Minden hétre retró V8 sorozatunk váratlan fordulatot vett. A parkolóban a feltűnő és meglepően nagy autók mellett gyanúsan finoman öltözött tulajok vártak rám. Nem értem: muscle carokkal vad arcok járnak, nem mokaszinos urak. De a Thunderbird más. Puha, mint egy finom bőrcipő, kicsit édeskés, de megfelelően zsíros és sós, mint a vaj.
A hatvanas évek dicsőségének feltámasztása Mustangtól a Chargerig és
Challengerig hasonló karaktert eredményezett, ide csatlakozik majd a
Camaro is,
sok narancssárgával, műanyaggal és idővel valami
sportváltozattal. A Thunderbird sehogy sem illik a nehezen
kezelhető vadállatok sorába.
Mert sohasem tartozott közéjük. Az 1955-ben megjelent Thunderbirdöt
personal luxury carnak árulták, nem sportkocsinak vagy muscle carnak. A
modell az akkor még sorhatos Corvette vetélytársának készült. Ezek a
kis luxuskocsik, jellemzően kupék, az átlagnál magasabb
komfortfokozatban, szervokormánnyal, automata váltóval és pihe-puha
kidolgozással csábítottak. Kiemelkedő teljesítményről, sportváltozatról
szó sem volt.
Természetesen a kor követelményein belül, mert a Thunderbird egészen
82-ig csak V8-cal került forgalomba, de
semmiféle legendás, ötszáz köbhüvelykes rettenetváltozata nem
létezett. A nyolcvanas években az amerikai autóiparral együtt a
Thunderbird is hullámvölgybe került, ronda lett, és kapott az orrába
egy sornégyes turbómotort, amit 1989-ben – nagyon helyesen –
eltüntettek a motorpalettáról.
A Thunderbird utolsó generációja, a 2002 és 2005 között gyártott
„Retro bird”, az 1955-57-ig gyártott első madarak, a „Classic bird”-ök
modern másolata. Az autó az első szériához hasonlóan kétüléses, és
ötven év után a jóllakott vérharcsák sziluettje újra elvékonyodik a
farkuk felé. Apró, kerek szemekkel lesnek a prédára, hogy széles
szájukba tömhessék.
A Thunderbird két ötméteres szedánnal, a Lincoln
LS-sel és az
S-type-pal
épül közös padlólemezre.
Gondolhatják, ebből mi következik.
A Thunderbird,
kétszemélyes kupé létére nagyon nagy: 4,7 méteres hosszával
méretben veri a Mercedes SL-t és a Cadillac XLR-t is. Ezt a hosszt
motorháztetőből hozza össze, mert a lenyitott vászontető nem foglal sok
helyet, az utastér átlagos kényelmet nyújt, a 190 literes csomagtartó
pedig szigorúan két személy csomagjaira van méretezve. A tervezésnél
két golftáska megfelelő elhelyezése volt a fő szempont, ez nem vicc, és
a fekete tesztautó gazdája történetesen golfozik is. Nem is kell bele
nagyobb csomagtartó, pont jó ez így, de hová tűnt az a szűk öt
méter?
A Lincoln LS-sel nemcsak a padlólemezen, de a műszerfalon is
osztozik a Thunderbird.
A belső kialakítás a döbbenetesen állat retrógépek rossz szokása
szerint nem igazodik a különleges kasztnihoz, semmi érdekesség vagy
újdonság. A madaras logó (nagyban, fémből) megjelenik a két ülés között
is, de ennél több mutatvány kéne egy ilyen karakteres autóba. A
felhasznált műanyagok és az összeszerelés minősége viszont nagyon jó, a
bőrülések kényelmesek, és jól tartanak.
A szokatlan, egy darabban eltávolítható keménytető alatt bújó
vászontetős megoldás is ötvenéves, az első T-Birdök is pont ilyenek
voltak. A keménytető pár perc alatt levehető, de a művelet
kétemberes. Az üvegablakos vászontető elektromosan működik, két kar
kiakasztása után pár másodperc alatt hajtogatja magát össze. A
szélvédőhöz és a kasztnihoz négy helyen rögzített kemény héj menet
közben halványan nyiszog, de a vászontetővel teljesen hangtalanul suhan
az autó, a menetszél 140 körül kezd bezavarni.
A kilátást segítő kerek kajütablak 1957-ben jelent meg a széles
B-oszlopon, és különböző formákban végigkísérte a Thunderbird életét. A
nyolcvanas-kilencvenes években természetesen B- és C-oszlop határolta
sima ablakká korcsosult, de 2003-ban visszatért eredeti formájához.
A Thunderbird motorválasztékában még a legínségesebb időkben is volt
V8-as opció. Az öt év kihagyás után, 2003-ban bemutatott Retro Birdöt
is egy 252 lóerős, 3,9 literes V8-assal és ötfokozatú automata
sebváltóval szerelték. A félmázsás keménytetővel együtt 1752 kilós
kasztnit hét másodperc alatt gyorsítja százra a meglepően halkra
hangolt motor.
Nyoma sincs a többi
retró-futurista
alkotás harákoló szörcsögésének, a Thunderbird kellemesen duruzsol,
és puhán ringat. Fajtársaihoz képest ez a műfaj Lexusa.
A Thunderbirdnek sohasem voltak sportkocsi ambíciói,
a több mint 200 lóerő és a közel 50-50%-os súlyelosztás ellenére
kényelmes szedánérzetet ad, nem sportosat. A hátsókerék-hajtású
Thunderbirdök 1989 óta hátul is független felfüggesztést kapnak, a
Gubacsi út macskakő-gödör-villamossín feketepályáját kisimítva gurulta
végig. A
Volvo C70 és az
Alfa Spider egyéb
kiválóságaik (de azok sem sportkocsik, talán a T5 egy nagyon picit)
ellenére kicsavarták a kezemből a kormányt.
Érdekes, hogy
a nagyon patent és sűrű kabrión az ajtópuffanást is megoldották.
Ajtócsapódás-fetisista vagyok, és örömmel látom, hogy ez a fő
csapásirány másoknál is. A Mazdának mostanában esett le az ajtócsapódás
súlyának fontossága, döbbenten és elégedetten csapkodtam a
CX-7 és
szerkesztőségünk állandó apró vendége, a
Mazda 2 dübörgő
ajtaját is. A Thunderbirdé eddig a legjobb modern amerikai
ajtócsapódás, amit hallottam, nem egy Merga, de fényévekre elhúz a
Shelby
ólajtajától. Persze még így sem éri el a veterán
Caddyk
színvonalát.
automatával lehetett
megvásárolni
A Thunderbird ötfokozatú automatája (a modell ezzel az egy
motorral-váltóval volt kapható, a 390 lóerős Supercharged Thunderbird
megmaradt koncepciónak) 2500-3000 körül
váltogat lustán felfelé, hogy az andalító 1200-as fordulaton tartsa
a motort. Hirtelen mozdulattal fel lehet pörgetni 4-5000-ig, ezt
dühös morgással és az ál-levegőbeömlővel díszített motorháztető
megemelésével veszi tudomásul, de üvöltözésre csak 160 felett
hajlandó.
A T-bird kellemes autókázásra termett nagyautó, nem kegyetlen, de
kényelmetlen roadster, amivé félszázaddal előtti ellenfele, a
Corvette nőtte
ki magát. Másodpercek alatt, gombnyomásra lenyitja a tetejét, nem
hallja a fél város, hogy jövünk,
Budapest legszánalmasabb útján is képes suhanni és garantáltan nem
jön szembe. A finom hangú motor nem késztet állatkodásra, a
szervokormány nagyon finom, de nem túl közvetlen, a futómű végtelenül
kényelmes. A fekete autót gazdája ezeknek a tulajdonságoknak az
együttállásáért vette, így is használja, télen egy SUV-val jár.
Az ezüst néha megkapja a magáét, de egyikkel sem fogunk soha
találkozni gyorsulási versenyeken, és nem láthatjuk őket a zöldnél
csikorogva elrajtolni. Ezek finom, úri autók, kérem szépen, meglepő
származással.
A Thunderbird utolsó generációja nem érte meg a 20 000 eladott
darabot sem, amikor 2005-ben, a Ford végleg felfüggesztette a
gyártását. Egyelőre nincs tervben az egyszer már életre keltett legenda
feltámasztása.
További cikkeink
