Az ideális semmirekellő

hirdetés

Csak a tekintély és a kényelem miatt ilyen nagy. De meglepően kezes

Leginkább a Honda Varaderóhoz, meg a Suzuki V-Stromhoz lehetne
hasonlítani, de a TDM azért azoknál könnyebb és kezesebb. Emberi
méretű. Eleve csak 900-as, és már így is nagyobb, mint amekkorának
szánták megjelenésekor, bő tíz évvel ezelőtt, hiszen a széria
850-esként kezdte. Akkor még volt TRX is a TDM mellett, aztán a
sportgép elkopott mellőle, maradt a TDM önmagában, mára módosított
vázzal, nagyobb motorral.

Sokáig úgy tűnt, a hetvenes évekig szinte kötelező kéthengeres
motorépítés trend,
a sorkettő utolsó mohikánja marad a TDM, mivel az elmúlt két
évtizedben a V2-esek szinte kisöpörték a nagy soros kéthengereseket, de
ismét fel-fel bukkan egy sorkettes konstrukció .

Egyike azon kevés sorketteseknek, amelyek átvészelték az elmúlt bő évtizedet

Ránézve ijesztő, ráülve otthonos. Hogy a kellő lüktetés
meglegyen (nyilván van ennek műszaki oka is), a TDM-ben a dugattyúk nem
egyszerre, meg nem is felváltva mozognak föl és le, hanem a főtengelyt
270 fokban ékelték el. Tehát az alapjárata izgalmasan sántikál, bár
azért messze nem egy Harley.

Balra az oldalági ős, a TRX850, jobbra a hamvas TDM900

A motor látványa impozáns, mi több, lehengerlő. Pláne ebben a
2007-es fehér-fekete kombinációban. Mint valami amerikai milliomoson a
nyárias zakó, úgy feszül rajta a világos burkolat. Az orrában a fekete
betét viszont kifejezetten barátságos. A TDM tankja hatalmas, 20
literes, ráadásul az egész motor hosszú is, és a plexi tovább növeli a
magasságát. Behatárolni elég nehéz, mert a tipikus túraenduróknál
kecsesebb, de a hagyományos túramotoroknál azért sokkal-sokkal
terjengősebb. Meg aztán rugóútja is van rendesen, közel a kétszerese a
túramotorokénak.

Elképesztően feldobja a TDM-et az új színkombináció. A plexi viszont nem sokat ér a magas motorosoknak

Égőék úgy adták át: Csiki,
ez nagyon jó motor, bármihez viszonyítva. Aztán később más
motorosokról is kiderült, akikkel beszéltem róla, hogy mindnek van,
vagy volt ismerőse, aki imádta. A
Népítéletben két értékelés van, mindkét helyen imádják. Nehéz
dolgom lesz, ha elfogulatlan cikket akarok írni egy ilyen általános
kedvencről.

Ezer kofferrel lehet pakolni

A TDM tényleg komolyan meglepett. Ráültem, és a hatalmas állatról
simán leért a lábam, ráadásul talppal. Az ülés magas, de elég keskeny,
ezért ment ilyen könnyen a dolog. Később kiderült, hogy emiatt hosszú
távon a vezetőnek nem igazán kényelmes a nyereg – itt az utas a
császár. Aztán elindultam vele lefelé a salakos, meredek utcán.
Miközben arra gondoltam, hogy
elég szerencsétlen dolog lenne egy 2,7 millió forintos, alig
négyszáz kilométeres motort a teszt első méterein összetörni,
furcsa mód elfogott a nyugalom.

Ülsz a magas bakon, érzed, hogy a súlypont is fenn van a fenében, de
olyan biztonságos a széles kormány, jó a vázgeometria, kellemes a tank
formája és az épp kellően hátratett lábtartók miatt annyira összenősz a
motorral, mintha rád szabták volna. Lehet, hogy csak az én 187
centimnek kényelmes, ezért utánanéztem máshol is. De nem, a külföldi
tesztelők is mind úgy érezték, mintha direkt nekik készült volna.

Ezek nyelik el a két mázsa plusz utasok
és csomagok momentumát.
Hosszú rugóút, szenzációs fék

Tovább csökkentette a zabszem benntartási erőszükségletét, hogy
tesztmotorom ABS-szel szerelt verzió volt. A TDM-nél ez viszonylag új
dolog. A szerkezet lüktetését alig éreztem, de furcsa, hogy minden első
kerekes fékezésnél sziszeg a rendszer, akár megcsúszik a kerék, akár
nem. Mindezt olyan hangosan, hogy elnyomja a kéthengeres hangját is.
És a lassulás… Úristen! Sejtettem, hogy viszonylag könnyű lesz a
megállás, de ilyen őrületes, vad sebességelnyelésre azért nem
számítottam. Ugyanakkor jól adagolható, hát nem csoda, hogy pár napnyi
TDM-ezés után csúnyán rövid távokat hagytam az előttem haladó
járműig.

Aztán kivittem az országútra, elkezdtem kicsit döntögetni, és
kiderült, hogy gondolatolvasó is. Kiszámíthatóan veszi az íveket, és
elmarad, amit a legtöbb motorban utálok: ha gödröt fog a kerék,
nem pattog odébb. Sebességnél meg aztán abszolút elemében van,
rezzenéstelenül megy egyenesen. Hetvenes tempótól felfelé végképp
addiktív: szerintem akinek TDM-je van, az rendszerint Visegrád
érintésével ér angyalföldi otthonába az újlipótvárosi irodából.

Nem levágott kipufogó, ez a bukócsó

Innen kifejezetten szamurájos

A motor 2500-as fordulattól 8000-ig egy álom, nincsenek erős és
gyenge foltjai, bárhol egyformán, konokul húz. Vibráció a két henger
ellenére is alig van, zaj szinte semmi. Mondjuk engem nagyon zavart,
hogy amikor egy hajszálnyival is 2500 alá esett a fordulatszám, szörnyű
rángatózásba kezdett. Egy barátom régi
TRX850-esével is összepróbáltam, annál 2200 körül jelentkezett
ugyanez, ráadásul sokkal puhábban. Biztos vagyok benne, hogy
a TDM-használóknál hamar kialakul a kis fordulat-fóbia.

Itt az a paskolnivaló nózi

Ha a negatívumoknál tartunk, a szélvédelem sem tökéletes. 80-nál a
plexiről érkező légörvény finoman elkezdik lökdösni a fejet, 110-nél
már zavaróan rázza, 140-nél az olcsóbb fajta sisakok plexije zörögni
kezd (mint az enyém),
180 fölött meg már a fejemet dobálja. Persze be lehet feküdni az
idom mögé, de ez a póz nem túl kényelmes. Legjobb kiegyenesedve dacolni
a menetszéllel, mert a mellkast kevésbé döngetik az örvények. Csak a
kar nyúlik másfél méteresre egy hosszú túra alatt. Aki kisebb, az észre
sem veszi ezt.

Egy szép és egy csúnya műszaki tárgy

Egy személlyel jó, két személlyel egyenesen kiváló a TDM. A rugózás
meg sem érzi a plusz tömeget, a fékek rá se hederítenek a megnövekedett
terhelésre, a nyereg formájára pedig sok száz kilométer után sem
panaszkodik majd az, aki hátul ül. Kiváló a kapaszkodó is, dobozból
pedig rögtön hármat lehet felpattintani a feláras tartókonzolokra. Meg
még egy nagy tanktáska is jöhet.
Európa-körút? Piha! Irány Közel-Kelet! A futómű ugyanis az
arrafelé tipikus utakat is bírja.

Ez a Yamaha ajándéka a TDM-eseknek 2007-re. Elegáns fehér fényezés, piros csík a kerekekben. Vagány, mi?

Digitális műszerek analógokkal.
Van egyszerű fedélzeti számítógép is,
de az én ízlésemnek ez zavaros

Ezt onnan sejtem, hogy a fotók kedvéért motoroztam kicsit az
Omszki-tó átellenes oldalán lévő bányatónál (közben megtudtam, hogy
Lupa-tó a neve). A TDM finoman libbenti át nagy, zsíros testét a
buckákon, felszökken a pergő homokon. Normális motor rég ledob
ilyenkor, ez meg a szörnyű terepen sem rosszabb, mint a
Yamaha SR400-asom a Kerepesi úton. Persze jó oka van annak, hogy
ilyen kezes, meg ennyire keveset eszik (nekem nagyjából 5,5-6 liter
jött ki, főleg városi furikázásban):
a TDM900 nincs egészen két mázsa.

Városban, szűk helyen lavírozva azért nem mindenkinek ideális egy
ilyen hórihorgas jószágon egyensúlyozni. A kuplung elég hirtelen fog,
zavaróvá válik, hogy a motor 2500 alatt nem fogható hadra, és ilyenkor
megérezni, milyen magasan is van a súlypont. Ráadásul nagyon széles a
tank melletti műanyag idom. Viszont túrázni, motorozni, talán még egy
kicsit terepezni is: istenkirály.

Teszt: Yamaha TDM900 - 2007