Beleharapni a levegőbe, olcsón | Totalcar

Vidám kis értekezlet jelenik meg a lelki szemeim előtt, amikor a Citroënnél eldöntötték: Plurielnek fogjuk hívni (ejtsd: plüriel) ezt az izét! Vajon hogyan kerekedett a „többes szám” francia megfelelője a plus-que-parfait és az imparfait fölé, el sem tudom képzelni.

Vikit viszont nem zavarta a név, amikor megvette. Elvégre a C3 Pluriel egy női jármű akarna lenni, két kisgyerekkel és egy férjjel még teljesen elfogadható, pláne, ha van otthon egy másik, úgymond rendes kocsijuk. Márpedig nekik van.

„Ti biztos utálni fogjátok, de én imádom – mondta Viki, mikor ideadta az autót –, igaz, évente egyszer nyitjuk ki teljesen, de a ponyvát hátra szoktuk tolni, nekem ez is elég. A gyerekek is nagyon élvezik.” Mint kiderült, átélték már a kabriócsodát az M7-esen, felhőszakadással és jégesővel: nem tudtak megállni a tetőt becsukni, mentek tovább, és semmi sem esett be, se jég, se víz. Igaz, ezt lényegében minden más mai kabrió is tudja.

Persze, a mosó, az más. Viki meg is kért minket, hogy a hosszanti tetőíveket ne vegyük ki, mert utána mindig be szokott ázni a Citroën. Ezért a fotókon látszó fekete izéket nem bántottuk. Pedig nélkülük jobban néz ki a kocsi, akit érdekel, milyen nélkülük a Pluriel, próbálja leretusálni őket.

A Pluriel Murphy-törvénykönyve tartalmazza azt a paragrafust, hogy „amikor az oszlopokat otthon hagyod, biztos jön egy felhőszakadás” – és ilyenkor nem lehet becsukni a kocsit, sehogy. Noha a négyüléses utastér minden anyaga vízálló, azért nem lehet jó érzés. Hát igen, a Pluriel koncepciójának ez a gyenge pontja, hiszen a nehéz, mamutagyarszerű képződményeknek nincs tárolóhely a kicsi autóban. Akkoriban, amikor a típus megjelent, még nem volt biztos, hogy a kupé-kabriók fognak tarolni, és nem a Pluriel-jellegű csodabogarak.

Amúgy tényleg rengeteg a variáció, igaz, ezek értelmét néha felesleges firtatni. Az ember simán hátrahúzhatja a ponyvát, de a vászontető a hátsó üveggel együtt behajtható a csomagtartóba, úgy még nagyobb lesz a nyitott felület. Ha a hátsó üléseket előrehajtjuk, a marketingesek szerint olyan lesz a kocsi, mint egy pick-up, igaz, Viki autójából éppen hiányzott az a fedél, amely egy síkba hozza a csomagtartót a háttámlákkal. Azért ezt platónak nevezni túlzás, de nagyobb holmiknak jó.

Részlet a kezelési útmutatóból

A Citroën becsületére legyen mondva, egyedülálló, hogy a neten is hozzáférhetővé teszi az autói kezelési útmutatóit. Úgyhogy felütöttem a Plurielét, és megnéztem, mit ír a tetőről. A nyitást-csukást hat oldalon át részletezik, szemben egy normál kabrióval, ahol ez két-három mondattal elintézhető.

A bonyolult tetőmechanizmus miatt rengeteg peremfeltételnek kell megfelelnünk. Például:

„A tetőkazetta csomagtérbe süllyesztésének feltételei:

  • Rákapcsolt gyújtás.
  • Teljesen a hátsó szélvédőre csúsztatott vászontető (9. fokozat).
  • Az álpadló hátsó része nincs a csomagtérben.
  • Üres a csomagtartó.
  • A 2-es alsó csomagtérajtó nyitott, az 1-es hátsó szélvédő pedig zárt állapotban van.
  • Ellenőrizze, hogy le vannak-e hajtva a rögzítőfülek.”

És ez így megy végig, ember legyen a talpán, aki megjegyzi. Igaz, ezek egy része adja magát, elvégre, ha van valami a csomagtartóban, akkor a tető nekiütközik, és rájövünk, hogy jobb kivenni. Ugyanez történhet a kezünkkel is. A többi dolgot szenzorok figyelik.

Mi a teendő, ha megkívántuk? Meg szabad venni?

Nyitáskor kiderül, hogy mi is a gond a Pluriel tetejével. Rengeteg az érzékelő: a kétfelé nyíló hátsó üvegnél, a csomagtérfedélnél, a tetőoszlopoknál, satöbbi, és ha nincs meg mindenhonnan az OK-jelzés, akkor nem nyílik a tető. Ám az átkozott komputer arról bőszen kussol, hogy épp miért nem hajlandó megmozdulni a ponyva. Ilyenkor aztán az ember újra kinyit-becsap mindent, és reménykedik. Ez többnyire működik is, persze a vászontető ettől még szorul a sínben, nem árt egy kicsit segíteni neki.

A másik gyengeség az 1,6-os benzinmotorhoz adott automatizált váltó. Alapvetően jó lenne városban, ha érzékelné az emelkedőket és nem kapcsolna fel – ugyanez igaz a kanyarokra is. Mivel kickdown nincs (bár az idézett útmutató szerint egyes kiviteleken van), ilyenkor át kell venni az irányítást, s a kormány fölötti fülekkel váltani. Ha pedig elfogytak a hegyek és a kanyarok, vissza kell kapcsolni automatába, Vikiék Plurieljén már le is kopott a felirat erről a gombról.

Érdekes, hogy amikor új volt, gyűlöltem a Sensodrive névre keresztelt váltót, de most rájöttem: a napi bambulós autózáshoz még azzal együtt is megfelelne, hogy néha én váltok helyette. Igaz, nem hoz hirtelen döntéseket, de hozzá lehet szokni. Kapcsoláskor kicsit bólint a kocsi, de Plurielt nem sportolásra vesz az ember, a kormányzása amúgy is elég suta ehhez.

Akkor már kevésbé vidám az élet, ha nem működik a Sensodrive váltó. Ha a Népítéletben megnézzük, jó pár C3- és Pluriel-vásárló beleszaladt a dologba, ezért ha gyanús, kerregő hangok jönnek álló helyzetben elölről, érdemesebb másikat nézni, a kuplungot kezelő villanymotor nem olcsó mulatság. Aki biztosra megy, az inkább vegyen kézi váltósat, mondjuk a benzines vagy dízel 1,4-es motorral. A 110 lóerős 1,6-ost csak Sensodrive-val adták.

Mivel nem volt túl elterjedt modell, elég kevés az olvasói tapasztalat, de 6,8 az átlaga, vagyis rosszabb, mint a sima C3-asé. Ettől függetlenül pozitív a kép azoknál, akiknél nem jelentkeztek nagyobb hibák. Az ablaktömítések cseréje, váltószoftver-frissítés, kormánymű-problémák előfordulhatnak, de egy-két csöpp víz nem a világ, és minden híreszteléssel ellentétben sokkal drágább kabrióknál is elnézhető egy kis inkontinencia...

Az látszik, hogy a futásteljesítmények nem nagyok, ami megnyugtató, vagyis nem használódik el annyira a kocsi, mint egy céges turbódízel Mondeo kombi. Viszont a női tulajok hajlamosabbak itt-ott megigazítani a karosszériát, ahogy a kipróbált példány is kapott. Az erősen törött darabokat viszont a kényes tetőmechanizmus miatt egyértelműen tilos megvenni. Az ötéves Pluriel utastere egyébként egészen rendben volt, most jött el az idő, hogy elkezdett zörögni.

A motorok nem vészesek, már ami a költségeket illeti, leszámítva a rossz magyar gázolajjal vagy az olajcsere elhanyagolásával kivégzett 1.4 HDi-ket. A Plurielbe csak a gyengébb, nyolcszelepes, 68 lóerős változatot szerelték, amivel nem egy rakéta, viszont egész tartós darab. A dízelnél 20, a benzineseknél 30 ezrenként kell olajat cserélni, mindegyik szíjas.

Ami az árakat illeti, a nem sokkal 2002 utáni darabokat 1,6-1,7 millió környékén kínálják, és mivel már rég lecsengett a Pluriel-divathullám, a vevő elég jó alkupozícióban van. A frissebb darabok sem érnek többet 2-2,2 milliónál. A piacon lényegében nincs 2005 utáni darab, mert akkoriban már alig vettek belőle, azóta pedig a Citroën Hungária csendben meg is szüntette a forgalmazást. Akit érdekel, a franciáknál még árulják.

<section class="votemachine">
</section>

Szavazzon!

Persze a Pluriel nem komoly autó, hanem poén, egyébként sem racionális dolog ilyet venni. Aki a sebességet szereti, gyűlöli a kis Citroënt, aki a nyitottságot, az viszont imádja – mint Viki. A kabriózás önmagában nagy élmény, és ezt a kis Citroën is nyújtja, még ha kicsit bonyolultan is. És ha az ember kevés pénzt kockáztat, nem annyira gáz egy-egy hiba, mint újonnan, drágán. Elvégre, kell egy kis izgalom az életbe – Vikiéké mindenesetre hibátlanul működik.