Főleg ez érdekelt, mert az Accord 2002-es generációjában mutatták be a Honda első saját fejlesztésű dízelét, és akkoriban mindenkinek leesett az álla tőle. Hiába, ha japánok belefognak valamibe, mondtuk, bár tény, hogy 2,2 literből a 140 lóerő, 320 Nm kombinációja már akkor sem volt eget rengető érték. Csupán az, ahogy előadta magát.
Most, hogy kopasz nepper barátunknak volt egy ilyenje, érdemes volt megnézni milyen. Ez egy kombi Accord volt, 2004-ből - ezt a karosszériát csak 2003-tól gyártották, a limuzint 2002-től. Igaz, azóta eladta, de alapvetően magának vette Németországban, bő 220 ezer kilométerrel – csak hát közben máshol volt szükség az árára. Megállapodtunk, hogy amikor eladja, jöhet róla cikk. Ennyi kilométerrel nem volt egyszerű, ahogy ezt meg is írta.
Azért hozzáteszem, nagyon nem mindegy, hogy egy autó Németországban, rendesen szervizelve teszi-e meg a kilométereit, és ez érezhető is volt az Accordon. Ottani léptékkel nem is futott túl sokat, hisz arrafelé napi szinten beleugrik egy-egy kocsiba száz kilométer, pusztán a melóba járással. Az önmagában évi húszezer. Hát ebbe cirka évi 27-28 ezer ugrott. Csakhogy arrafelé még a szántóföldek mellett is olyan sima az aszfalt, mint egy asztallap.
A motor a nyolc évtől alig lett hangosabb. Bár kicsit rekedtesebben járt, mint új korában, de ez csak kifelé volt hallható, hidegindítás után. Aztán minden kisimult, nuku vibráció – ez tényleg egy olyan autó, ami megszerettetheti bárkivel a dízelmotort. Kulturáltságban még ma is megállná a helyét, sőt, a mostani verzójánál így nyolcévesen is szebb a hangja: úgy tűnik, ezzel jár a nagyobb erő és a tisztább üzem érdekében a megemelt befecskendezési nyomás. Vagy más.
Az utastéren sem hagytak mély nyomokat az évek: a kormány picit fényes, a félbőr ülések szélei is, enyhén, de semmi több. A fényezés nincs szétmattulva, az utastér nem zörög. Tipikusan óratekergetésre termett modell, legalábbis eladói oldalról, a műanyagoknak is kutya bajuk.
Ami a felszereltséget illeti, a Honda nem látta el olyan apanázzsal a vevőit, mint a franciák, igaz, az alap dolgok megvannak, de már tolatóradarra és hasonlókra nem futotta, s csak a vezető ablaka automata, a többi gombot végig nyomni kell. Van viszont hat légzsák és elektronikus stabilizáló rendszer, azaz a típus biztonság szempontjából rendben van.
Az Accord kombinál érdemes pár szót szánni a csomagtartóra, ami nemes egyszerűséggel hatalmas. Csak a roló alatt bő 570 liternyi a hely, a hátsó támlák hajtogatásával ez 1,6 köbméterre nő. Hiába, a leplezetlen hasábformának vannak ám előnyei. Ja, és a Honda még elektromos mozgatású csomagtérajtót adott alapból a kombihoz, amit a kulcsról is távirányíthatunk, miközben erőteljes sípolással hívja fel magára a figyelmet. Állítólag ez a biztonságot szolgálja, de szerintem szimplán azért rakták bele, hogy a tulaj diadalittasan nézhessen szét riadt környezetében: lám én vagyok az a menő csávó, akinek úgy záródik a csomagtartója, ahogy a kukásautó tolat.
Az újszülöttek és később tudatra ébredők kedvéért pedig az autóipar egyik all-time best reklámja, az Accord kombihoz:
Látták, ahogy a hátsó ülés csukódik? A háttámla mozgatásával az ülőlap is nyílik, méghozzá magától. Ugye milyen kívánatos? Vajon megéri az árát? Lapozzon.
Ami az árakat illeti, nem mondanám, hogy kifejezetten olcsó az Accord, mondjuk vele egyidős C Vectrákat százezrekkel kevesebbért kínálnak, igaz, lényegesen több is van belőlük. Igaz, az Accord magasabb áraival is mindössze abban az ártartományban mozgunk, ahol maximum egy sehogy sem felszerelt új kiskocsit vesz az ember: a legolcsóbb és leggyanúsabb autók kevéssel másfélmilliótól elérhetők benzinmotorral (főleg 1,8-assal), míg a dízelből kétmillió táján tűnnek fel az első sokat futott példányok.
Az ne zavarjon meg senkit, hogy hány kilométerrel árulják őket.
A Népítéletben található pár problémás autó kapcsán vásárláskor nem árt odafigyelni pár apróságra. Ilyen apróság a dízelmotor, hiszen ez modern common rail befecskendezésű, ergo (márka)szervizben történt átvizsgálás nélkül nagy merészség leperkálni érte 2-2,5 millát. A tapasztalatok alapján akad egy-két turbóhibás példány a piacon, ezt kellő gondatlansággal könnyen előidézheti a tulaj, például nem időben cserél olajat, vagy nem megfelelő minőségűt használ.
Néha akad probléma a klímával is. Az Accord esetében a hazai utak kicsit jobban eszik a szokásosnál a futómű szilentjeit, de ezek javítása nem egy olyan összeg, ami ne lenne vállalható. Egy xenonlámpa már drágább – ezekre is tessék odafigyelni, meg arra, hogy lehetőleg ne gyakran tessék összetörni amúgy sem. Japán autó, méghozzá Japánban is készült, tehát annyira nagyon olcsó semmi sem lesz hozzá, még a bontóban sem.
Ahogy azzal a gondolattal is meg kell barátkozni, hogy ha eljő a kuplungcsere ideje, hogy a kettős tömegű lendkerék bizony alaphangon negyedmillió, plusz munkadíj – ahogy egyébként az összes hasonló dízelnél. Illetve vételkor nem árt rákérdezni, hogy áll a kuplung, netán átkendácsolták fixre a lendkereket.
A dízel a rá jellemző drágaságot fogyasztásával is meghálálja, bár az Accord is igazolni látszik azt az állítást, hogy minél kulturálatlanabb egy dízel, annál takarékosabb. Azaz a maga mezőnyében a 2,2-es motor nem veti meg a gázolajat, de mondjuk nem hatfelet fogyaszt pályán, hanem inkább hetet. Ez nem tragédia, pláne egy benzineshez viszonyítva.
Nepperünk példánya egyébként nagyon rendben volt. Ugyan érezni lehetett rajta, hogy sokat futott, főleg azon, ahogy néha egyet döccent a futómű: alapvetően feszes és kis sportos érzést is ad, de a csillapítás már nem olyan, mint az újé. A zötyögést egyébként nem indokolja a kerékméret, 205/55 R 16-osokon fut a Sport felszereltségűnek hívott kivitel, de legalább nem lesz méregdrága hozzá a gumi. Kicsit furcsa a kormányzása, valószínűleg ilyen a konstrukció: sportosan direktnek azért nem nevezném, viszont nagy tempónál stabilan fut. És hát visszatérnék a csendhez, meg ahhoz, ahogy a motor a fordulatot veszi, ez közelebb áll bárminél egy benzineshez.
Igaz, nincs is az a nagy ereszdelahajamat, hanem szép egyenletesen jön meg az ereje 1500-tól fölfelé, a váltó pöpec, a fék megnyugtatóan fog. Kanyarban kiegyensúlyozott a kombi, a szedán kicsit jobban tolja az orrát a dízelmotorral, de a nehezebb far rendberakja a közel 1600 kilós Accord tömegeloszlását. Néha a futómű koppan, mint később kiderült, az egyik stabilizátor szilentje kezd lógni, de ez még nem a világ.
Ezzel együtt a Honda nem lesz egy japán Alfa Romeo, csupán egy alaposan kidekázott használati tárgy, e annak nagyon jó. Hisz ember méretű emberek, sőt, még gyerekek is elférnek benne, kiskádastul, etetőszékestől, babakocsistól. Azaz egy családi autó, amit érdemes beemelni a becélzott típusok közé, pláne, ha elárulom, hányas átlagot adtak a népítélkezők a típusnak: 8,21 a tízből. Ez azért nem rossz.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
![Der neue Mercedes-Benz C 400 4MATIC elektrisch. Energieverbrauch kombiniert: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂-Emissionen kombiniert: 0 g/km | CO₂-Klasse: A [1] Exterieur: AMG Line; MANUFAKTUR opalithweiß metallic bright [1] Die Angaben sind vorläufig. Es liegen bislang weder bestätigte Werte von einer amtlich anerkannten Prüforganisation noch eine EG-Typgenehmigung noch eine Konformitätsbescheinigung mit amtlichen Werten vor. Abweichungen zwischen den Angaben und den amtlichen Werten sind möglich. //The all-new Mercedes-Benz C 400 4MATIC electric. Energy consumption combined: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂ emissions combined: 0 g/km | CO₂ class: A [1] Exterior: AMG Line; MANUFAKTUR opalithe white bright [1] The information is provisional. Neither confirmed values from an officially recognised testing organisation nor an EC type approval nor a certificate of conformity with official values are available to date. Deviations between the data and the official values are possible.](/media/images/Original-50543-26c0043-001.format-jpeg.max-370x278.jpg)
