hirdetés

Saját felelősségemre fogok pontra fékezni

Balassagyarmat felé van egy szép, nagy, belátható bal kanyar.
Annyira be lehetett látni, hogy messziről észrevettem a szemből,
egyértelműen túl nagy tempóban érkező sporttársat. Ki is húzódtam a
szélre, hogy átsodródáskor legyen helye, mert nem vett vissza a
tempóból. Csak jött, jött, ajjaj, mondom, rossz vége lesz, aztán
akkorát döntött, mint az állat, de gyönyörűen vette az ívet, és
nemhogy nem sodródott át, de lazán még intett is ballal. Anyám,
ez aztán májer volt!

Fontos a szakirodalom, nincs jobb, mint az olvasott motoros, de az
élő oktatót nem érdemes megspórolni. Egyszer szörfözni is majdnem
megtanultam könyvből, de hiába csináltam mindent úgy, ahogy meg volt
írva, szép tehetetlenül átsodródtam a Balaton legforgalmasabb hajózási
útvonalán, három perccel kerülve el a katamaránt. Egy nádasban értem
partot, és másnap befizettem egy oktatóra. Nem mondott nagy dolgokat,
csak amennyit kellett. A bal lábam kicsit előbbre, a jobbot hátrébb, és
toljam kijjebb a seggem. És kész, attól kezdve arra mentem, amerre
akartam. Valami ilyesmit vártam az Erste Leasing Motoros Akadémiától,
mert hiába vagyok túl huszonvalahány ezer kilométeren, a nagy döntés
közbeni laza integetésen kívül is lehetnek hiányosságaim.

Szabó Attila vezető oktató 1988 óta motorozik versenyszerűen.
Nyilván lehetetlenül kutyaütő versenyző, mert túl jó előadó ahhoz,
hogy átütő tehetség legyen. Láttam a múltkor egy motorsportos
tévéműsort, amiben sok versenyző nyilatkozott, és bár egyikről se
tudtam, ki kicsoda és miféle futamokon indul, annyira szórakoztató volt
a makogás, hogy a puszta természettudományos érdeklődés végignézette
velem. Micsoda fazonok! Szóval a motorozási tehetség és a beszédkészség
alighanem kizárják egymást, a Talmácsi testvérek se beszélnek jobban,
mint ahogy én motorozok.

Ne úgy csapj oda, mintha cápát etetnél

A szekrényből úgy kanyarodunk ki,
hogy a teremben mindenkit lássunk

Szabó Attila ellenben kiváló pedagógus - még az elég hosszú elméleti
oktatást is teljesen elviselhetővé tette. Tisztességes szókincs,
korrekt nyelvtan, megfelelő mennyiségben porciózott poénok és Öveges
professzorosan érthető példák. Lehet, hogy a nehéz körülmények hozták
így, leírhatatlanul csüggesztő például egy ragyogó péntek délután
14.32-kor egy tanteremben üldögélni, miközben az ablakon folyamatosan
boldog, felszabadult GSX-R-ek trombitálása hallatszik be a pályáról.
Ilyenkor hamar elhullik egy nem maximálisan teljesítő előadó. Ez a
tanfolyam nem a versenyzésről szól, hanem a biztonságos motorozásról,
ami kiváltképp előre leülteti az ember hangulatát. Mivel viszonylag
olvasott motoros vagyok, a tanfolyam anyagának jelentős része már nem
volt ismeretlen, úgyhogy csak az új információkat jegyzeteltem, vagy
azokat a dolgokat, amik nem tűnnek nagy nóvumnak, mégis érdemes rajtuk
elgondolkozni.

Akinek nincs motorja, 150 ezres kaucióért kap Gixert

• Ha valahol egy motorosbaleset van, mindig a motoros a hibás.
  Mert miért is volt éppen ott?
• A motorosok tróger módra közlekednek.
• Nem mindegy, milyen védőfelszerelést választunk. Jó dolog a sok
  protektor, de ha valaki csak a diszkó előtt jaszkarizna, ne vegyen
  bőr kezeslábast, mert abban csak púposan, szerencsétlen tartásban
  lehet ácsorogni, mint egy beszart vakond.
• Mindenki olyan bukósisakot vásároljon, amennyit szerinte a feje
  ér.
• A bukó minél több ponton érintkezzen a fejjel, és ha megrázzunk
  a fejünket, ne mozduljon el. Jó jel, ha pocokarcot csinál nekünk,
  mert akkor valószínűleg rendesen tart.
• Nagyjából 30-30-30 százalék az esély, hogy balesetkor a bukó
  jobb és bal oldala, vagy a hátulja érintkezik majd a talajjal.
  (Tehát minden sisak egy bukásra van hitelesítve, ahol behorpadt
  egyszer, többé már nem véd.)
• Ha valaki váratlanul kikanyarodik elénk, és már nincs esély
  kikerülni, az utolsó pillanatig fékezünk, aztán megpróbáljuk
  "átugrani": felállunk a lábtartón és elengedjük a kormányt. A
  lényeg, hogy ne féljünk attól, mi lesz az autón túl, ugyanis épp
  azért mehettünk ott gyorsan, mert nem volt ott semmi.
• A chopperek eleje könnyű, ezért nehezebb velük nagyot
  fékezni.
• Két dolog számít: tapadásérzékelés és sebességérzékelés.
  Leginkább e kettő különböztet meg minket Valentino Rossitól.
• A piros motor mindig gyorsabb. A kék motornak viszont nem jobb
  a fékhatása.

A jó oktató a gólyaállást is tudja

Karotta fékez pontra

A két elméleti óra hasonló aforizmák befogadásával telik, aztán
mehetünk a rutinpályára. Először hátsó fékkel kell 50-ről megállni,
csak hogy lássuk, mennyire nehéz pontosan adagolni a hátsó féket.
Tényleg nem könnyű; én szeretem lassításra használni a hátsót, de így,
hogy egy konkrétat kell vele fékezni, az első két próbálkozásom full
béna gumifüstölés. Az viszont csodálatos az oktatókban, hogy a Goldie
kinézetű, de tekintete eszelősségére nézve inkább Flea-re hasonlító
srác, akinek sajnos a nevét elfelejtettem, egy szóval se célzott arra,
hogy ezt gyökeresen elkúrtam, hanem elmondta, mit csináljak,
és vigyorogva hozzátette, "azért raj volt".

Alap a kétujjas fékezés

Aztán pontra fékeztünk elsővel, aztán fékútjelző bóják nélkül
fékeztünk, aztán megtudtam, hogy
úgy fékezek, mintha cápákat etetnék. Igen, tudtam én könyvből,
hogyan kell fékerőt építeni, de azóta tudom csak megcsinálni, hogy
Szabó Attila és Flea szép duettben elénekelték a kézmozdulat
dinamikáját: "ÖÖÖöööö..., valahogy így".

Végül, az utolsó rövid elméleti összegzés előtt a lényeg: mehettünk
öt kört a ringen. Attila előre mondta, hogy nem lesz gyors menet, mert
ez nem versenyzőképző.
A ringet eleve csaléteknek, illetve egyszerűen csak egy biztonságos
aszfaltdarabnak használják, de a tanulók elalvás előtti
komfortérzetéhez szükség van pár körre. Tényleg nem megyünk gyorsan,
utólag visszagondolva azt hiszem, kettesben gurultam ki a pályára, úgy
is jöttem le, és a kettő között váltás egyáltalán nem volt.

Ráérős körözés

Hiába,
első az emberélet meg a biztonság, de utána azonnal a stílus meg a
májerkedés következik. Májerkedés alatt természetesen nem az
elmebeteg városi cikázást meg az egykerekezést értem (utóbbi nálam
sajnos eleve tárgytalan), hanem olyasmiket, mint egy tökéletes íven
perfektül döntve lazán kiinteni ballal.

Jó volt, de azért menj még egyet

Senki nem a jogsi megszerzése után közvetlenül jelentkezett be, de
mindenki tanult egy rakás dolgot, pedig a fékezés tűnik az egyik
legegyszerűbb részterületnek. Én azóta gyakorolom, hogy ÖÖÖööö..., és
azt is láttam, mennyire túlaggódom a féktávokat: én is, meg a V-max is
sokkal hamarabb meg tudunk állni, mint gondolnám. És egyrészt jó dolog
a féktávot túltervezni, mert mindenképpen jobb, mint alul, de
vészhelyzetben bajt hozhat ránk, ha azt hisszük, nem lesz meg, és
pánikszerűen rángatjuk a féket ahelyett, hogy
szépen építgetjük a fékerőt, és még az egyharmad-kétharmad-mantrára
is van időnk.

A tanulság: tanulni jó, még ha elsőre nem is tűnik olyan
mérhetetlenül izgalmasnak. Szinte kizárólag az egyik legunalmasabb
dologgal, a fékezéssel foglalkoztunk, de annyira érdekes volt az
élmény, hogy szívem szerint még hosszabb, közép- és felsőfokú
féktanulmányoknak is szívesen nekirugaszkodnék.

Anyám, de sukár VMax!