Az S2000-es tesztautókkal az a baj, hogy korán halnak.
Alighogy megkapja, a botor autósújságíró már csavarodik is fel az
oszlopra, ugrik az árokba, vagy elegánsan odacsapja a
szalagkorláthoz. Ebből két dolog következik. Egyrészt eddig a
TotalCaron nem volt teszt, másrészt a tulajdonos, aki a tesztautót
rendelkezésünkre bocsátotta, nyilván nem normális.
Így kapott S2000 tesztautót a
totalcar
Az itt következő beszélgetés, ha nem is
szóról szóra, de igaz. A nagy P-betű a tulajt jelöli, Gyv pedig én
vagyok.
Gyv: Jól meggondoltad?
P: Persze, van rajta Casco, a hátsó gumiknak meg lassan úgyis
végük, tőlem le is gyalulhatjátok.
Gyv: Figyelj, nekem elég lenne, ha egy-két órát autózhatok.
Kimegyünk valami szerpentinre, megjáratjuk, megyünk egy kicsit
autópályán meg városban, lefotózom, aztán viheted is. Ez egy drága
autó, nem szívesen viszem el. Meg aztán mivel közlekedsz addig?
P: Két óra alatt nem lehet rendesen kipróbálni egy autót,
vidd csak nyugodtan! Én meg majd motorozok, szép az idő. A törés
miatt meg ne izgulj, mondom, van rajta Casco.
Ezek után mit volt mit tenni, elhoztam az autót, és
természetesen nem törtem össze. A tulajdonos, amikor visszavittem,
megnézte a hátsó gumit, és elégedetlenül elhúzta a száját.
P: Azt hittem, végre lecserélhetem. Nem is hajtottad?
Gyv: Dehogynem hajtottam. Mentem vele hegyen, sőt
versenypályán is, meg autópályán 250-nel, de ésszel, szépen. Nem
gumifüstölősen.
A tulaj - a nevét azért nem említem, mert megkért rá - megvonta
a vállát, de azért hitt nekem. Azt mondta, azonnal hív, ha vesz egy
NSX-et.
Miután megkaptam,
bevallom, eleinte csalódott voltam. Egy
BMW 335i-ből ültem
ugyanis át, és megszoktam a borzalmas háromliteres turbómotor erejét,
nyomatékát, hogy alacsony fordulaton is az ülésbe présel, és akár
kétezres fordulatszám alatt is képes megindítani az autó fenekét. Ez
meg egy kétliteres szívó. És
csak 240 lóerős.
Csodák vannak és nincsenek. Egy olyan motortól, ami 8300-as
fordulaton adja le a legnagyobb teljesítményt, nem várhatjuk, hogy
alacsony fordulatszám-tartományban is bika legyen, ugyanakkor már
magában csoda, hogy egy közel tíz éve kitalált kétliteres szívómotorból
úgy tudtak előcsalogatni literenként 120 lóerőt, hogy a konstrukció
tartós legyen.
Mert például ha megnézzük az előbb említett BMW paramétereit,
láthatjuk, hogy a turbó, sőt turbók ellenére is csak literenként 102
lóerőt tud. A feltöltős autók motorjainak többsége nem tud 110 lóerőnél
többet literenként. Ahhoz,
hogy az S2000-es motorjánál látványosan jobb
hengerűrtartalom/teljesítmény arányt találjunk, komoly
kényszerlélegeztetett sportautókat kell megvizsgálnunk, olyanokat, mint
amilyen például a kompresszoros
MINI John Cooper Works literenként 130, vagy a turbós
Mitsubishi Evo IX,
literenként 140 lóerővel. A sima szívómotorokat felejtsük el, kár lenne
keresgélni, egy szívótól már a literenkénti 100 lóerő is extrém,
kizárólag a soktízmilliós szupersportkocsik között találunk olyanokat,
amik az S2000-hez közeli értéket produkálnak.
Szóval az első impresszióm az S2000-essel kapcsolatban az volt, hogy
alul nem túl erős.
Félreértés ne essék, a motor sosem erőlködik, sőt, könnyedén
tolja előre a kis roadstert, de alacsony fordulaton nem szarja össze
magát az ember. Arra ott a magasabb fordulatszám-tartomány, meg a
9000-ig skálázott fordulatszámmérő, de erről majd később.
Az S2000-es kívülről csodaszép. Nem úgy, mint egy
Alfa Spider,
ez a szépség ugyanis nem egy dísztárgy, sokkal inkább egy fegyver
szépsége, a funkcionalitás gyönyörűsége. Az S2000-es nem divatautó,
nem műkörmös csajoknak készült, de még csak nem is öltönyös
szánibojoknak, ez bizony az igazi autóbuzikat célozta meg keményen.
Vagy az hasonlít erre
pedig egyáltalán nem az
Kívül szép, belül ronda.
Vagy ha nem is ronda, de nyomi. A tesztelt példány üléseit,
műszerfalát, ajtóit a fényezéssel harmonizáló kék bőr borította, amitől
volt, aki elájult, volt, aki sugárban okádott. Az Orion űrhajós
műszerfalon azonban mindenki őszintén nevetett. A szánalmas és
zseniális jelzők egyszerre alkalmazhatók arra, amit a műszerfalon
látunk; ormótlan digitális műszeregység, hatalmas műanyaggombok.
Egyszer rá is indítottam
Az S2000-ben minden picit másképp működik, de ez mindössze
néhány másodperc fejtörést okoz az első alkalommal, aztán soha többé. A
funkcionalitással semmi gond, a helyszűke miatt, vagy egyszerűen csak
extravaganciából alkalmazott rendhagyó megoldások éppoly jók, mint
amiket már megszoktunk, de szépnek, ízlésesnek a műszerfal még nagy
jóindulattal sem nevezhető.
Ha valaki egyszer azt mondja, fogok még az
MX-5-nél kisebb
autóban ülni, harsányan kiröhögöm, aztán tessék, egy héten belül kettő
is jutott. Az egyik a Super Seven replika, a
Helix
volt, a másik meg ez. Az S2000-ben
se széltében, se hosszában nincs hely, és a fejtér is kicsi. Nem
élhetetlenül, mint a Helixben, de egy bizonyos testmagasság fölött
egyértelműen le kell mondani róla. Én csak 170 centi vagyok, így nekem
különösebb problémát a mérete nem jelentett, de tényleg a kispolskit
idézi.
És akkor most felejtsünk el mindent, amit eddig írtam, közelítsünk
úgy az autóhoz, ahogy kell, ahogy ő is szeretné. A kinézetével
kapcsolatban semmilyen gondolat sem merülhet fel, ugyanígy mindegy a
belső anyagok minősége, vagy az utastér mérete.
Megmondom, mi számít: futómű, fékek, motorerő, váltó, és
mindezek összeadásának végső eszenciája, a vezetési élmény. Ha
valakinek egyszer lesz szerencséje ilyen autót vezetni, az első, amit
észre vesz majd, hogy a kasztni azonnal keresztbe áll, ha gázt adunk a
kanyarban. A második gondolat vagy ez lesz:
jézusom, én nem tudok vezetni!, vagy ez:
édes jó istenem, végre megérkeztem.
de 17-essel azért szebb
Az S2000 elképesztően stabil, kiegyensúlyozott autó, rettenetes
kanyarsebességgel. Megállás nélkül mozog a feneke, lassú és gyors
kanyarokban egyaránt, mégsem kiszámíthatatlan, de ha valakinek nincs
tapasztalata erős hátsókerekes autókkal, könnyen pórul járhat. Az S2000
nem csillogó játékszer: az ABS-en kívül nincs benne semmiféle
menetbiztonsági rendszer. (A legújabb modellekbe már raktak
elektronikát (VSA), nyilván pont azért, hogy szélesebb rétegek számára
élvezhetővé tegyék.) Ez komoly autó, és jó szívvel csak azoknak tudom
ajánlani, akik pontosan tudják, mit miért csinálnak.
Aki tisztában van a fizika és a vezetéstechnika alapvető
törvényeivel, orgazmusközeli érzéseket élhet át. Az S2000-es motorjának
üvöltése gyönyörű,
a hangból és a rettenetes teljesítményből minimum valami
háromliteres sor hatosra gyanakodhatnánk. A fékek brutálisak, a
futómű borzalmasan pontos, a súlyelosztás tökéletes. A váltó talán a
legjobb, ami valaha is a kezembe került, a karosszéria pedig nemcsak
kabriókhoz képest merev. Kivittem az Euro-Ringre, hogy igazán
megcibálhassam, és csodák csodájára azt tapasztaltam, jó vele menni
pályán.
Ez nagyon nagy szó, utcai autóink túlnyomó többsége ugyanis
versenypályán szánalmas, bumfordi vasdarabnak tűnik, vagy ha nem, hát
egyszerűen nem elég izgalmas, hogy ott is bizonyítson. Sajnos egy
fárasztó nap végén támadtam meg az aszfaltcsíkot, így mindössze néhány
körre futotta az erőmből, de azt a néhány kört nagyon élveztem. Az
S2000 olyan,
amilyennek lennie kell. Pengeéles, és elképesztően
szórakoztató.
Népítéletünkből
kiderül, hogy aki megvette, imádja. Igaz, kell mellé egy másik autó,
mert gyerekeket fuvarozni nem ideális és
télen sem az igazi, de amire kitalálták, arra tökéletes. Volt
olyan ítélet, mely szerint nagyon kemény a futómű. Ha valaki egy A8-ból
vagy Lexusból ül át, ez mind igaz, de ha sportautókkal hasonlítjuk
össze, nem érheti kritika. Az S2000 futóműve természetesen kemény,
milyen is lenne, mégis jól tolerálja az úthibákat.
A motor alacsony fordulaton egyáltalán nem hangos, ami nem
rendeltetésszerű használat során kifejezetten hasznos. Egy vászontetős
sportautóban csönd természetesen sosincs, de
160-170-nél még simán elviselhető az élet. Egyszer -
Németországban - mentünk 250-nel is, na az már borzasztó volt. A motor
üvöltött, a szél úgy süvített, mintha menten szét akarná tépni a
ponyvát, félelmetes volt.
Persze ebben az autóban pont ez a jó. Hogy
van sebességérzetünk, van vezetési élmény, hogy már 120-nál lehet
rettegni. Hogy a műszerfal gagyi, hogy a beltér kicsi, hogy csak
egy analóg klímára futotta, nem számít. Az S2000-es így is az egyik
legnagyobb mérnöki bravúr, amivel valaha találkoztam. Jól használható a
hétköznapokban, eközben bármilyen kemény körülmények között, akár még
versenypályán is megállja a helyét. Ja, és nem nagyon fogyaszt többet
10-12 liternél városban. Imádtam. Köszönjük!
További cikkeink
