30 évig kirakatban állt, most itthon versenyez
Láttam már fotókon, ahogy a belvárosi kis utcákban parkol. Láttam már a saját szememmel is, mégis nehéz volt felfogni, hogy egy ilyen járkál Budapesten. Egy furcsa véletlen után bukkantam rá hazánk egyik legérdekesebb autójára.
Közzétéve:
2025. 08. 18. 06:05
Éppen a reggelinkért battyogtunk Elvisszel, amikor a sarkon megjelent egy hófehér Porsche 964 orra. Nekem már megvillant a neonfény a szemem sarkában és esküszöm hallottam megszólalni a Cutting Crew-t. I just died in your arms tonight. A Kolosy térből hirtelen váltottunk Miami Beachre a 90-es évek elején, ahogy a nyitott bordó tetős kabrió és szőke hölgy pilótája begördült. Megböktem Elvist, aki erre egyből tudta, hogy akkor most megyünk és megköszönjük a reggeli látványt.
Ritkán csinálok ilyet, mert a tapasztalataim szerint itthon ezt kevesen veszik jól, de volt egy megérzésem. Bejött! Így landolt a telefonomban a férj, Zoltán száma, aki azzal a Porsche 550 Spyderrel karistol időnként, amit már láttam sok-sok felületen, és élőben is suhant már el mellettem. Ez az autó a Porsche versenytörténelmének kezdete. A különlegessége közelít a Ferrari 250 GTO-hoz. A versenyek híressé, James Dean halála meg hírhedté tette a modellt. Először csak tátogtam, mint aki váratlanul vett egy hotelt és nem is tud róla, ezt a különlegességet most nem láttam jönni.
Az első versenysikerek
Az 550 Spyderhez felhasználták a 356-os Spyder és Speedster modellekkel szerzett tapasztalatokat, de annál valami ütősebb kellett. Sikeres autóversenyző segítségével építették meg az első prototípusokat, Walter Glöckler már a 20-as évek közepe óta hajtotta a gépeket, 1950-ben és '51-ben pedig a Porschénak is szerzett két bajnoki címet 1100 és 1500 köbcentis kategóriában.
Az 550 Spyder miatt beszélhetünk ma klasszikus versenyautó receptről: egyedi csőváz, kézzel készült alumínium karosszéria, vegyesen egyedi futómű elemek és 356 alkatrészek, egy kihegyezett 1500 köbcentis négyhengeres boxermotorral megkergetve 110 lóerővel. Súlya volt a legfontosabb, 550 kilogrammot nyomott üresen, innen a név, és ez meghatározta a sebességét is, 220 km/h volt a végsebessége hetven évvel ezelőtt.
Egy alig pár méteres kád tető és mai szemmel nézve normális ülések vagy bármi nélkül. Gyakorlatilag nem sokkal nyújtott többet egy motornál, de ez volt a trükk, minden csavarjával versenyzésre készült. 1953-tól '57-ig temérdek versenyen nyertek vele, köztük egyből a legelsőkön a Nürburgringen, Le Mans-ban, a Carrera Panamericanán és a Mille Miglián is, utóbbiaknál persze kategóriagyőzelmekről beszélünk.
Összesen 90 darab készült belőle 1953-1957 között, ami versenyautóként nem kevés, persze ennek csak a töredéke élte túl, éppen ezért. Aznap James Dean is versenyre készült, de még futott egy tesztkört az autóval, amit egyébként hétköznap is szívesen használt. Képzelhetitek, hogy a korabeli útburkolatokon, illesztéseken és a mindenféle biztonságtechnika nélküli autóban a vékony gumikon 200 felett száguldozáshoz mekkora bátorság és egyben őrültség kellett, de nála ez mindennapos volt.
Egy eredeti 550 Spyder értéke valahol 2-4,5 millió dollár között mozog, már amikor felbukkan egyáltalán. És Zoltán itthon egy ilyennel csak úgy járkál? Nem teljesen, de ennél közelebb valószínűleg nem fogunk kerülni 550 Spyderhez, és ezzel is több mint elégedettek lehetünk.
Porsche, de mégsem
Jellegéből adódóan csak egy maroknyi ember lehet 550 Spyder boldog tulajdonosa, de annál sokkal többen vágynak rá. Miattuk hozott létre több gyártó is replika modelleket, ilyen 550 Spyder hasonmásból könnyű találni eladót is jó áron, de nem olyat, mint ez az autó. Most nem fogunk foglalkozni a többi gyártóval, csak a brazil Chamonix-val (ejtsd: samoni), akik ezt az autót is építették, és ami sokkal több egy replikánál: ez egy recreation.
Előbbi általában csak úgy néz ki, utóbbi technikailag is közeli másolata az eredetinek. Míg a replikákat általában Bogár alvázakra építik a hozzá tartozó futómű elemekkel és fékekkel, addig a recreation változatokhoz az eredetivel szinte teljesen azonos csővázakat épített a Chamonix, 2011-ben sajnos bezárták az üzemet. Alumínium helyett kevlár erősítésű kompozit karosszériákat építettek, ezért már messziről is sokkal egységesebb a megjelenése, mint egy eredetinek, a kompozit nem hullámosodik.
Némileg nehezebb, az adattábláján is 580 kilogramm szerepel, amit a karosszéria és az 1,9-es, 914-ből származó 115 lóerős boxermotor is indokolhat. Az alvázszáma rettentő érdekes, az eredeti 550 Spyderhez hasonlóan 550-nel kezdődik, a számsor vége pedig folytatólagos az eredeti autókéval. Zoltán megfelelően utánajárt az eredetének, ahol csak lehetett, de a stuttgarti Porsche múzeum kurátorától csak az jött vissza teljesen egyértelműen, hogy erről az autóról nem beszélhet. Vajon miért?
Az eredeti 550-ek 1953-1957 között készültek, ez az autó 1985-ös gyártmányú és techniakailag minden eleme eredeti Porsche. Ebben az időben a Chamonix készített karosszériákat gyári Porsche versenyautókhoz is, így a történelmi kötődés és a ki nem adott információk alapján még erősebb kapcsolat lehet az adott autó és az eredeti 550-ek között, de sajnos pont a legfontosabb forrás nem válaszol, így ez egyelőre csak teória marad. Egy biztos, Európában egyetlen másikról lehet tudni, az egy brüsszeli autómúzeumban áll.
Kirakatból magángyűjteménybe
“Egy osztrák luxusüzlet kirakatában állt harminc évig, onnan vette meg egy olasz aukciósház, és tőlük került hozzám. 300 kilométer volt akkor benne, tulajdonképpen semmire nem használták” - meséli Zoltán a Chamonix történetét, amit csak tátott szájjal próbálok követni. “Az osztrákok tettek rá furcsa hátsó lámpákat, nem volt rajta tükör, még a karburátorok sem voltak beállítva normálisan. Üzemképes volt és újszerű, de azért apróságokkal kellett foglalkozni.”
“Nekem fontos az eredetiség, ha replika vagy ilyen recreation, annak is van egy eredete. Rendben, hogy Porsche 550-nek tűnik, de ha hivatalosan nem az, akkor viszont ne legyen Porsche a forgalmijában sem.” Hivatalosan is Chamonix-ként lett bejegyezve itthon, miután a gyártóról és a modellről találtak korabeli dokumentumokat és teszteket, megkaphatta itthon a muzeális minősítést. Hiába volt Porscheként forgalomba helyezve korábban Ausztriában, itthon már ez egy Chamonix Porsche 550 Spyder, így tisztességes.
Egy magángyűjtemény része lett itthon, de ne gondoljátok, hogy a kirakatból egy garázsba állt át, hogy ott majd nézegessék. Zoltán és felesége rendszeresen áll rajthoz a Chamonix-val átlagtartó veterán versenyeken, így másfél év után most már több mint 3000 kilométer van benne és még mindig újszerű. Úgy nézegessétek, hogy idén 40 éves és ezen nem történt felújítás, csak némi pótlás.
Zoltán szerzett hozzá autentikus visszapillantó tükröket, mert nem voltak rajta, és ha megnézitek James Dean egykori autóját, az övén is ilyenek voltak. Szükség volt rendes lámpákra is, amikkel elöl nem lehetett sok mindent kezdeni, hátra viszont szintén korhű kis kerek lámpatesteket kapott, benne pedig teljesen egyedi ledes világítás működik, mivel közúti használatban tartják, ez pedig fontos hozzá, hogy legalább a fényét meglássák.
Felfoghatatlan jelenség
Lehetetlenül apró, mondjuk a térdemig ér, és akkor már túloztam, lépek hármat és a végéhez érek. A hatalmas hátsó idom egy darabként nyílik fel, alatta ott az 1,9-es négyhengeres boxer és a passzoló pótkerék. Minden csöpp, apró, a karburátorok elférnének a tenyeremben, az utastér pedig csak egy kicsit bővebb egy motorkerékpár oldalkocsijánál.
Péklapát méretű kis ajtót pattintok fel, kilincs persze nincs, egyenesen a bovdent húzom meg belülről a nyitáshoz. Van a fülkéhez vászon takaró, ami egyszerűen patentekkel feltehető és fél takaró is, ha mondjuk esőben vezetnénk. Benne két pici kagylóülés, egy filigrán kormány, egy még filigránabb váltógomb és egy-két műszer, de ennél nem több. A két ülés összeér, innen látszik, hogy ez csővázas, a Bogár alapúakban messzebb ülnek egymástól a szerencsések.
A csővázra támaszkodva behuppanok a kis ülésbe nem törődve azzal, hogy onnan majd hogy fogok kijutni. Meglepően sokkal tágasabb belülről, mint ahogy kintről tűnik, hiszen semmiféle burkolat vagy felesleges kényelmi elem nem foglal el helyet. Átdugom a lábaimat a karosszéria ovális merevítésén és megtalálom a pedálokat. Van kétpontos biztonsági öv és az ülés is állítható hosszirányban, de kicsit az az érzésem, hogy ehhez inkább testhelyzettel kell megfelelően igazodnom.
Kulccsal adom a gyújtást és gombbal kérem az önindítót működésre. Kicsit meg kell piszkálnom a gázt, mert makrancosan veszi fel a benzint elsőre, de hamar felhörren a négyhengeres. Pont a tarkómon liheg, testközeli az élmény, hiszen csak egy vékony kompozit fal választ el tőle. Lötyögős a váltó és nem is igazán pontos, pedig az eredeti bovdenest már rudazatosra cserélték, de így is inkább csak útmutatás a piktogram, mintsem a kulissza pontos megvezetése. Oda kell tenni, határozottan, nem fogja megtalálni a maga helyét, mint egy modernebb váltó, ez is hozzá tartozik.
Csodálatosan gyönyörű a csontszínű filigrán kormány, ez is eredeti Porsche alkatrész, nem pedig a Chamonix emblémája feszít rajta. Előttem az ívelt keretű üveglapok miatt mintha egy Riva kormánya mögött ülnék, valahogy az egész felfoghatatlan, elsőre nem is autószerű. De a kis gép mögöttem adja az ütemet, jól kezelhető a kuplung és a gáz, fékrásegítés persze nincs, de a halvány nyikkanásokból tudom, hogy hajszálnyival kisebb erő kell a pedálhoz, hogy még pont ne csússzon és érdemben lassuljak.
Sok-sok óra, nap vagy inkább év kellene ahhoz, hogy tényleg bátran és élesen tudjak vele menni, a versenytempó teljesen elképzehetetlen. Egy lélekvesztő, sokan be is bizonyították már ezt. Mert fürge és érzem, hogy nagyon menne még. A harmadikat is félve forgatom le az autó értéke és a bizonytalanságom miatt, de élvezem és imádom minden pillanatát. Egyre többet tudok kiolvasni belőle a rövid kör alatt, amire el mertem vinni. Mint egy jó könyv, amit lapoznál még szívesen és a végén várod a folytatást.
Műalkotás
Erre szokták mondani, hogy filigrán szépség, egy kis természetes örömgombóc, apró élvezet az életben, mint a fine dining kaják a tányér közepén. Pici és kevésnek tűnik, de az ízek robbannak a szádban. Ez az autó olyan, a meztelen autózás, csak a technikai élvezetek és semmi túlzás. Mindez azért csomagolásban is ott van az apró idomjaival, az arany színű modell jelöléseivel az első sárvédőkön, a két hátsó ráccsal a motor fölött, a középen kivezetett kormos kipufogójával.
Acél felnijeit kölön egyesével tudnám végtelen ideig nézegetni, a tökéletes funkcionalitás szépsége is hozzáteszi a maga részét a Chamonix 550 Spyderhez. 100 000 euró rengeteg pénz egy ekkora autóért, de apró az eredeti értékéhez képest, ennek a különlegessége pedig az én szememben szinte semmivel sem csekélyebb, hiszen műszakilag közel megegyező. Lehetetlen darab, egy pillanatig nem gondolnád, hogy majd csak úgy belefutsz és az nem egy szaúdi gyűjtemény közepén lesz, hanem Budapesten. Mégis talán az benne a szép, hogy használják, nem teljesen arra, amire való, hiszen ahhoz olyan képességek kellenének, amiket még a mai autósport pilótái sem feltétlenül tudnának kellőképpen, de megy és versenyez, csak másként.
Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy Te is láthatod élőben ezt a Chamonix Porsche 550 Spyder recreationt a szeptember 20-21-én rendezett Red Bull Showrun Budapesten, amin a Totalcar 25. évfordulóját ünnepelve a legkülönlegesebb autókat válogatjuk össze egy giga Parkoló Parádé hangulatú kiállításra. Jegyek már kaphatók!
További cikkeink
