Ez a sztereotípia igazából hízelgés a Ford flottaértékesítő részlegének. Jól dolgoznak. Azonban a magánember szereti elkerülni a nagyobb szívásokat, ha kocsit vesz. Márpedig egy széttiport vállalati autó tényleg igazi istencsapása lehet, ha beleszaladunk.
Mégis, vásárlói oldalról nézve hálásak lehetünk ennek a cégautós imidzsnek. Nem, nem ettem meszet, elmondom, miért. Egyrészt: a sok cégautó lenyomja a piacon az árakat. A magánemberek sem tudják drágábban adni az – elvileg megkíméltebb – Focusaikat, legfeljebb tőlük hamarabb megveszik. A típusból egyébként cseppet sem kevés a magánautó, elvégre a Focus volt az egyik legolcsóbb kompakt a piacon.
A cégautó-előélet önmagában nem egy csapás, elvégre azt is ugyanúgy emberek vezetik, akik között vannak rendes júzerek. Arról nem beszélve, hogy a cégek kifizetik a szervizelést, szemben sok magánemberrel. A gond akkor kezdődik, amikor a sokat futott, ezért óhatatlanul elhasználtabb darabok, több autókereskedésen körbejárva szépen megfiatalodnak, már ami a futásteljesítményt illeti. És ekkor jönnek a látszólag idő előtt szétszálló kéttömegű lendkerekek, a leálló common rail befecskendezők, szakadó vezérműszíjak.
Hát ezért van az, hogy amikor a magánember árul Focust, egyből elviszik.
Így járt Balázs Viktor kollégánk is, aki az internetes hirdetés élesítésétől mérve öt percen belül adta el 1,4-es Focus kombiját. Nem rossz időeredmény.
Egy hasonló, 75 lóerős, ám ötajtós Focust néztem ki az Autocityben, kevéssel 1,3 millió alatti áron. Vajon hol itt a csapda? Rommá volt törve? Elvégre, egy viszonylag kései példány, a 2002-es facelift utáni időkből. Ennek leginkább külső ismertetőjegyei vannak, például az 1998-tól gyártott Focusokon az első lökhárító sarkában vannak az indexek, ezen meg már a fényszóróval egy házban. Belül még ennyi sem változott.
A várakozásaimhoz képest az Autocity all-time-best autója került elő az udvarról. Pöccre indult, az akku köszöni, jól van. A belseje pedig olyan, mint az újé. Viktor is megerősítette, hogy hihetetlenül jó már az alap kárpitozása is a Focusnak, gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Nála 90 ezret húzott le a kombi, semmi sem zörgött, az autó egyben maradt.
Ebben az ötajtósban 102 ezer km van, ami egy olajcsere-matrica alapján reálisnak tűnik. A kor egyedül a motortéren látszik halványan, a könnyűfém öntvények fehér oxidrétegén és pár rozsdás csavaron lehet felfedezni azt, hogy az idő vasfoga elszállt a Focus felett, sőt, bele is harapott. Mégsem tegnap gyártották, hiába a patyolattisztára pucolt motortér. A karosszéria kívülről rendben van, nincsenek rajta húzások, nincs szétsikálva gépi mosóval. Egyszóval, patent.
A felszereltsége már kevésbé, inkább azt mondanám: vegyes. Ez egy Fresh kivitel – a név talán arra utal, hogy amikor hátulra levegőt akar engedni az ember, frissen kell tekergetni a kurblit. Tanácsos a baleseteket is kerülni, mert itthon a Ford az utaslégzsákot kihagyta a specifikációból, mindössze a vezetőé volt meg. Nem baj, legalább nem kell kikapcsolgatni, ha gyerekülést akar berakni az ember. A klíma ellenben nem maradt ki, tudták, mi kell a népeknek, és elöl villanymotor emeli az ablakokat, és van szervokormány is. Továbbá, kazis magnó van a rádióhoz.
Kell-e félni a kis motortól? Takarékos? Egyáltalán, jó valamire az ötajtós Focus? Lapozzon!
A Focus I. egyébként egy jó méretű autó. Én magamra állított első üléssel szorongás nélkül fértem el hátul, úgy, hogy elég kényelmes is az ülés. Ráadásul nem is túl keskeny az autó, három vékonyabb embernek elég a hely, rövid távon. A csomagtartó már kevésbé, az akkora, mint a kor jellemző átlaga. Igaz, ma sem várunk többet egy hasonló ötajtóstól: 370 liter az alap.
A motor ereje inkább kevesebb utassal, inkább sík vidéki, inkább lassabb autózáshoz elég, az 1,4-es Focus nem alternatívája az ST170-nek. Városba, országútra megfelel, autópályára viszont már nincsenek ütőkártyái. Hacsak az nem, hogy keveset fogyaszt. Viktor, a kombival 7,5 körül járt. Ám menet közben az fogalmazódott meg bennem, hogy akinek a költségek nem elsődlegesek, az inkább vegyen 1,6-os benzinest, mert az az optimális. Például, közel 5 másodpercet ver rá százra gyorsításban, ami azt jelenti: a kettő ég és föld. Az 1,4-es motornak mindent szorgalomból kell megoldania, 3500-tól kezd el húzni, szóval, pörgetni kell.
Aki ezzel meg tud békélni, imádni fogja, mert a futóműve, kormányzása nagyon agilis, az idő tájt, amikor új volt, nem volt még egy típus, ami hasonlóan közvetlen, kezes és élvezetes vezetést nyújtott volna. Már a vaskos kormányt megfogni is jó, kellemes anyagból van – pedig nem bőr, hanem csupasz műanyag. A fék is jól fog, a váltó pedig kellemesen kapcsolható, leszámítva a hátramenet akadozását.
A Focusok megbízhatósága egyébként meglepően jó. A Népítélet 382 Focus I.-ítéletéből alig harminc a negatív, a többi igen jó véleménnyel van a típusról. A pontok átlaga is szokatlanul magas, 8,02 – érdemes ezt összevetni a múlt heti használt VW Polóéval. Egy biztos, a tesztpéldányban érzékelhető volt egy apró megtorpanás gyorsítás közben, ami utalhat a motorelektronika vagy a gyújtás hibájára, de lehet, hogy csupán a motormosás utózöngéje.
Viktor exkombija összesen két hibát produkált, egyszer egy szenzor romlott el, még a garanciális időszakban, a hiba miatt csak két-három henger működött. A másik hibajelenség az volt, hogy 60 ezer km után a motor nehezen indult, pontosabban többet kellett forgatni önindítóval, mint korábban. Ezt nem is sikerült a szerviznek orvosolnia, amúgy állítólag jellemző hiba, együtt lehet vele élni.
Viktor szerint tehát a Focus egy halál megbízható autó, ráadásul a szerviz sem drága. Egy olajcserés revízió márkaszervizben 20 ezer forint körül volt. Különleges olajat nem igényel a motor, meg egyebet sem, viszont arra figyelni kell, hogy vezérműszíjas, nem láncos – emiatt is fontos a valós futásteljesítmény ismerete. További műszaki jellegű kellemetlenség az, hogy a lámpaizzókat a bal oldalon irtó nehéz cserélni, mert ezt akadályozza az akkumulátor, amit ki kell szerelni. Szóval, nem egy útszéli művelet, pedig akad néhány példány, amely eszi az égőket. Még egy probléma fordult elő az első generációs Focusokkal: nagy hidegben a szélvédőt megmosva az üveg könnyen elrepedt.
Meglepődtem azon, hogy a Focus első generációja ennyire jó. Lehet, hogy napjaink gazdasági csodája a típus? Elvégre, a teljesítményadótól a kötelezőig, kedvezőek az állandó költségei, takarékos, csendes és olcsón javítható. Ráadásul, egész jó áron megvehető, gyakorlatilag kisautó-árban adják, annyi van belőle használtan.
Csak résen kell lenni, és öt percen belül telefonálni kell a tulajnak, ha megvan az igazi.
További cikkeink
