Na, melyik márkára kell odafigyelni, ha érdekelnek az autós formatervezési trendek? Nem, nem a Koenigseggre vagy a Rolly-Royce-ra. Az Opel évtizedek óta rendre megelőzi korát a formáival, de aztán ezekből a formákból annyi lesz az utcán, hogy ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Az új Opel Astra regionális bemutatóját Magyarországra, egy etyeki
étterembe hozták. Maga az autó még annyira új, hogy hiába láttunk már
kémfotókat a prototípus teszteléséről, ide csak egy dummy jutott,
üvegszálból. Azt viszont legalább rendesen bemutatták, mégpedig maga
Malcolm Ward, aki az
Insignia óta az
Opel vezető formatervezője, már ami a külső dizájnt illeti.
Kovács Tamás, az Opel Magyarország igazgatója gyorsan prezentálta a
márka hagyományait, különös tekintettel az A Kadettől (1962) a
H Astráig (2004)
terjedő időszakra. Melyben a magyar szempontból legfontosabb mérföldkő
természetesen az volt, amikor 1992. március 13-án Antall József
legördült a futószalagról az első magyar gyártású F Astrával. Illetve
futószalag ott nem nagyon volt, de Antall haladt az autóval pár
métert.
Az Astrák értékesítése Magyarországon folyamatosan nőtt egészen a
2003-as csúcsig, amikor 27 ezret adtak el, aztán egyenletes csökkenés
jött tavalyig, amikor a válságban 17 650-et tudtak eladni. A teljes
magyar személyautó állományt egyébként 3,06 milliósra teszik, ebből 434
ezer az Opel, ami 14,2 százalékot jelent. Ebben persze a veterán
Rekordok is ott vannak. 1992 és 2008 között egyébként Magyarországon
összesen 324 ezer Opelt adtak el.
Ma (hétfő) még csak a magyar újságírókon tesztelték a hangosítást,
holnaptól viszont jönnek már a régiós kollégák is. A német vezérkarból
itt volt hát Vijay Iyer, az Opel Design kommunikációs igazgatója, aki
nagyjából azt foglalta össze, miféle kontextusban is kéne nekünk nézni
ezt az új, I betűvel sorszámozott Astrát.
A Kadett A volt az első rendes Kadett, legalábbis így tartják számon
Rüsselsheimben, talán mert ez már az Opel akkoriban átadott, új bochumi
gyárában készült, 650 ezer példányban. Kadett B-ből ellenben már 2,6
milliót gyártottak, többek között Vijay szüleinek köszönhetően, akiknek
szintén ilyen autójuk volt. Persze nem az automata váltós, pedig
kompakt Opelhez ekkor volt először opció. És a B Kadettből készült az
első rali-Opel.
1973-ban mutatkozott be a C Kadett, Vijay onnan tudja megjegyezni az
évszámot, hogy ekkor volt Elvis híres Hawaii koncertje is. C Kadettel
versenyzett Walter Röhrl és Rauno Aaltonen is, a sportsikerek révén (2.
helyezés) a széria meg sem állt az 1,7 milliós darabszámig.
A D Kadett volt az első fronthajtásos Opel OHC motorokkal. Az
eredetijéül szolgáló tanulmányautót még Corsa néven mutatták be, a név
mindenkinek tetszett, meg az autó is, utóbbiból később 2,1 milliót
értékesítettek, a Corsa név pedig az Opel kisautójaként élt tovább.
Az E Kadettet nálunk mindenki csak cseppként emlegeti, ami nem
véletlen: a legáramvonalasabb dolog a vízcsepp, amire az E Kadett
feltűnően hasonlít, és az autó légellenállási együtthatóját sokáig nem
sikerült felülmúlni, még megközelíteni se nagyon. Az E Kadett
leghíresebb, vagy reklámanyagokban legszívesebben használt képe a
színes, szélcsatornás, konkrétan ez:
Eztán jött nagy kedvencem, az F Astra, ami nálam ott van a
pályafutásom tíz legrosszabb autójában , az Opelnél azonban kellemes
emlék: ez minden idők legsikeresebb, de legalábbis legnagyobb
példányszámban eladott Opelje. Négymillió-százharmincezer.
A G Astra (1998-2004) már a közelmúlt, ez is karcolászta a
négymillió darabszámos álomhatárt, és a G Astra platformjára épült a
sikeres kompakt egyterű, az Opel Zafira első generációja is. A H Astra
2004-ben jelent meg, és lapzártáig 2,2 milliónál tart, ezen a ponton
pedig Vijay, aki úgy ejti a keresztnevét, mintha video DJ lenne, szóval
Vijay átadja a szót Malcolm Wardnak, aki az új Astra külsejéért
felelt.
Malcolm az erős kezdésekben hisz. Azt mondja például, hogy az új
Astra "a szobrászművészet és a német precizitás találkozása". Én nem
mernék ilyesmiket állítani, de Wardnak jó áll, egyébként meg ez az
Astra is nagyon jól néz ki. Régóta mondogatom, hogy az Opel
formatervezői időtlen idők óta szakmájuk legkevésbé elismert dolgozói.
Annak idején az F Astra is gyönyörű volt. Aztán kijött a Renault Mégane
azokkal a csicsás lámpákkal, lélekben már meg is csaltam az Astrát, de
most így másfél évtized távlatából csak azt mondhatom, hogy az Astráé a
tökéletes, letisztult autófar, semmi felesleges cicoma: mindenből pont
amennyi kell.
A
G Astra is tele
volt érdekes formai megoldásokkal, és ha nem lenne belőle négymillió,
esküszöm, meg is bámulnánk az utcán. Nagyon érdekesen játszottak az
élekkel, szögekkel, lapokkal, csúcsokkal; nem véletlen, hogy majd' egy
évtized után nyúlta le a lámpa formáját a Mercedes. Malcolm Ward közben
arról beszél, hogy az I Astra a második lépés az Insigniával megkezdett
úton. Az út célja pedig nem más, mint hogy a modellpaletta ne olyan
legyen, mint egy garnitúra matrjoska-baba, hanem minden kategóriának
legyen külön arca, amellett természetesen, hogy azért látszik a nagy
közös Opel-DNS.
Ward azt mondja, az új Astra tervezésekor igyekeztek a múltból
meríteni, az oldalablakok felülete például az 1965-ös B Kadettről van.
Hm? Végül is rá lehet fogni. Leszámítva, hogy a két autó az utolsó
csavarig más, az oldalsó ablakfelület alakja tényleg nagyon hasonlít.
Aztán itt van még A Penge: az ajtók vonalán végigfutó sajátos
domborítás, ami két vonalból ad ki összesen egy pengét, és már az
Insignián is van. Ezt az Astrán úgy oldották meg, hogy az kicsit előre
nyomakodósabb lett.
Az új Astra - számomra - legszebb része a hátulja, arról is a
lámpák. Már az előző Astra seggét is az érdekes tejüveg megoldás adta
el, itt most megint valami újat találtak ki. Az egész lámpatest homogén
piros, alakra pedig valami nagyon ravaszul formázott, támadásra készülő
amőba. Itt érzem már nagyon, hogy Ward nem túlzott a szobrászattal:
gyerekek, a hátsó lámpa nagyon oda van rakva! Ezt pár év múlva fogadni
mernék, pánikszerűen fogják nyúlni. A japánokhoz meg majd nagyjából
akkor ér el, amikor Rüsselsheimben már azt se tudják, hová is tették
Malcolm Ward hamvait.
Érdekes a lámpa hátulról, oldalról, felülről, mindenhol látunk rajta
valami új szépséget, nagyon várom már, hogy legyen sok ilyen az utcán.
Felkapcsolva is van váratlan fordulat: a helyzetjelző és a lámpa
egy-egy repülőszárny-alak. Jól néz ki. Miközben a lámpát bámulom, Ward
már a negyed-Astra belsejét magyarázza: az Insignia elegáns autó egy
kis sportossággal, az Astra belseje inkább sportos, egy kis
eleganciával.
Aztán végre kiderül, hogy a kiállítás, amit addig aggódva néztem, a
drága ásványvizek és furcsa üvegű gyümölcslevek, a Népszabadság és a
Sony telefon nem valami furcsa, pozícionálós üzenetet hordoznak a
jövendő astrások felé. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az Opel
szerint az átlagos autós nagyjából húszféle termékcsoportot kell hogy
széthajigáljon az autójában. Itt van például a kesztyű: na, azt hová
rakja az autós? Hát persze, hogy az oldalzsebbe, és nem a
kesztyűtartóba.
Jön egy gyors demó, másfél literes pillepalack az ajtózsebbe, egy
ugyanekkora a könyöklő hátuljába a gyerekeknek, kisebb palack, könyvek,
termosz, telefon a kardánboxba, ilyesmi. Az ülésekre Malcolm igen
büszke, szerinte az Opel autószék-nagyhatalom, és valóban, az Insignia
ülései tényleg elég jók. Később beülök a leleplezett Astrába: elöl nem
tűnik szűkebbnek, mint az Insignia, hátul is van hely, csak furcsán
lejt előre az ülőlap - igazából csak a hátsó harmadát használjuk ülés
céljára, a többi ott hever parlagon.
A főtervező még felhívja a figyelmünket, hogy ez az autó csak
modell, néhány dolog működik benne, de inkább csak arra való, hogy
lássuk a formát egyben, élőben. Az üléseket lehet tologatni, a kormányt
tekergetni, de a kerekek nem mozognak vele. És a karosszéria teljes
egészében üvegszálas, úgyhogy kéri, finoman csukjuk az ajtókat. Kis
hatásszünet után mindenki hatalmas csattanásra riad: egy angolul nem
tudó kolléga elemi erővel kúrta be az ajtót. Malcolm brit hidegvérrel
mosolyog, én pedig rohanok a szerkesztőségbe, mert az új Astráról szóló
bármi mindig olvasottsági rekordot hoz.
Ön mit gondol? Formai áttörés az I Astra vagy sem? Véleményét mondja
el
blogposztunkban.
További cikkeink
