Előbb volt a tesztvezetés, aztán a sajtótájékoztató. Ezt a
felállást jobban szeretem, mint a fordítottját, mert ilyenkor még úgy
tudok beülni szegény ártatlan járműbe, hogy nem csengenek a fülembe
különböző bölcs pr-szövegek. Például: "Nálunk a számok szentek. Már a
megkettőzött középső nulla is eredeti karaktert jelez." Vagy: "Az új
1007 meg fogja határozni márkánk történelmét." Esetleg: "Az 1007
futóműve sportos, kiváló úttartást biztosít, ahogy ezt a Peugeot-knál
eddig is megszokhattuk."
Tipikus mai Peugeot arc
Nem láttam hát bele
sem szent Dupla Nullát, sem a Peugeot előtt ösvényt vágó
machetés pionírt, de még kőkemény pálya-versenyautót sem a kis piros,
visszafelé pedig a kis aranyszínű autóba, ami annyira új, amennyire a
két éve bemutatott
Citroën C2 tolóajtós
pandantja csak lehet. No meg az árát sem tudtam még. Bele is szerettem
úgy, ahogyan kell.
Pedig vaskos, csontos teremtés; az 1007 jóval nagyobb, mint
gondolnánk. Tudják, hány kiló?
Az egyhatos nehezebb, mint 1,2 tonna. A fene gondolná. Nem elég
közel menni hozzá, nem elég kinyitni az ajtót, bele kell ülni, hogy
igazán érezzük a dimenziókat. Igaz, hogy csak négyszemélyes, de a
beltér magasabb a 307-esénél, a lábtér meg hátul is létező fogalom. A
csomagtér az alapértelmezett 178 literről 1048 literre bővíthető,
kétszemélyes üzemmódban. A hátsó ülések teljesen függetlenek egymástól,
sínen tologathatóak vagy felhajthatóak az első üléstámlák mögé. Tehát
egyesével is, együtt is.
Ha ehhez hozzávesszük a két tolóajtót, olyan járművet kapunk, ami
a Twingo óta - szerintem - a legnagyobb áttörés a kategóriában.
Ráadásul ezek a tolóajtók elegánsan és könnyedén, villanymotorokkal
nyithatók-csukhatók. Pistike, a mama szeme fénye feje-karja ilyenkor
nincs veszélyben, ha az ajtó akadályt érzékel, megáll. Menet közben
nyitni-zárni nem lehet, viszont nyitott ajtóval bátran lehet
száguldozni (70-ig mertünk gyorsítani, de nagyon zörgött az ajtó, és
inkább megálltunk).
Összekarcolni is nehéz a fényezést, hiszen
az ajtó nem emelkedik jobban ki az autó síkjából, mint a külső
tükrök. Az egyetlen hibalehetőség a távirányító két gombjának
összekeverése (most akkor nekem jobb, vagy neki?), erre később, a
sajtótájékoztatón több alkalommal élő példát is láttunk Oroszlán Szonja
művésznő előadásában.
Tengernyi műanyag
A remekül kihasználható beltérnek és a soha nem látottan könnyed
ki-be pattogásnak köszönhetően szinte észre sem vettem az 1007 apró
trükkjeit. Például hogy az órákon kívül nincs benne egyetlen eredeti
elem sem, minden más PSA-termékekből származik a klímakonzoltól a
bajuszkapcsolókig. Vagy hogy a hátsó könyöklők kis fedelei nem állnak
meg nyitott állapotban, egyik kezünkkel tartani kell őket, amíg a másik
végzi a kotorászást a telefon/pénztárca/rúzs/zsebkendő/tic-tac
után.
Az is rejtély,
miként fért be ennyi kopogós műanyag ebbe a 3,7 méteres autóba,
komolyan, elöl egész pingpongasztalnyi van belőle. A Peugeot megpróbált
úgy segíteni a bajon, hogy még előnyt is kovácsoljon belőle. Az 1007
belsejének néhány eleme, így a szélvédő mögötti plasztikmező
tárolólavórjainak szövetbélése, a légrostélyok kerete és az ajtóbetétek
cserélhetők, neonzöldtől a rózsaszínen át a feketéig variálhatják őket
a tulajok, ha megveszik a külön kapható kis szetteket.
A cserélhető betétek
Ezt úgy hívják, Caméleo. Nagyon ötletes, de nem hiszem, hogy él a
Földön olyan ember, aki
valóban nekilát majd lecserélni az ajtókárpitokat mondjuk hétfő
reggel, amikor ráébred, hogy
"ma olyan pink hangulatban vagyok". Marketingtrükknek
mindenesetre jó.
És hogyan megyen? Két motorváltozatot is kipróbálhattam. A
tesztút első felét a létező legdrágább modellel tettem meg, az adatlap
minden kis rubrikájában ott figyelt a S betű. Az 1,6-os Sportyhoz
szériában jár mindenféle földi jó a 2-Tronic robotváltótól az automata
klímán át a cédés rádióig.
A 110 lovas, 16 szelepes benzinmotor képes megbirkózni az 1007 nagy
tömegével, sőt csaknem 200-ig gyorsítja. A menetdinamika nem rossz,
legalábbis nem rosszabb, mintha egy közepesen motorizált benzines
alsóközepet hajtanánk. Az egyetlen zavaró jelenség a zaj. A jelentékeny
gördülési zaj mellé a motor is betársul duettre, és sajnos nem szól
szépen.
Az 1,4-es, hetvenlovas HDI sem sokkal csendesebb, viszont
nyomatékosabb. Az 1007 nem száguld vele oly sebesen, katalógus szerint
csak 160-ig tarthat a móka, viszont harmaddal kevesebbet eszik (a
hajtós tesztúton a 300 kilométert szolgált motor bőven hét liter alatt
fogyasztott), és nem pörög úgy. Jövőre jön
az 1,6-os, 110 lóerős HDI: az lesz az igazi!
A Citroën Senso-Drive-nak hívja
Az 1,6-oshoz 2-Tronic robotváltót kaptunk. Enged játszani.
Automata módban is bármikor válthatunk, akár karböködéssel, akár a
kormány mögötti kis F1-es húzattyúkkal (copyright by én). Kézi módban
pedig, ha nem figyelünk, se lefulladni, se szétpörögni nem fog a motor,
az automatika beleszól és vált. Kick-down kapcsoló nincs, de a gázpedál
okos mozgatásával 2000-es felváltás vagy 6500-ig pörgetés egyaránt
megoldható, gép és ember remekül tud együtt dolgozni. Van kényelmesebb
megoldás (klasszikus automaták), és van gyorsabb (DSG), de nekem eddig
ez tetszik a legjobban. Ha már kétpedálos kisautót vet elém a sors,
ilyen legyen.
A futóművön nem sokat gondolkodott a Peugeot; elöl MacPherson,
hátult csatolt hosszlengőkarok, és kész. A hangolás azonban jól
sikerült. Az 1,6-os /50-es, tizenhatos kerekei már-már túlzottan is a
kemény, pattogós felé vitték a kisautó lengési karakterisztikáját (ha
létezik ilyen kifejezés), de a dízel 15-ös, /60-as abroncsaival már
egyértelműen jó kompromisszum az útonmaradás és a komfort között. Az
1007 az első francia tömegmodell a praxisomban, amelyet nem kényelmes
ringatózásáért, hanem stabilitásáért szeretek.
Egy köbméter fölé növelhető
Az 1007 induló ára jelenleg akcióban, csak itt, csak most, 1,4-es,
75 lovas benzinmotorral 2 990 000 forint. Az 1,6-os
csúcsmodell 4 280 000 forintba kerül. A felszereltség
ambivalens: van 1007-es klíma nélkül, de
nincs 1007-es elektromos szervokormány nélkül. A Kosztolányi
téri Feneketlen tónál, a Hemingway étteremben hallgathattuk meg a
Peugeot Hungária prominenseinek előadását az új szívcsücsökről. Ha
megengedik, tömören összegzem, mi is áll a tolóajtós drágaság
hátterében.
Szerintük kisautót eddig jobbára kényszerű választásból, anyagi
okból vettek emberek. A városban azonban a kis méret előny, tehát van
igény drágább, de innovatívabb kis gyöszökre is. (Mások is így
gondolják: lásd még
Renault Modus,
Lancia Ypsilon.) Ha
tehát tolóajtót, igényes dizájnt és cserélhető belsőt akarsz a B
szegmensből, fizess!
A Peugeot új B szegmens struktúrája tehát: 107 mint olcsó és
egyszerű. 206 mint sokoldalú (kombi, CC, három/ötajtós), viszonylag
olcsó és kicsit nagyobb. (Ez a cikk a zárójelek cikke lesz: a 206-os
állítólag még évekig gyártásban marad.) És mostantól 1007 mint izgi,
dizányos, innovatív és drága. Tessék választani.
Ezt nem maguktól találták ki a márka marketingesei. Európában a
'80-as években a B szegmens autóinak 95%-a volt klasszikus, három- vagy
ötajtós modell, mára ez olyan 85%-ra csökkent, az évtized végére 70%
körül sejtik az olcsó, egyszerű modellek arányát az értékesítésben.
Ezért aztán léptek, és lőn 1007.
Egymáshoz öltöztek
Oroszlán Szonja és Csisztu Zsuzsa is megjelent a rendezvényen.
Fekvő
oroszlánba nem rúgunk, höhö, így most nem fogok Csisztu Zsuzsa
orgánumán csámcsogni - ott volt, kérdezett dolgokat Brúnó Brigijétől,
legyen elég ennyi.
Oroszlán Szonja ellenben valóban okkal volt jelen. Értik, oroszlános
embléma, egyértelmű, a Peugeot nem is választhatott más reklámarcot
magának. Brúnó Brigije tényleg remek találat, olyan őszinte örömmel
nyitogatta az ajtókat, és áradozott az automata váltóról, hogy
látszott, valóban szereti ezt a kis jószágot. Új reklámszerződése
értelmében korábbi 307 CC-jét kell most a metálzöld 1,6-os 1007-esre
cserélnie. Illenek egymáshoz, és úgy tűnt, Szonja nem bánja a váltást.
Én meg is értem.
További cikkeink
