Egy töredelmes beismeréssel indult a sajtótájékoztató: eredetileg eszük ágában sem volt négyajtós Astrát gyártani. Ugyanis a nyugat-európai piacon az alsóközepes szedánok marginális, 5 %-os keresettséggel bírnak. Kontinensünk középső és keleti felén viszont inkább ezt viszik. Vétek lenne kihagyni a ziccert.
Ha alsó-középkategóriás autó után ácsingóznék, nálam nagyon
kicsi esélye lenne az Opelnek. Az ötajtósuk formája kétségtelenül
praktikus; ezzel le is tudtam az összes jelzőt, amit negyedóra
tanakodás után ki tudnék nyögni egy autós-újságíró vizsgán. A kombira
vonatkozó mentő kérdésnél sem lenne jobb a helyzet, vöröslő képpel,
izzadó tenyérrel a "még praktikusabb" szavakat dadognám. A háromajtós
pedig eleve csalás, én legalábbis nem a Golf-kategóriából választanék,
ha úgymond sportos járműre lenne szükségem.
Bezzeg egy jó szedán, ami többnek mutatja magát.
Ahol elegancia is jár a kompakt mérethez. Aminél nem emel
kalaptartót a csomagtér-tető. Amibe csak hányom befelé a sok csomagot,
sose' lesz teli. Ugyanígy gondolkodik, sőt - tőlem eltérően -
cselekszik a rengeteg ekkora autót vásárló. Főképpen két szép nagy
országban: "a lépcsőshátú karosszéria különösen ezeken a feljövő
piacokon nagyon keresett. A török kompaktautó-vásárlók 67 százaléka
dönt ilyen mellett; Oroszországban 65 százalék az arány,
Lengyelországban és Délkelet-Európában 15 százalék részesíti előnyben a
különválasztott csomagtartót."
A szedán sikere előre nehezen jósolható meg. Bár a célpiac simán
beveszi a korábbi divatot, az első H-Astra
már évvesztes alsós lesz az óvodában, mire jövő nyáron elkezdik
gyártani a lépcsőshátút Gliwicében. Hatalmas szerencse, hogy a nála
kisebb négyajtósokhoz (Renault Thalia, Fiat Albea, Honda City, Dacia
Logan) viszonyítva nagyvilági, elegáns limuzin.
Kezdjük a külső méreteknél: 4,61 méter hosszú.
Nem szívesen froclizom a Volvót vagy az Audit, de legkisebb
limuzinjuk rövidebb. A kombi alvázára épül, ami 2703 mm
tengelytávolságú; igen tágas belsőt sejtet az adat. A valóság persze
kissé keserűbb, hátul továbbra sem fogjuk gondtalanul tornáztatni az
indulás előtt a vécédeszkán elgémberedett lábainkat. Ami hiányzik a
lábtérből, az ott van a csomagtartóban. 500 liter, ennél ma csak az hoz
ki kisebbet a kis szedánoknál, aki elviseli, hogy ujjal mutogatnak rá.
Félelmetes mélységű, az egyik játékos kedvű újságíró kolléga azonnal
beugrott, és kényelembe helyezte magát.
A belső tér egyébként a jól megszokott astrás. Hogy tudjunk azért
újdonságot is mondani,
az eddig egyedüli bemutató példány az új Corsa zongoralakk színű
középkonzolját kapta. Szerintem túl komolykodó, pedig ízlésem
inkább konzervatív. Akár ez a félig bőr, gyászos szürke és fekete
kárpit. Remélem, annak ellenére széles lesz a választék, hogy
indulásnál kizárólag Közép- és Kelet-Európában forgalmazzák majd.
A külsőt csak dicsérni tudom. Szép, elnyújtott alakzat,
a legokvetetlenebb kritikus sem mondhatná rá, hogy utólag kapott egy
puttonyt. A hátsó lámpára sem sajnáltak némi időt a tervezés
folyamán. Az eleje előrevetíti a jövőre esedékes modellfrissítés utáni
új arculatot. Legalábbis ezt mondják, de hazudnék, hogy a vetítőn
megjelenő "ilyen volt" és "ilyen lett" feliratú képek között a
legkisebb különbséget is fel tudtam volna fedezni. Állítólag szélesebb
lett a középső krómcsík, és elhangzott egy bizonytalan mondat a
sportosabb ködlámpáról. Nem véletlen, hogy fenékkel kifelé állították,
azon azért el lehet csemegézni egy kicsit.
Az egyetlen, féltve óvott bemutató autót persze nem vezethette ez az
eszetlen újságíró banda. Így feltétel nélkül el kell hinnünk, hogy "a
típus további előnyei, az élénk menetdinamika és a nagy biztonsági
tartalékok." Ehhez persze ismerni kell a technikai adatokat.
A fejlődő országoknak szánt autók átka a lebutított motorpaletta.
Esetünkben némileg meghasonlik az ember, mivel egyértelműen sem
dühödten szidni, sem lelkesen ünnepelni nem lehet az Opelt.
Két benzines közül választhatunk, a kisebb az új 1,6-os, 115
lóerővel. Ha ez kevés, megvehetjük majd az egynyolcast, ami 140.
Nem hangzik rosszul, igen kellemes meglepetés, hogy nincs 1,4-es. Nem
hiába hangoztatjuk régóta, hogy vétek ekkora autót keservesen szenvedő
kis blokkal eladni.
Dízel nélkül halálra lenne ítélve a lépcsőshátú Astra, így
természetesen nem hagyják ki belőle a modern gázolajosokat. Lesz jó kis
Fiat Multijet, 90 lóerővel, egy és egynegyed liter űrtartalommal. Aztán
az új 1,7 literes, de abból csak a leggyengébb, 100 LE-s. Hát, az
1,9-es Fiat-blokkot hiányolom.
Nem tudom, árban is így következnek majd: 1,3D, 1,7D, 1,6i, 1,8i,
követve a maximális teljesítményt? Attól tartok, nem.
De árról úriember nem beszél. Főleg, ha leghamarabb jövő ősszel
találjuk az első példányokat a kereskedőknél. Pedig ezen áll vagy bukik
az Astra szedán. Remélem, nem a pokolian drága Volkswagen Jettát
tekintik legyőzendő ellenfélnek.
További cikkeink
