Magyarországon hideg van, felelem a kanadai kollégák kérdésére, de mielőtt belemerülhetnék, hogy alig várom már azt a pár centi havat, a világ legtermészetesebb dolgaként jegyzik meg, hogy hát igen, most náluk is. Mínusz harminc körül. Mindez persze most egyikünket sem érinti fájdalmasan, hiszen a Las Vegas Speedway teraszán próbáljuk eltakarítani egy tehetséges mexikói kommandó által sütött hamburgerek maradékát. Húsz fok körül lehet, és a január végi nap kifejezetten harapós.
A létesítményt 1971-ben nyitották a korábban bezárt Stardust Raceway pótlására. Fő attrakciójuk természetesen a másfél mérföldes (2,41 km) ovál, de van salakos dirt trackjük és negyedmérföldes dragster pályájuk is. Az egészet egy hatalmas, 142 ezer amerikai befogadására alkalmas lelátó veszi körül. A felső karéj változatos színű székei miatt úgy néz ki, mintha akkor is telt ház lenne, amikor egy lélek sem ül ott. Mint például most. (Remélem, a nagy magyar stadionépítési lázban olvassa ezt a cikket egy illetékes, és időben intézkedik a támlák miatt.) Az ovált, és a nagyjából kakucsringi méretűre saccolt kanyargós pályát a BMW bérelte ki a 2-es kupé és a 4-es kabrió bemutatójára, rajtunk kívül csak néhány vegasi zsaru vár a sorára a rutinpályán – sajnos nem látni, mit gyakorolnak, mert ők még nálunk is ráérősebben lődörögnek a csendes délelőttön.
A vegasi Nascar-futamot márciusban tartják, akkor már meleg lesz, de még épp ki lehet bírni. Most ugye január vége van, délelőtt 10 óra, kicsit felhős az ég. Beülök a 2-es kupéba, leengedem az ablakot, kikönyökölök, és a díszléc megégeti az alkarom. Jó, hogy valahol télen is meleg van, de hogy még januárban is megharapja az embert a nap, szerintem túlzás. Ez az éghajlat se egy méznyalás, na, de a kanadaiak örülnek neki.
BMW-vel kapcsolatban ritkán ér meglepetés, a modellpaletta hihetetlenül egységes mind vizuálisan, mind minőségben, és vezetési élmény szempontjából is. Az X5-ös nyilván úgy viselkedik, mint egy nagy BMW, az 1-es meg mint egy kicsi, de nagy meglepetések nincsenek: az újságírók többsége úgy is meg tudná írni a bemutatót, hogy el sem jön. Néha persze megesik, hogy valamelyik BMW kicsit kilóg a mezőnyből, mondjuk sportosságra az M-ek, de ez is csak annyi, hogy többet csepegtettek beléjük a varázsitalból, a BMW-esszenciából. Igazán meglepni ritkán tudnak, a kevés ilyen egyike volt az 1M, ami egyszerűen leszakította az agyam a könnyedségével és közvetlenségével – az erő, a motorhang, és a motor elképesztő karaktere igazából csak a ráadás volt.
A teraszon hamburgerezve bőven van időnk, míg kezdődik a délutáni vezetés a 4-es kabriókkal, addig a közeli katonai reptér szórakoztat minket. Két-három percenként szállnak fel a gépek... anyám, az tényleg egy Raptor??? Raptor!!!! Áááááááá! És még egy! És még egy! Mi lesz itt, érettségi találkozó? Az öt éves speciel lehetne, mert az első lopakodó vadászgép első felszállása 24 éve, 1990-ben volt. Ez persze nem egyszerűen egy katonai repülőtér, hanem maga a Nellis Légitámaszpont, ahol az Egyesült Államok, és egyes jobban eleresztett szövetségesei kifejezetten a kötelékben végrehajtandó harcászati tevékenységet gyakorolják. Ezért is reppennek fel időnként MiG-ek és Szuhojok, ők alakítják a betolakodót, a BMW-s instruktor a múlt héten látott bőven Russian stuff-ot. Látunk még B2 lopakodót, rögtön kettőt is, F15-ösöket, F16-osokat, Boeing E3 Awacs, még egy, és még egy.
Érzem, baj lesz ebből, megszegem az íratlan szabályt, hogy sportos autóról kell legalább két bekezdésnyi orvosi rizsa az idegsejtekről, melyeken fénysebességgel száguld az ingerület, mindez megkoronázva valami egészen frissen kiizzadt hasonlattal (igazából metafora?), hogyan horpad be valamelyik testrészem az eszelős gyorsulástól, de sajnálom, nem megy. Olyan migrénem van, hogy a szinapszis szóról kizárólag a fejfájás jut eszembe, és mire két liter víz megivásával kijövök belőle, véget is ér a kurzus -három kör és egy a hűtésre. A legfontosabb benyomás, hogy az M235i az nagyon nem az 1M folytatása, csak egy nagyon erős 2-es. Rendesek, hogy csináltak ide nekünk versenypályát, még ha tudták maguk a BMW-sek is, hogy egy ekkora aszfalt kis kanyarokkal nem áll majd jól ennek az autónak. Tompa és kelletlen; lehet vele gyorsan menni, de nem igazán esik jól. Az 1M-mel annak idején kozmikus mázlim volt: egyedül vezethettem Skócia néptelen országútjain, utána meg egyszer a Slovakia Ringen, két olyan területen, ami kifejezetten az ő pályája. Vegasba viszont nem hoztak 2M-et, vagyis gyakorlatilag nem, mert ezt az egyetlen fehér autót csak kiállították, mellette a sperrjével, ami mechanikus, és a metszetnek köszönhetően akár a kerékfogakat is megszámolhatjuk.
És hogy milyen érzés oválpályán menni egy ilyen 20 fokos dőlésszögű kanyarban? Egyfelől vicces, másfelől nyilván nem erre a nyugdíjas, 160-180-as tempóra van kitalálva, amivel mi körözünk. Azt speciel nem tudtam, hogy a Nascarban kis kapuk vannak felfestve, egy-egy rövid fehér csík, azok között kell elzúgni, az a versenyútvonal nem is olyan egyszerű. Főleg, ha közben a feliratokat olvasgatjuk, mint Cobalt Tools, meg Nellis Egyenes. Az oválban esetleg figyelhetnénk a légellenállásra, hogy az is jobb lett (Cd 0,29), csakhogy a 2008-as 1-es szériára ugyanennyit publikáltak, úgyhogy vagy valaki benézett valamit, vagy javítottak egy-két ezredet, de felfelé kerekítettek.
Legalább autózhatok egy kört a városban. Ha kézi váltós autókat adtak volna, nem mondom, talán legyőzi a fejfájást, de ez a nyolcfokozatú automata sajnos csak minimális koncentrációt igényel. Ez a kis pályázás még úgysem volt nagy élmény, hogy mivel nem szóltak, hogy ne kapcsoljuk ki a menetbiztonsági elektronikát, én pedig kikapcsoltam, mert amit nem tilos, azt szabad. Szépen kijön a kanyarból, tényleg, ereje is van, hogy rúgja magát előre, meg tapadása is, de határozottan hiányzik belőle az 1M fantasztikus INTIMITÁSA. Figyelték? Csak elsütöttem a bűvös szót, ami megkerülhetetlen, ha valaki fel akar zárkózni az angolszász szaksajtóhoz. Huh, már nem is szégyellem magam annyira az elmaradt hipotalamusz miatt.
A Las Vegasi agglomeráció olyan, mintha mindenki folyamatosan csak zabálna. Ruhát nem vesznek, autót sem, mindenhol csak McDonald's, Wendy's, meg csillió féle Rigo's Taco Lo Mejor, ezen töprengek, amikor rájövök, hogy nem fogom tudni megcsinálni a rendes országúti tesztkört: Amerikában nem szabad tudnia a navigációnak az útvonalat. Mármint hogy megadunk neki útvonalpontokat. Nem egészen világos, mi a lényeg, de a BMW-sek azt mondták, ez a törvény. Szóval inkább zabálnak. És nyilván kaszinóznak, mert még a kültelki putriövezetben is akad egy-egy kaszinó. Továbbá fontos elvárás lehet, hogy a koldusoknak nagyon hülye sapkájuk legyen. Valamilyen dél-amerikai kötött, vagy egy teljesen idióta toszósapka.
Egy hosszú pirosnál azért megnézem a műszerfalat: hát ez van, a BMW most már a nagyobb modelleknél is elkötelezte magát a fixen, de nem a műszerfalba simulóan beépített monitorok mellett. Nálam nagyobb tisztelője kevés van a BMW formatervező részlegének, de ezt a feladatot ők sem tudják kevésbé otrombán megoldani, márpedig ilyen van a 4-esben, de még az X5-ösben is. Na, a monitor most már legalább nagyobb, specifikációtól függően 8,8 colos képátlójú is lehet. Persze én a kijelző-százezreket egy 2-es BMW esetében inkább valami értelmesebb dologra költeném. Erősebb motor, fényesebb felni, akármi, hiszen navigálni és zenélni ma már bármelyik okostelefon úgyis jobban tud. És ennél a kijelzőnél sajnos azt kell mondanom, még egy szélvédőre tapadókorongozott telefontartó sem néz ki bénábban. Aztán jön a vegasi esküvő-övezet, például a Graceland Wedding Chapel – úgy néznek ki, hogy egy itteni házasodáshoz először is nagyon részegnek kell lenni, másodszor legyen minél sötétebb, mert ennyi erővel simán esküdhetnénk egy mombasai kutyaólban is. Romantika biturbó.
Az amerikaiul beszélő navigációra nem mondhatok mást:epic! Fordulj jobbra negyed mérföld múlva, aztán háromszáz lábbal később balra. Az amerikai mértékegységeket egyébként sem könnyű megszokni, abba meg egyenesen bele kell születni, hogy tudjon valaki mérföld per gallonos fogyasztásban gondolkodni. Ugye? Eleve fordítva a távolság és az űrmérték, és az egyik nagyjából 1,6-szor, a másik négyszer akkora, mint a vonatkozó SI-mértékegység. A fordulatszámmérő alatti fogyasztásmérőn is úgy szaladgál a mutató, hogy a sok az kevés, hiszen padlógázzal nulla mérföldet tudunk megtenni. Persze ez mind semmi ahhoz képest, hogy a jeges teás palackomon a következő űrmértékjelzés van: 20 FL OZ (1,25 PT) 591 ml. A mililitert ugye nem kell magyarázni, az 1,25 pint is egyértelmű, de mielőtt valaki könnyelműen nekilátna amerikai receptet főzni, mindenképpen figyeljen rá, hogy az FL OZ folyékony unciát jelent, és lisztből egy másik mértékkel kell kimérni a száraz unciákat.
A mai, úgy értem, 2014 eleji BMW-formavilággal tökéletesen meg vagyok elégedve, ahogy a sorba állított új 2-es kupék előtt sétálgatok. Egyetlen dolog áll nekik rosszul: a sort vezető Z4, aminek ráadásul még a színe is dögösebb, de hát az neki a dolga, hogy dögös legyen, ne illessük ezért szemrehányással. Adrian Van Hooydonk a BMW újkori történelmében a jó rendőr – a jelenlegi palettában minden modell harmonikus. Chris Bangle volt a rossz rendőr, de annak tényleg tökéletesen megfelelt. Csodálom is érte, magam is ódákat zengtem róla, hogy kimozdította a BMW-t a dizájnholtpontról, amiben a 90-es évek elején toporgott, igaz, valakit felrázni mindig kicsit kegyetlen, és Chris nem válogatott az eszközökben. Ott van például a Bangle 7-es faceliftje, főleg a hátulja, na azzal riogatják a dizájnergyerekeket, ha nem eszik meg a spenótot. Meg az elejével.
Annál jobban tud működni ma az 5-ös és a 7-es széria klasszikus vonalvezetése; lement a forradalom, szépen megnyugszunk megint. Megnyugodott a 2-es is, már amennyiben az 1-es logikus folytatásának tekintjük. Az 1-esben volt valami nagyon erősen hódszerű; a vesék metszőfogakká változtak, és az autó szuggesszív tekintete is mintha folyamatosan gátépítésre alkalmas fákat keresett volna. A 2-es, amelynek forgalmazása márciusban kezdődik, jobban belesimul a BMW-arculatba. Ha úgy vesszük, az eggyel magasabb szám, mint típusjelzés jogos, hiszen a 2-es hét centivel hosszabb, hárommal szélesebb, ugyanennyivel nőtt a tengelytáv (2690 mm), és persze a csomagtartó is ezért lehet már 390 literes, miközben a hátul ülő sem kezd el rutinból terrorcselekményeket bevallani, mert azt hiszi, kínozzák. Bizony, a hátsó lábtér 21 milliméterrel nőtt, és vicces leírni, de jó dolog, hogy magát az ajtónyílást is bővítétték 11 milliméterrel.
Las Vegas nem egy jó hely, legalábbis nekem, aki mégy egy családi römipartin is elvesztem a fonalat néhány perc után – egyszerűen nem érdekel. Ránézésre pontosan olyan, amilyen az egész Föld lenne, ha néhány milliárd éve nem az aminosavak indulnak rotyogásnak, hanem a beton és a neon, na akkor rögtön át is ugorjuk a dinoszauruszokat, és megérkezünk Vegasba. Ha nagyon rágyúrnék, lehet, hogy rá tudnék kattanni egy nyerőgép nyomkodására, vagy a pókerre, már amennyiben megérteném egyszer, mi a lényeg, de egyelőre nem érkezett ilyen hatás. Vegasba csak játszani jön a turista, hosszasan keresgéltem a neten egyéb attrakciók után, de semmit sem találtam. Oké, meg lehetne nézni Mike Tyson kastélyát, ami szerepelt a Másnaposokban, de nem hoz lázba egy kerítés, még akkor sem, ha esetleg tényleg van mögötte egy tigris.
Las Vegas másik híres lakója az utóbbi évtized valószínűleg legjobb bokszolója, Floyd Mayweather, a megüthetetlen váltósúlyú zseni. Aki annyira verhetetlen, hogy amikor legutóbb Saul Alvarez, akit egész jó eséllyel jegyeztek a fogadóirodák, a 11. menetben a kötelekhez szorította, egy testütés elől úgy sasszézik el, hogy utána még színpadiasan aggodalmas pillantással nézegeti a kötelet, nem esett-e benne kár. (A videón 11.10-nél, de nem ér röhögni!)
A tesztvezetésről visszafelé a belvárosban, már sötétedés után erős izgalmi állapotba jövök, amikor a külső sávban elhúz mellettünk egy fekete Bentley Continental GT egy kopasz sofőrrel. FLOYD!!! Hű, ha látnám egyszer élőben, még ha csak egy autóüvegen át is, életem végéig abból a sztoriból élnék. Minden stimmel, hiszen Floydról köztudott, hogy míg a miami kastélyában csupa fehér autója van, a Las Vegasi gépparkot feketék alkotják, és természetesen Bentleyje is van. Aztán a pirosnál utolérjük: nem ő az, hanem egy fehér kopasz, csak hát sötétben minden tehén fekete. Egyéb hasznos információk még Floyd Mayweatherről a teljesség igénye nélkül:
- van magánrepülőgépe, de a gorillái egy másikon utaznak, mert Floydnak túlsúlyparája van
- a túlsúly persze repülőgépre értendő, mert Floydnak nincsenek súlyproblémái, fanatikusan edz, gyakran már hajnal 3-kor kel, és míg más simán átalussza a hajnali erekciót, ő nem tékozolja el a természetes tesztoszteroncsúcsot, hanem kockahassá szublimálja
- imádja a készpénzt, gyakran egy táskában cipeli, és mutogatja is a Twitteren
A Mayweather Gym viszont nem látogatható. Persze el tudom képzelni, hogy ezt csak a nagyon hülyék távoltartására írják ki a honlapra, és ha csak úgy odamennék, simán besétálhatnék. És idővel felküzdeném magam Floyd turhásvödör-felelőséig.
Az utazás előtti héten leballagtam Sixxhez, aki járt már Vegasban, hogy tényleg nincs-e itt semmi. Egyetértően bólintott, hogy tényleg, aztán visszahúzta fülére a fejhallgatót, és tovább gyalázott valami tévéműsort. Betonkockák tehát, időnként meghökkentően jó homlokzatokkal. A Hard Rock Cafén villogó húrokkal ellátott, kilenc emelet magas Gibson Les Paul például még nappali fényben, közelről is egészen élethű. A Harley Davidson Café homlokzatából kiálló hatalmas félmotoron sem látszik a csalás, kicsit talán inkább túl élethű. Ahogy nézem, ezzel az egytárcsás, egydugattyús fékkel nem csoda, hogy nem bírtak megállni az épület másik oldalán. Egyébként azonban nagyon látszik, hogy minden legendás épület csak egy-egy betonkockára emelt homlokzat, innen a Hotel Mandarin Oriental 23. emeletéről meg aztán végképp.
A központban egy rakáson a híres épületek, Mandalay Bay, Ceasars Palace, meg a többi, egyébként meghökkentően közel a MacCarran reptérhez, hogy a hírességeknek jó legyen. Már a leszállópályán gurulva is szinte belátni Sahara, vagy a Bellagio ablakán. A kis belvároson túl azonban nagy, lapos, egyszintes házak tömege terül el egészen a látóhatárig. Mi ebben a jó? (Szónoki kérdés volt: nyilván semmi.) Hogy ellenben a BMW miért hozta épp ide a vadonatúj 2-es kupé és a 4-es kabrió világbemutatóját, nem nehéz kitalálni. Jó idő kell a 4-es kabrió miatt, versenypálya a 2 M-eknek, az újságíróhad összetételéből pedig könnyű lemérni a BMW globális súlyelosztását. A mi régiónkból vagyon nagyjából én, pár olasz, skandináv, jó sok orosz, kínai, de leginkább amerikaiak és kanadaiak.
A Mint Hotelt speciel még megnézném, ott játszódik ugye a Félelem és reszketés nagy része, de nem csak a szálloda által szponzorált 400-as motokrosszverseny nincs már meg, a hotelt is bezárták még a 80-as években. Johnny Depp és Benicio Del Toro egy díszletben hülyéskedtek. Talán az se hiányozna, ha nem csak úgy általában a BMW 1-es széria utódja, a hátsókerék-hajtású 2-es készült volna el, és biztosak lehetnénk benne, hogy az 1M sem marad utód nélkül, ezek az M235i-k viszont simán csak jó autók. Hiába három liter, klasszikus sor hat és 326 ló, aki az 1M-et próbálta, annak belül egy tompa, de határozott fájdalom. "Városba és a Nürburgringre", ez volt a kijelölt cél-kompromisszum, és hát az tényleg ilyesmi lesz, hiába 50-50% a súlyelosztás, és két centivel alacsonyabb a tömegközéppont. Az 1M például elég szopó városban, de ugye annál jobb pályán. Remélem, megcsinálják majd a fordított kompromisszumot is, az igazi 2M-et.
Addig is lesz belőle kétliteres sor négyes, a kettős megfúvású turbó örvén 228i típusjelzéssel, 245 lóerővel (5000 és 6500 fordulat között), 5,6-os 0-100-zal. A 220i ugyanúgy kétliteres turbó, de már csak 184 lóval és 270 Nm nyomatékkal. Nálunk alkalmasint a dízelek hasítanak majd, hasonló elven számozva. Az erősebbik kétliteres neve 220d lészen, 218 lóval és 450 newtonméter nyomatékkal, a gazdaságos csippeltetők álma, a 220d 200-barral kisebb common-rail nyomással (1800 bar) 184 ló. A vásárló persze vakarózik egy kicsit, és azt mondja, mint én a minap a laptopszaküzletben, hogy igazából jó nekem az eggyel lassúbb processzor, de nézzünk már egy olcsóbb változatot: nekik készül a 218d Coupe. Mert bizony, hol van az megírva, hogy egy common-rail-nyomás nem lehet 1600 bar? Néhány éve még űrrepülőgépekbe szerelték az ilyeneket, és a 8,9 másodperces gyorsulás is jobb, mint amit egy átlagautó tud. Nem irigylem a fórummoderátorokat, akiknek igazságot kell majd tenni, hogy ez a három ugyanaz a motor-e, és ha igen, miért nem.
Lehet, hogy nem ez az autó lesz a BMW menórájának legfényesebb gyertyája, de azért épp elég szépen világít.
További cikkeink
