonát, a makói seriffet
(csendőrbiztost), számtalan tolvajlással, rablással
gyanúsították.

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007

1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, azt
állította, hogy becsületes életet kezd, ha elfelejtik korábbi
bűneit. V. Ferdinánd nem hitte el, hogy a betyár tényleg
megjavul, elhitte viszont a ’48-as felkelés Honvédelmi
Bizottmánya. Rózsa Sándor és 150 fős szabadcsapata októberben
hadba vonult a császáriak ellen.

A banda nem bírta a reguláris életet, hamar széthullott.
Akadt, aki beállt honvédnek, Rózsa Sándor viszont inkább
elszegődött csikósnak és megnősült. A szabadságharc leverése
után ismét keresni kezdték, bujdosni kényszerült. 1857-ben
fogták el (feladta egy cimborája), 1859-ben életfogytig tartó
börtönre ítélték (a hatóságok nem merték kivégezni, mert túl
népszerű volt).

1868-ban amnesztiával szabadult. Nem ment neki a becsületes
élet, újra bandát szervezett, postakocsikat, vonatokat raboltak
ki. Hamar elfogták, újra életfogytot kapott. A börtönben nagyon
legyengült, harisnyakötéssel foglalkozott (vegyük észre a
párhuzamot a Demolition Mannel). 1878 novemberében, TBC-ben
halt meg.

Rúzsa Sándor azaz Rózsa Sándort a népi hagyomány a magyar
Robin Hoodként kezelte, népdalok, versek, balladák születtek
róla, már életében legendás hős vált belőle.

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007

És kanyarodni sem szerettem. Rendre 80-90-eket láttam az órán
azokban az ismerős kanyarokban, amiket mindenféle szirszarral is simán
meg tudok oldani 100-zal. Idő kéne és ráéreznék, meg a nekem való
beállításokat is megtalálnám előbb-utóbb, de az együtt töltött pár
napban
nagyon-nagyon sok tartalékot hagytam a futóműben.

Túl is vagyunk a motor legnagyobb hibáin. Ahogy ezeket
megszoktam, egyre jobban tetszett a Bandit. Egyrészt az apróságok
miatt: hihetetlen könnyen, precízen működnek a kapcsolók, a hidraulikus
kuplung még a letört karral (a tesztmotorok élete nem méznyalás) is
kezes volt, a váltó pedig pontos és könnyű, csak egyesbe toláskor
szökkent meg a motor egy picit.

Kevesebb a hely, mint az elődben, de a tárca-telefon befér

A kulccsal felpattintható ülés alatt pont volt egy tenyérnyi hely a
telefonnak, forgalminak, tárcának – az elsősegélyzacsi mellett.
Klasszikusan szépek, ugyanakkor informatívak és könnyen értelmezhetők a
műszerek. Jó a világítás,
még a kürt is szépen szól, a négy, sorbarakott henger finom
duruzsolása pedig hosszú úton sem fárasztó, és ágyéktájon sem
zsibbasztó. Feleségem pedig, sosem gondoltam volna, szerette a hátsó
ülést, azt mondta,
ezen a gépen eljönne világgá.

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007

És most a lényeg: a blokk. A motor immár vízhűtéses, a régi
nagy Bandit levegő-olajhűtése történelem. És injektoros, tehát
hidegben-melegben pöccre indul, nem áll le soha az első lámpánál a
túltolt, vagy hamar visszavett szivató miatt, ellenben semmivel nem
pörög fel kelletlenebbül, mintha karburátoros volna.
Néha mégis jó dolog ez a huszonegyedik század.

97 lóerős, ami elsőre soknak tűnik, de ha meggondoljuk, hogy
manapság a Suzuki egy másik, igen kedvelt terméke,
a Swift is simán kihoz a kisebbik, a Banditénál alig nagyobb 1,3-as
blokkból 92 lóerőt, máris elhúzzuk a szánkat. Illetve húzhatnánk.
De ne tegyük.

97 lóerő egy két és negyed mázsás járműbe? És mellé 108 Nm nyomaték?
Ami csak 8-cal kevesebb annál, amennyi az egytonnás
Swiftnek
áll rendelkezésére? Elég ez, csak a legelvetemültebb utcai versenyzők
vágyhatnak többre. És csak a legügyesebbek tudnak használni is
többet.

Már innen jól húz

Dehogy elég: veszett sok. A Nagybandit minden körülmények között úgy
megindul gázra, hogy jaj. De tényleg.
Hat fokozatot pakoltak a váltóba, de gyakorlatilag kettő is
elég. Az egyes majd’ százig kihúzatható, a hatos ötventől
használható. Ha nem lennének hülye berögződések a motorgyártókban, meg
a motorvásárlókban, ezt a gépet viccen kívül lehetne háromfokozatú
sebességváltóval készíteni, egyes elinduláshoz, kettes 20-tól 60-ig,
hármas pedig az észveszejtésig (valahol 240 körül sejtem a végét).

Tiszteletet parancsol

Városi forgalomban az 1250-es Banditot így használtam: lámpánál
egyes, felgyorsulok, 2 átugrik, 3, kicsit még gyorsítok, 4-5, átugrik,
majd hatban krúzing. Közeledek a piroshoz: hatosban kigurulok 50-ig,
kuplung be, fék, 5-4-3-2-üres, várom a zöldet.
Szétkopott a bakancsom orra, miközben gyakorlatilag két, de
maximum három fokozatban közlekedtem.

Aki akar, szeret, tud, úgy egykerekezhet vele erőből, mint annak a
rendje, még harmadikban is van ereje felágaskodni. Nyugodt,
megállapodott családapákhoz méltó, tisztes közlekedési célú
motorkerékpározásnál (igen, beszari vagyok, most boldogok vagytok?)
ellenben a Bandita akkor ad fantasztikus élményt, amikor hat másodperc
alatt gyorsul 100-ról 150-re.
Hatodikban.

Van középtámasz is, nagyon helyesen

A 2007-es modellév 1250-es Suzuki Banditja nagy, tekintélyes,
műszaki tartalmához képest kifejezetten olcsó, megbízhatónak, tartósnak
ígérkező túramotor. Mindenképp jót tesz neki egy kis customizálás,
testalkattól, használati céltól függően, de remek alap egy olyan
motorhoz, amit reggelenként szeretettel simogat meg a büszke, elégedett
tulaj a garázsban. Fogyasszátok egészséggel!

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007