Kiberkalóz

hirdetés

Kiberkalóz posztindusztriális környezetben

Hibrid mivoltából fakadóan nyilván nem nyújthatja azt a motorozási
élményt, amit egy igazi terepgép a göröngyös hegyoldalon vagy egy
szupersport rakéta a versenypályán. Ám ízletes kóstolót adhat mindezen
örömökből azoknak, akik munkába járáshoz, hétvégi túrázáshoz vagy csak
az élvezet kedvéért vesznek motort.

A Versys ugyan új modell, de sok részletében már ismerős.
A tavaly útnak indított új ER6 széria kissé megemelt, könnyebb
terepre is alkalmassá tett változata. A 2005 végén bemutatott ER6n
volt tavaly a Kawasaki sikergépe, sokat is vásároltak belőle
kezelhetőségének, érdekes formai elemeinek és árának köszönhetően. Az
alapmodell ER6n rövid és kicsi, régimódi elrendezésű, soros kéthengeres
motorral, mint egy lötyögős tanulógép, amit kezdő nagymotorosok
vásárolnak tapasztalatszerzés céljából. A korszerű dizájn és a 650
köbcentis űrméret azonban sejteti, hogy nemcsak egy felcsiszolt régi
típusról volt szó. Kiinduló bázisnak tehát egyrészről adott a látszólag
konzervatív belbecs, kontra a progresszív külcsín.

A meghatározó hármas: sirályszárny, kitolt rugó, csonka dob

Az úttörő modelltől a Versys a félig-meddig márkavédjegynek
tekinthető, jobboldalra kitolt és az átlagosnál hosszabb hátsó rugós
tagot, a blokk alá besuvasztott, jobbra forduló kipufogódobot örökölt,
és kapott egy szép banán (a sajtóanyagban azt olvastam, hogy
sirályszárny, hehe…) alakú hátsó lengőkart. Ez a három elem markánssá,
kissé macsóssá teszi a Versys jobb oldalát.
A férfias hatás az állatokat is megnyilvánulásra készteti, mert
a szomszéd nagydarab sárga kanmacskája egyik éjszaka – mintegy
territoriális gesztusként – oldalba pössentette szegény Kawasakit. A
nyomok eltávolításakor másnap bizalmasan esküt tettem magamban a Versys
tervezőcsapatának, hogy ezért még seggbe csúzlizom a pofátlan kandúrt,
csak hogy tudja, hol is vannak a határok.

A Versys baloldalról jóval szürkébb

Visszatérve: a motor bal oldala szegényesebb a látványelemekben. A
lengőkart ugyan itt is megerősítették, elvégre terepmotorról (is) volna
szó. A térhálós csőváz szépen mutat, ahogyan befut a takaróelemek alá,
de a vizuális nagy dobás a túloldalon maradt. A végére hagytam a
fejidomot az első lámpával, ami leginkább megosztja a szemlélőket.
Nekem ugyan bejött a robotkoponyát formázó fényszóró, de
két ezüst lábszárcsontot alástilizálhattak volna a formatervezők,
hogy a kiberkalóz jelleg kiteljesedhessen. Néhányan egyébként
egyszerűen csak lebumfordizták a Versys orrát, de ők nyilván a fenti
kandúr vizuális szintjén rekedhettek meg. A tesztelt modellen
kiegészítőként plusz kicsi szélvédő, blokkvédő elem és egy öblös hátsó
doboz is helyet kapott.

A magasított szélvédő jó hatásfokkal dolgozik

A nyereg kényelmes, kicsit magas (az ülésmagasság 84 centiméter),
kormány kézre áll. Csizmában valahogy mindig vádlin bökött a lábtartó,
mert akaratlanul is kívülről akartam támasztani, cipőben viszont hamar
rájöttem, hogy a lábtartó elé lógatva a lábat egy átlagos (180
centiméter) magasságú motoros is pipiskedés nélkül biztosan elálldogál
a piros lámpánál. Beindítva krémesen zümmög a vízhűtéses,
benzinbefecskendezéses, négyütemű motor két egymás melletti hengere, a
gázreakción érezni, hogy az enduro-jelleg inkább a felépítésre, mint a
motor karakterisztikájára értendő. Összehasonlítva az előddel, a
kezdőmotornak beharangozott, de kezdő motorosoknak azért karcos
ER6n teljesítményéből 8 lóerőt levettek a tervezők, ám a 64
lóerős maximális teljesítményt már valamivel alacsonyabb, 8 ezres
percenkénti fordulaton éri el a Versys. De egy igazi enduróra azért nem
ezek a paraméterek a jellemzők.

Izmos csőváz masszív takaróidomokkal

Egyszerű a műszerfal, a digitális kijelző a sebességet, a benzinszintet és az időt mutatja

Az első néhány utca ennek jegyében a csalódásé: a motor kifejezetten
gyenge formát mutat. Aztán rátéved a szemem a fordulatszámmérőre, és
látom, hogy automatikusan a 10 ezres fordulat felénél, 4-5 ezernél
váltogatok felfelé. Aha, szóval itt még jelentős tartalék rejtezik:
8-9 ezerig kipörgetve mindjárt megjön a Versys dinamikája. Ez a
motor – ellentétben mondjuk egy KTM Duke-kal – nemcsak a csőgázt és a
motorféket ismeri. Lehet vele nyugisan poroszkálni, és lehet
vinnyogtatni, kinek-kinek vérmérséklete és kedve szerint. A sima járású
motor miatt viszont nem ártott volna egy sebességfokozat-kijelzőt is
feltenni a műszerfalra, mert a vezető gyakran nem tudja, hányadik
sebességben van.

Dobhas

És hát a hang.
Harmadik-negyedik sebességben, 3-4 ezres fordulat környékén
jelentkező fütyülő hang hallatán Kukorica János messzire a nádasba
hajítaná a furulyáját, és a Versysszel menne Juliskához, hogy az a
ruhamosás közben ne unatkozzon. Nem mintha a felsőbb tartományokban
vagy a motorfékkel lassítva nem lenne jó - a megérdemeltnél valljuk be,
nagyobb tekintélyt biztosító - hangja a földszintre helyezett dobnak,
de ez a jellegzetes fütyülés nagyon befészkelte magát a fülembe.

Technokoponya vertikális szempárral

Menet közben jön elő a Versys másik meglepően jó tulajdonsága. Ahogy
a vezető ül a kényelmes nyeregben, tekintget ki a szélvédő fölött az
aránylag magas helyzetből,
mintha bele lenne varrva az ülésbe. A tank rásimul a combra,
önkéntelenül is a láb és a törzs veszi át az irányítás zömét a karok
helyett. Egyenes haladás közben a Versys olyan stabil, mint egy
gyerektricikli, az embernek az az érzése, hogy ha elaludna, a motor
akkor is elvinné (az első kanyarig legalábbis). Persze hallottam én már
kereskedőtől azt is, hogy a Versys mekkora kanyarvadász, de azért aki
űzött már kanyarokat alacsonyabb gépekkel, az tudja, hogy a magas
építés nem előny ilyenkor. A felépítéséhez képest a motorral
élvezetesen lehet szlalomozni mondjuk a Dobogókőre vezető aszfalton, de
azért vadászatnak nem nevezném.

A Versys szebbik oldala

A hosszabb túrázás a kényelmes üléspozíciótól függetlenül
pihenőhelyek beiktatását kívánja, másfél-két óra a nyeregben már nyomja
a golyókat. Főleg városban jön elő, de országúton is érzi a motoros,
hogy
nagyobb zavarások után dől a hőség a hengerekről a csizmára. A
kényelmes utazósebesség a hatékony szélvédelem révén 130-140 km/h
körül alakul, ennél több a KRESZ szerint nem is kell.

A kígyózó kipufogót is az ER6n-től örökölte a Versys

Zárt pályán persze meg lehet nézni, mit megy a Versys, nekem egészen
198 km/h-ig felkúszott az óra mutatója, ami nem rossz egy
túraenduro esetében. Igaz, 160 felett be kell kuporodni a szélvédő
mögé, ami egy ilyen felépítésű motornál már egy kicsit vicces (hoppá, a
funmoto!). Sőt a felső három sebességben egyre fogy a Versys szuflája
is,
negyediktől kezdve nem is lehet tiltásig húzatni a motort.
(Persze hozzá kell tenni, hogy lejjebb is felesleges, mert a legnagyobb
teljesítményt már jóval a 10 500-as fordulatnál bekövetkező
leszabályozás előtt leadja a blokk.)

A két 300 mm-es cakkos féktárcsa elég a megfelelő lassításhoz

Nem tudok rosszat mondani sem a fékekről, sem a rugózásról. Az
oldalt helyezett központi rugós tag és az első villa jól nyeli az út
egyenetlenségeit, nehezebb terepre azért lehetőleg ne tévedjen vele
senki. A fogyasztás a 650 köbcentis túramotorokhoz és túraendurókhoz
hasonlóan 4-5 liter körül alakult. Sajnos a Versys váltójával nem
tudtam megbarátkozni,
a tesztmotor váltókarját elég keményen kellett taposni lefelé,
ennek köszönhetően eleinte nem volt egyszerű megtalálni az ürest, de
később is óvatosan kellett bánni vele.

A névválasztás (Versys, azaz Versatile System, sokoldalú rendszer)
jól átadja a motor lényegét. Kényelmes, jól kezelhető, megnyerő társ
azoknak, akik már megtanultak motorozni az utakon,
de a motorozás extrémitásaira már nem kíváncsiak. Azaz a
többségnek.

Opcionálisan választható a túradoboz