Hadilábon állok a BMW-kkel. Sokáig semmi közöm nem volt hozzájuk,
aztán egy zenésztársamnak volt egy 518-a, karbis talán, barna,
elromlott szervóval, leültetve. Borzasztó volt a kőbányai
vadkapitalizmusban a 90-es évek derekán már csótányosodó szar. Aztán
egy volt osztálytársam 630i-jét próbáltam, jó állapotú autó volt,
megcsapott a szele, de amikor visszaültem a saját
560SEC-embe,
elvesztette a varázsát. Túl semmi volt a Mercihez képest, a félig üres
pohár.
Sokáig az
X3 volt a következő
családi autótervem. A múltkor ki is próbálhattam: sikítva szálltam ki
belőle, kínomban teleordítottam a szerkesztőségi levelezőlistát,
miközben masszíroztam a benne elzsibbadt lábaimat. A
135i cabrióval
elkezdődött valami, de az a versenypályán csúnyán leszerepelt. Sose
leszek már szerelmes egyetlen BMW-be se?
Pár hete az X3-ból kiszállva úgy gondoltam, adok egy utolsó esélyt a
BMW-nek, de melyiknek? Amikor megjött az X6, azt mondták, hogy
próbáljam ki bátran, ez jobb, mint a többi volt. Elhittem és kár volt.
Most gyűjthetem a pénzt beugróra.
Ahogy
Winkler már megírta , egy bordó bőr kulcstartó fogad, SAC felirattal, úgyis
mint Sport Activity Coupe. A kommentelők egyik része szerint az X6 BMW
válasza a Q7-Touareg-Cayenne-FX mezőnyre. A kommentelők másik fele
szerint válasz egy fel nem tett kérdésre. Válasz a semmire.
Hátulról közelítve az arányai tűnnek fel először: ez nem alibikupé,
hanem tényleg. Egy kicsit rásegítettek az
Espadás
megoldással; nem csak a teteje hajlik lefelé, hanem az alja is fel. A
Mega Track-re emlékeztet, még inkább a
Heuliez Intruder -re. A hátsó lámpái hasonlítanak az aktuális
911-ére, de ezt már más BMW-k esetében is láttuk. Combközépig érnek a
20-as kerekek. A legolcsóbb téli gumi ebben a méreteben - egy gyors
internetes keresést követően - 83 ezer forint. Az annyi, mint 415 ezer
forint, plusz munkadíj. Egyetlen gumicsere.
Beülve a megszokott vajbőr BMW, és zokogás a bambusz
kesztyűtartófedélen. Az ülése annyira jó, hogy ha egyszer gazdag leszek
és lesz belőle bontott vezetőülés, veszek egyet dolgozószéknek
otthonra. Ilyet az X3-ba! Minden irányba elektromosan állítható, ami a
legszívmelengetőbb, hogy a háttámla a közepétől külön dönthető, így
kevés Quasimodo akad, akinek kényelmetlen. Az ülésmasszírozó teljesen
más, mint amit a Mercikben és a
Lexusban
használnak, itt az ülőlapot döntögeti és puporítja-homorítja -
döbbenetesen jó. Az ülésfűtés, az ülésszellőztetés, az ülésmemória és a
kormányfűtés csak felsorolás ebben a bekezdésben. Külön mondatot
érdemel viszont, hogy a hátsó ülések is fűthetők és szellőznek, a
pohártartók hűlnek. Azon már csak csendben kuncogunk, hogy minden ajtót
elektromotor húz be, ez olyan élmény, amikor kiderül a szerelmünkről,
hogy nem csak gyönyörű és mindenki őt akarja, de még matekból is
korrepetál.
Érdekes viszont a
HUD, amit csak nagyon
egyenesen ülve, vagy nagyon felemelt ülésnél látni. Estleg a
Ruhr-vidéken kell születni. Túl lent van. De ez a legkevesebb. Az
általános testre szabást követően elkezdek ismerkedni a
i-Drive-val, ami -
többek között - a telefon konfigurálását teszi lehetővé. Ujjongva
tapasztalom, hogy valakinek végre eszébe jutott, hogy az embernek nem
csak egy, hanem több telefonja lehet. Percek alatt megtanítható neki
több mobil, és a menüből lehet válogatni, melyikkel kívánunk
csacsogni.
A 335d motort már többször körbecsókolgattuk, de a rend kedvéért
ismét megtesszük: soros hat hengeres, dupla turbós dízelmotor, ami 286
lóerőt tud 4400-as fordulaton és pokoli 580 newtonmétert 1750 és 2250
között. Az autó száraz tömege 2185 kiló, így fogyaszt 12 litert.
Sátáni, nem? Egyébként meg annyira harmonikus a teljesítményleadása,
annyira simán viszi a X6-ot, hogy most nyert értelmet a tavaly nyáron
utasként kipróbált 335d coupé fergeteges felsőbbrendű müncheni
ámokfutása.
Az X6-ba szerelik az egyszerűbb dízelmotort is, ennek 30d a neve, és
szerény 235 lóerőt és 520 newtonmétert tud. Az igazi pokol az X6 50
polgári nevén BMW X6 xDrive50i, ez egy 4,4-es duplaturbós V8-as
benzinmotor, 407 lóerővel és 600 Newtonméterrel. Jó mi?
Az X6-tal való közlekedés Budapesten és környékén vegyes érzelmeket
ébresztett. Nem szeretem, ha megbámulnak, de ebben úgy éreztem,
folyamatosan figyelnek, mint egy majmot a ketrecben. A közlekedőtársak
tartanak tőle, senki se vágott be elém, ha indexeltem, beengedtek.
Sokan átkérdeztek másik autókból, mi ez, meg hogy milyen, de a parkolás
a legszörnyűbb: ott odajönnek és faggatnak. A tipikus kérdések között
szerepelt, hogy mi ez, milyen motor van benne, hogy megy, kényelmes-e,
mennyit fogyaszt, és mennyibe kerül? Ezekre a válaszaim: X6, 3 ezres
dízel, jól megy, kényelmes, de a futóműve darabos tud lenni, 12 litert
fogyaszt, 17 millió.
Ebből nagyjából kiderült minden, ami fontos.
Beülve és elhelyezkedve az tűnik fel, hogy nincs hátsó ablaktörlő,
így esőben parkolgatáskor kénytelenek vagyunk az elefántfül ihlette
tükrökre és a tolatókamerára bízni a fényezett lökhárító és a
körülöttünk lézengő gyalogosok életét. Ez így nem pontos, tehát abból
tűnik fel, hogy nincs hátsó ablaktörlő, hogy a bonyolult
kapcsolórengeteg összes állását kipróbálva se volt, aztán kiszálltam a
szakadó esőbe és megnéztem a szememmel. Nincs. Megtapogattam. Úgy
sincs. A tolatóradar és kamera jó dolog, itt is szerettem, de azért
vakon nem kell bízni benne. Több mint húsz centi van a kocsi mögött,
amikor folyamatos sípolásba kezd, ami azt eredményezi, hogy a
szerkesztőségi mélygarázsba csak folyamatos sípszó kíséretében
parkolható. A tolatóradartól apró figyelmesség, hogy előre indulva
bizonyos sebességig nem kapcsolja ki a kamerát, tehát ezer tolatásból
is be lehet állni simán, nem kell a kamera bekapcsolására várni.
Induljunk már!
A váltó előválasztó karjának oldalán a gombot megnyomva szoftveresen
adjuk a D-t. 6 fokozatú, finoman vált, de kézzel nem érdemes
próbálgatni, a kormány melletti két fül viccnek is rossz. A váltókart
magunk felé húzva lehet a kézi kapcsolás síkjába terelni a
beszélgetést, az jobb is. Könnyen és szépen indul, bár kicsit aggasztó
a pillanatnyi fogyasztásmérő kalimpálása a 18-20 értékek között.
A gödrökkel az X6 is hadilábon áll: mintha kólásüveget próbálnánk
átgörgetni egy csatornafedélen. Ettől eltekintve azt legalább
kifejezetten érezni, hogy az X6 nagyon-nagyon nehéz. A weboldalán arról
szólnak a hősi dalok, hogy milyen könnyű anyagokból van, meg
efficient dynamics, de azért csak meglett a két tonna feletti
önsúly. Próbált már egy 130 kilós lánnyal rokizni? Még ez sem zavaró
egyébként, hiszen az X6 gazdája az élet császára, ennek minden jó és
rossz oldalával együtt.
Távolságot, mint üveggolyót megkapjuk benne: ez egy ideális
utazóautó és kész. Városi dugóban, szemét kinyomva se ment 12.5 fölé a
fogyasztás, tehát a kifelé sugárzott környezettudatosság teljes
hiányának látszata a megfelelő pillanatban megbocsáttatik. Biztos lehet
benne, hogy ember lakta területeken ritka az a környezeti szituáció,
ahol ne boldogulna el az Xdrive rendszer.
Terepre nem való. Városba való, meg utazni való. Olyan könnyedén
tartja a sztrádatempót, és úgy libben be egy-egy előzésbe, hogy jobb
nem nézni a sebességmérőt, mégis ott van valahol az a 286 lóerő. A
csomagokat nehéz benne összerázni és felborogatni, mert a
csomagtartóban a felnyitható padló alatt van egy, vagy fél köbméteres
gödör. A csomagtartó amúgy hatalmas, vannak csomagrögzítő fülek, csak
éppen ott a bibi, hogy méternyi magasba kell emelni bármit, amit
szeretnénk belehelyezni.
Népítélet
Legyen ön az első, aki az
X6-ról szól!
Kanyarban az X6 egész emberes, de sohasem szabad elfelejteni, hogy
több mint két tonnával vagánykodunk, és az rengeteg. Ugyan az X6
töméntelen elektromos és mechanikus kütyüvel vigyáz ránk és utasainkra,
de két tonna az két tonna, nem szabad azt várni, mint egy MX-5-ös
Mazdától. Kanyarokban fickós, ami nem azt jelenti, hogy ész nélkül
lehet rángatni az egyik ívről a másikra, hanem hogy minden pillanatban
érezteti, oké-oké, szívesen táncikálok, meg játszhatunk fogócskát is,
csak nehogy bújócska legyen vége.
Egyetért? Vitatkozna? Véleményt mondana?
Tegye meg a publikáció
blogposztján!
Tulajdonképpen nekem kéne, a rengeteg gyűlölködő és irigy tekintet
kereszttüzében is. Kellemes utazóautó négy fő részére, ahol a
szórakozás és a kényelem fontosabb mint amit az irigyek gondolnak. Az
értékvesztésbe és a fenntartási költségekbe bele se merek gondolni, de
boldog az, akinek ilyenje lesz.
Suhan a nagycápa - kattintásra videó indul
További cikkeink
