Bárhol, bármikor képes vagyok eltévedni. Gyalog nem olyan vészes, megkérdezek egy járókelőt, vagy megállok és kitalálom. Autóval félreállok, és megnézem a térképet. A motor az igazi szopó. Félreállni, sztender le, rostély fel, kesztyű le, térkép elő, napszemüveg le, a kesztyű és szemüveg a tanktáskába, térkép kihajtogat.
Ritkán fordul elő, hogy konkrétan egy termékre vágynék. Túlvagyok már sok kiábrándító tapasztalaton mindenféle Sony, Adidas, Nokia és egyéb termékekkel, a sznobságot próbálom ésszerű mederbe terelni és ott is tartani, de navigációból hónapok óta vártam a Garmin Zumóra. Általában navigációra mindenképpen vágytam, de nem akartam elsietni. Egy ideig irreálisan drágák vagy szoftveresen idióták voltak, főleg a palmokon futtatott programok. Az Aeromap annak idején valósággal kikészített, mintha valami DOS-os programon kellett volna barkácsolnom, ha el akartam jutni valahová. Még azt is meg kellett neki mondanom, hol vagyok éppen, annyira sötét volt. A Destinator már jobban tetszett, de abban is épp elég kavarodást okozott, ha az ember nem a képernyőt bámulta, hanem időnként a hangutasítást követte.
Vettem is volna egy jó palmot, amikor már százezer forint körüli tétel lett egy jól működő rendszer. Ekkor hallottam, hogy a Garminnál elkészült egy új motoros navigáció, “motorosok tervezték motorosoknak” szlogennel. Minimum 250 ezer lesz. Az jó, gondoltam; a palmtopos navigáció térnyerése jelentős árazási szerénységre intette a Garmint. Kiderült, hogy ami addig 250 ezer volt, már inkább 140, de rendes fényerejű, nagy gombos, jól kezelhető érintőképernyős autós Garmint kapni már 100 ezerért. A Zumo végül februárban érkezett, 299 990 forintért, teljes Nyugat-Európával és nagy adag Kelettel, benne egy tisztességes Magyarország.
A készlethez nemcsak motoros, de autós tartó is van, gondoltam, a kezelést autóban próbálgatom, motoron majdnem ugyanaz, leszámítva, hogy az a vízhatlanságot is próbára teszi. Két órát navigáltam boldogan, aztán lefagyott. A kijelző alapján mintha azt hitte volna, PC-re kötöttem, de ilyen alkalmatosság nem volt a közelben. Hívtam a forgalmazót, hogyan kell újraindítani. Semmi gond, le kell kapni az akksit. Van a csomagban egy imbuszkulcs, azzal. Imbuszkulcs tényleg van, de valószínűleg Zumo náluk még nem fagyott le, mert akkor kiderült volna, hogy ez az akksi nem imbusz, hanem torx kulccsal vehető le, mégpedig 8-assal.
Az autós csattintó tartó minőségi, bár szeszélyes szerkezetnek tűnik. Amikor először vettem ki belőle a Zumót, olyan erővel lökte ki, hogy három milliméteren múlt a metszőfogam épsége. Néhány hétig a gyorszár oldására normálisan billent ki a készülék, azóta viszont legtöbbször körömmel alá kell segíteni, hogy kijöjjön.
Idegesítő tulajdonsága, hogy ha bekapcsoláskor nem kap rögtön műholdat, akkor igen nehezen találja őket. Márpedig ha valakinek van háromszázezre navigációja, meg mondjuk motorja is van, nagy valószínűséggel garázsban tartja. Ha ráadjuk a gyújtást, a Zumo magától indul, de a kezdeti műholdnélküliség mindig megzavarja. Autóban megoldható, hogy indítás előtt kivesszük, a szabad ég alatt berakjuk, de ebben az árkategóriában elég megalázó művelet, motoron pedig végképp nem könnyű végrehajtani.
Több közlekedési üzemmód között választhatunk. Közlekedhetünk például taxi vagy mentőautó módjára, de a mentőzés se ér fel a gyaloglással. Nagy hiba, hogy csak úgy, nem járműként nem visz el a célhoz, mert én elvárnám egy háromszázezer forintos készüléktől, hogy a motorostúra végeztével az óvárosi sétáról is hazavigyen. Rómában próbáltam gyalogos tájékozódásra használni, patentul el is navigált a Via Dei Pontefici megfelelő butikjához, de valami penetránsan hosszú kerülőúton: csak motorral is (nem enduro) törvényesen használható utakon tud tájékozódni.
A taxis (buszsávhasználattal) és mentős üzemmód puszta porhintés, egyik se jó semmire. Az idióta manőver-ajánlatok közül az volt a kedvencem, amikor mentő módban az M3-as kivezető szakaszán akart balra kanyarítani. Előre vártam, mi lesz az a lehetőség még a Szerencs utca előtt, aztán megkaptam az utasítást: fordulj balra. Nézegettem: középen szalagkorlát, akkor meg hogy a bánatba képzeli, ami buldózer nélkül reménytelen. Végül már a tükörbe nézve jöttem rá, hogy egy gyalogos felüljárón szeretett volna átvinni a túloldalra. Bravó.
A Garmin térképein természetesen vannak kisebb-nagyobb hibák, nincs is ezzel baj, tökéletes térképe még a Pentagonnak sincs. Egy öntudatos vásárló szívesen él a lehetőséggel, hogy fejlessze a rendszert, a garmin.hu-n van is menüpont, ahol javaslatokat tehetünk a tökéletesítésre. Csakhogy regisztrálnunk kell hozzá. Mivel a winkler felhasználónév már foglalt volt, azonnal feladtam: talán a garminosok is el tudják képzelni, hány winklerr és rwinkler kombinációt kell megjegyeznem a hozzájuk tartozó megfelelő jelszavakkal. Nem vagyok hajlandó feleslegesen terhelni a memóriámat, az agyamat ennél értelmesebb dolgokra szeretném használni. Mire jó a regisztráció? Attól félnek, hogy majd a bombariadókba beleunt hülyegyerekek tömik őket fals információkkal, vagy az Al Kaida tervez valami súlyos visszaélést a Nagymező utca egyirányúsításával?
Gépnek egész emberi, legalábbis vannak rossz napjai, amikor egyszerűen nem jön össze neki. Például az ember akar a Hella boltban venni egy pár lámpát a 4Runnere, de a Garmin elkúrja az utolsó kanyart, és nem a Forgách utca 17. felé fordul. A legnagyobb csalódás, hogy időnként mennyire pontatlan. Fogalma sincs, hogy épp a belső sávban megyek, vagy kint a szervizúton, pedig nagyon nem mindegy. A pontatlanság miatt szól néha későn, és nem azért, mint a régebbi, palmon futó programok, amiknél gyakran "lemaradt a nő", mármint a hangutasítás. A Zumo hangja szinkronban van, csak néha a Zumo nincs nagyon szinkronban velünk. Az oké, hogy ha megállunk, nem tudja, merre áll a virtuális orra, egy ideig azt is hittem, kell neki a tempó, de aztán simán túlfutottam egy fontos kereszteződésen, mert mire rájött, hol vagyunk, késő volt.
A felesleges extrák között – több más Garminhoz hasonlóan – választhatunk három helyzetjelző ikon közül. Nemcsak nyíl lehetünk, hanem autó vagy motor is. Arra jó, hogy egyszer kipróbáljuk, és különösebb használat nélkül is hamar lejön, mennyire idegesítő: talán a terepjáró-ikonról a legnehezebb megállapítani, merre áll az eleje.
Az ergonómián látszik, hogy tényleg lelkes motorosok tervezték. Van ugyan abban egy kis diszharmónia, hogy bekapcsolás után le kell okéznunk a szöveget, mely szerint menet közben nyomkodni veszélyes, ezért ne tegyünk ilyet, a fontosabb gombok bal kézre esnek, hogy menet közben is nyomkodhassunk.
Van aztán idióta címbeviteli rendszere. Például azt felfogta, hogy Románia. Én további intézkedésig először is Székelyudvarhelyre szeretnék eljutni, de az országnév után egyből az irányítószámot követeli. Tudja Ön Székelyudvarhely irányítószámát? És általában bármiét? Igen, én is így vagyok vele, aminek tudom az irányítószámát, ott általában lakom, tehát Garmin nélkül is elboldogulok. Sebaj, nincs minden veszve, csak a Zumo menüje hülye: ha kijövünk a “cím” menüből, lejjebb tekerjük az ikonokat, a “települések” pontban megtalálhatjuk Székelyudvarhelyt, már ha tudjuk a román nevét (Odorheiu Secuiesc).
A POI rovat elsőre bőségesnek tűnik, de inkább túlélőszett, mint rendes almanach. Kevés az étterem. Látszólag sok, de elég idióta a bontás, és az se szerencsés, hogy halételt legközelebb Bécsben ajánl, nevezetesen az Uferhaust, meg két Nordsee gyorsbüfét, amikben egy halétteremre áhítozó Krúdy azonnal tökön szúrná magát. Az meg már gasztronómiai kérdés, hogy három Liszt Ferenc téri intézményt is francia étteremként tart nyilván. Nyilván hasonló alapon, mint a vérbeli, rafinált francia fogásokat sejtető Lobau Imbissstubét Bécsben.
Bevásárlóközpontok terén is van egy kis lemaradás. Már csak a vicc kedvéért is lefényképeztem, hogy a fóti Cora előtt állva szentül állítja, a Pólus a legközelebbi bevásárlóközpont. A néhány kilométerre található Auchanról sincs tudomása, pedig az se tegnap nyílt. Állítólag a Garmin azért jó, mert rendesen frissítik a térképeket, komoly a háttértámogatás. Vagy ez a tévedés, vagy a többi program felhasználóit hetente kétszer megverik a fejlesztők, és a Garmin ahhoz képest jó.
A budaörsi Metro áruház mögötti körforgalmak tényleg elég frissek, a törökbálinti ipari park utcái viszont ha nem is patinásak, azért viszonylag régóta ott vannak. De a Zumo ott is szépen elkavarodott, valami teljesen meghökkentő elképzeléseket felvázolva az ottani utcaszerkezetről. A benzinkutakkal, bankokkal és szervizekkel viszont elég jól képben van.
Érdekes a tanulékonyság kérdése. Lakhelyem közelében van egy pompás rövidítő mellékutca, teljesen legális, de a Garmin nem ismeri. Párszor elmentem arra, és utána már mintha megtanulta volna. Aztán meg mégsem. Kicsit több következetességet várnék. Megkérdeztem Tamást, a forgalmazót, aki egyébként cseppfolyósra olvadt headsettel egyfolytában telefonálgat, mert a régebbi vevők kérdezgetik, néha az a benyomásom, a Garmin meg se érdemel egy ilyen kereskedőt, szóval a Zumo nem tud tanulni, a furcsaság kizárólag a véletlen műve.
Az is lehet, hogy velem van a baj, és túl sokat vártam a Zumótól. Külföldi autóbemutatókon gyakran használjuk a tesztautók beépített navigációját, és még nem emlékszem olyanra, hogy valaki meg ne szívta volna. Alig egy hete jártam Valenciában, az új Mercedes C osztály bemutatóján. Mercedes, gyári cucc, az ilyesmiket 600 ezer forint körül mérik. A Zumo érintőképernyője és menüje jobban használható, és útkereszteződések közelében intelligensebben váltogatja a nagyítást. Továbbá a Mercedesé végül nem a Palacio de Congresos-hoz vitt, amire programozva volt, hanem precízen lerakott egy Media Marktnál. Több kört mentünk, restartoltuk, hátha magához tér, de ragaszkodott a szaküzlethez. Végül járókelők igazítottak útba néhány háztömbbel odébb. Kollégáinknak, akik maguktól megtalálták a Palaciót, azt mondta, menjenek még 20 kilométert és forduljanak jobbra.
Alámerülés
A Zumo azért ilyen drága, mert vízhatlan: konkrétan fél órás fürdőre vállal garanciát a Garmin egy méter mély vízben. Kipróbáltam, igaz, csak egy lavórban. Izgalmas pillanat az első merítés, de a Zumo még ilyenkor sem veszíti el a humorát: néhány másodperc után a következő felirat jelent meg a kijelzőn: EZ A KIEGÉSZÍTŐ NEM TÁMOGATOTT. A kék lavór? Hát akkor bocs, majd veszek egy hivatalos Garmin-vödröt.
A Zumo fogyasztói árában tehát nagyjából 140 ezer forint a tudomány. További pár tízezer a vízhatlanság. A maradék százvalahányezret az teszi ki, hogy a motorosokat jól le lehet húzni, mert kéjes örömmel vesznek meg mindenféle szir-szart aranyáron. Megszokták már, hogy a motoros bőrdzseki legalább háromszor annyiba kerül, mint egy sima utcai, és az okát is ismerik. El kell fogadni, hogy hiába van pénzünk, időnként akkor is megszívjuk.
További cikkeink
