Autótolási rekordomat nővérem Renault Cliója mögött teljesítettem.
Nem vagyok rá büszke, nem adtam elő sehol sem a heroikus
küzdelmet. Nem foghattam rá friss jogsis kamaszkorom
tapasztalatlanságára, hisz már akkor tudtam: ha világít
a benzinszint jelzője, a kútnál a kocsi helye. Ennek
ellenére elindultam a néptelen zalai dombok közé, hogy egy kis
direkt termő otelló szőlőből erjesztett borral ronthassam szemem
világát. Ahogy illik, visszaúton leállt a kocsi. Akkor tudatosult
csak bennem, mi volt az a zavaró narancssárga folt
a látómezőm perifériáján.
Ezen az egy alkalmon kívül sosem maradt állva az autó, évekig
szolgálta még családomat. Én meg tanultam a hibámból. Amikor
belehuppantam az itt látható, 91-es Clióba, először
a benzinszintmérőt néztem meg. „Van még benne!” – nyugtatott
a tulaj, de amikor 600 méter után, a körforgalomba bebillenve
kigyulladt a narancssárga a műszerfalon, lippogni kezdett
a hátsóm. Néztem, ahogy egyenesbe állva kialszik a jelzőfény,
de a fél szemem onnantól rajta volt. Pedig mást is nézhettem
volna, az érdektelennek álcázott Renault-belsőben vannak még
trükkök.
Elemeiben ütközik a 80-as évek szögletessége a 90-es
évekre trenddé vált ívekkel. Az euklidészi geometria hiánya csak
a női hátsóknál izgalmas, egy autóban kifejezetten igénylem az
egyenes vonalakat. Itt még tetten érhető a Renault 5 nyekergő
szelleme, de előrevetíti az elkövetkező évtized hangulatát.
A gombok logikus kiosztásúak, minden elérhető. Vannak tipikusan
nem szerethető alkatrészei is. Számomra ilyen a kormány: fényesre
kopik, összeszedi a dzsuvát és rossz formájú. A Clio átvezető
modell volt a Renault egykori bátor és a mostani, biztosra
menő dizájnja között. Ezért kerülhettek bele olyan elemek, mint
a kilométeróra G betűt formázó kerete, amely diszkrétségében is az
egyik legszerethetőbb pontja a beltérnek.
még van benne százezer
Az E6J típusjelű, soros négyhengeres, 1390 köbcentis, 8 szelepes
motor a Renault 19-ben debütált. Az 1,2-essel szemben ez volt az
erősebbik benzines alternatíva, amely 75 lóerejével 11,2 másodperc
alatt gyorsult százra, hat és felet fogyasztva. Nem képes vérpezsdítő
virgonckodásra, de tisztességesen mozgat. Fékjei arányosak
a teljesítménnyel, ezen a példányon zokszó nélkül tették
a dolgukat. Sajnos erősen érezni a motor gumibakjainak
elhasználódását, minden váltás után izomból tenyérbe csap
a váltógomb. A 17 éves blokk nem hazudtolja meg jó hírét:
hangja egészséges, sokkal inkább, mint a futómű felől szűrődő
zajok.
Érezhető, hogy az 1.4 RN sem lesz vénségére kanyarvadász:
a hirtelen manővereket rémisztő himbálózással torolja meg. Az
értékmegőrzést és a további használhatóságot szem előtt tartva
mindenképpen kötelező kör a futóműves, hogy a rugóstagok és
a szilentblokkok átadják helyüket a cseredaraboknak.
A Clio futóműve nagy csapágyfaló, ha emelünk, ezeket is tanácsos
megvizsgálni. Ugyancsak szakmunkát igényel a tesztelt példány
vezetőülése, amely már évekkel ezelőtt eltört. Tulajdonosa nem csinált
gondot belőle, a számára legkényelmesebb pozícióban
hegesztőpisztollyal állandósította a pózt.
A karosszéria nagyjából rendben van. Apróbb rozsdafolt akad az ajtók
alján, de ugyebár nincs belőlük öt, csak három, kevesebb lesz velük
a munka. Köztudomású, hogy egy Clióba csak az nem jut be, aki nem
akar, ennek ellenére mégis látványosan szétbarmolták az ajtó zárjait.
A festés mattulása nem egetverő, alapos polír után nem utálnák ki
egy lakodalmi konvojból sem. A műanyagokon jobban látszik az
ultraibolya fény hatása, feketeségüket rég elvesztették. Ezen
a szinten nem segít a smink a plasztikon. El kell
fogadni, hogy olyan, amilyen; ennyi pénzért illik lenyelni
a szépséghibákat. Baloldalt negyven centi hosszan horpadt
a hátsó sárvédő, itt látszik, hogy a festés minőségére nem
lehet panasz. Repedés azóta sem alakult ki, nem engedett utat
a rozsdának.
1991-ben a Renault Clio megnyerte az Év Autója díjat.
A szaklapok már akkor hangsúlyozták a korrekt első és picit
szűkebb hátsó helykínálatot. Egy kisebb család gond nélkül elfér benne,
a csomagtartó mérete elfogadható. Városi igáslónak vagy második
autónak is jó választás, külső méretével arányosan motorizált. Átlagos
résztvevőként teljesíti a mindennapok forgalmi kihívásait, 200-300
ezer forint körüli értékével nem esélytelen a használtpiacon.
Olvasóink írták
Alul sem halott, nagy kedvel pörög fel, és ott egész kis
méregzsák.
Az idióta, kretén francia úgy találta ki a hátsó futóművet,
hogy egy merev hátsó hidat szerelt be gumiszilentes, torziós
kutyagumis felfüggesztéssel.
Írjon ön is
ítéletet !
Eladható, és választék is van belőle bőven: barkácsolási igénytől
függően bárki találhat magának. 1996-ban, ötéves gyártás után
ráncfelvarrták a kasztnit, ezzel még két évig maradt
a kínálatban. Különböző felszereltségi szintekkel és limitált
akciómodellként is gyártották, felénk mégis az alapváltozatok
elterjedtebbek. Ha valaki a típushibákkal számol, korrekt vétel
lehet, de itt különösen megéri egy jobban karbantartott példányra
kicsengetni a pénzt.
Gerapppaaaaaa
Javában autóztam, túltéve magam ifjúkori traumámon, amikor állandóra
kapcsolt a benzinszintjelző. Az első kertvárosi kapubejárónál
fordulás, biccentés a rákospalotai polgárságnak, majd irány
a tulajdonos lakhelye. Tudtam, hogy ennyi üzemanyaggal akár Vácig
is elvinne, mégsem kísértettem a sorsomat. Amúgy is várt már rám
odahaza az, ami minden Renault orrát díszíti.
További cikkeink
