A Peugeot 104 nem éppen egy mindennapi látvány, kivétel ha az ember minden francia veterántalálkozón jelen van. Jó részük féltve őrzött kincs lett. De van, akinek ez az apró francia még mindig egy célszerszám, Renan Favigny-nak, aki elment egy ilyennel Tokióig. Párizsból.
Párizs–Tokió. Egy útvonal, ahova alsó hangon félezer euróért lehet jegyet venni egy fapados járatnál. Egy ilyen út legalább 18 óra repülést jelent egy átszállással, vagyis nem éppen egy egyszerű menet, főleg, hogy ennyi órát eltölteni egy repülő ülésében nem egy leányálom. Renan valószínűleg ezt akarta megúszni, ezért inkább beült saját Peugeot 104-esébe, és elindult kelet felé, hogy Oroszországon, Kazahsztánon és Szibérián át eljusson Japánba.
Renan döntése elsőre teljesen irracionálisnak tűnt. Ha valaki interkontinentális autós túrára indul, általában nem veterán francia ferdehátút választ. Ő viszont pontosan ezért tette. „Azt akartam kideríteni, hogy meg lehet-e csinálni valami olyasmivel, amit bárki megengedhet magának” – mondta később. A 104-es különleges volt számára: ez volt az első autója, amit tíz évvel korábban Bretagne-ban vett ezer euróért. Akkor még hibátlan állapotban volt, legalábbis Renan szerint. Az, hogy egy ilyen út mit tesz a közel ötvenéves technikával, csak később derült ki.
A Japán út előtt Párizsból a skót felföldre ment volna, de a Peugeot pár kilométerrel Dover után feladta. Renan azonban újra nekivágott, és másodszorra sikerrel járt.
2024 őszén eljött az indulás ideje. A kis Peugeot-ba bekerült egy napelem és egy powerbank, egy sátor, egy hátizsáknyi ruha és néhány alap-pótalkatrész. Utóbbira szüksége is volt, hiszen a második napon defektet kapott, a harmadikon a benzin folyni kezdett a tanksapka környékén. Apró, orvosolható hibák voltak ezek, így Renan nem ijedt meg. „Egy ötvenéves autót nem lehet hibáztatni azért, mert tiltakozik egy kontinenseken átívelő út ellen.”
Egy ideig minden simán ment. Az országok jöttek-mentek – átszelték Magyarországot is –, aztán jött az első komoly döntés: Kína vagy Oroszország? A Kína és Észak-Korea által megkövetelt papírmunka gyorsan elvette a kedvét a déli útvonaltól, hiszen helyi jogosítvány nélkül esélytelen lett volna az áthaladás.
Így maradt Oroszország. Az egyetlen biztos belépési pont Grúzián keresztül vezetett, ami Törökország és Kazahsztán érintését jelentette, jókora kerülővel.
Ez már egy egészen más világ, így a problémák is furcsák voltak. Kazahsztánban Renan a helyi rendőröket kérdezte meg, hogy hol verheti fel a sátrát – ők pedig a város főterére irányították. Hamar megmutatkozott az út egyik legfontosabb tanulsága is: az emberek mindenhol kedvesek voltak. Meghívták enni-inni, tanácsokat adtak, érdeklődtek, segíteni akartak.
Oroszországban azonban egy komoly balesetben hátulról belerohantak a Peugeot-ba. A hátsó tengely a hátsó ülések helyére került, a karosszéria totálkárosnak tűnt. Minderre rátett egy lapáttal a szibériai tél. A javítás lassan ment, nehézkesen ment, de végül rengeteg segítséggel megjavították a 104-est.
A hosszú kilométerek után végül elérte Vlagyivosztokot. Az út itt véget ért, ideje volt vízre szállni. Renan helyet talált magának és az autónak egy teherhajón Busan felé, Dél-Koreába, onnan pedig komp vitte át őket a Japán-tengeren. Ez volt az egész út legnagyobb fizikai akadálya.
Renan attól tartott, hogy az emberek rossz szemmel nézik majd az öreg Peugeot-t Japánban. De itt sem kellett csalódnia. Szinte azonnal találkozott valakivel, aki kitweetelte az ötvenéves veteránautó Párizs–Tokió autós maratonját. A bejegyzés tízmillió megtekintést ért el, Renan és a Peugeot 104-es egyik napról a másikra sztárok lettek.
Tokióban aztán elszabadult az őrület. Tömeg várta őket, köztük a Peugeot japán képviseletének vezérigazgatója is. És hogy ünnepelt az ekkorra már kissé gyűrött állapotban lévő 104-es? Miután célba ért, elfüstölte a benzinpumpáját, és nem volt hajlandó megmozdulni.
Renan egyébként felvette az egész utat, amit itt tudtok megnézni.
További cikkeink
