Majdnem pont egy éve annak, hogy alkalmam nyílt kipróbálni egy Impreza WRX STI RA-t a Rábaringen. Akkor egy spontán életútelemzés során arra a következtetésre jutottam, hogy jól választottam szakmát. Múlt csütörtök óta másként fogalmazok: gusztustalanul szerencsés fickó vagyok.

hirdetés

Amikor azzal hívja fel az embert a Subaru hazai forgalmazója, hogy szeretné meghívni egy szűk körű eseményre, melynek tárgya egyelőre titok, de Várpalota mellett lesz, a semmi közepén, és pajkos rali itinert kap útbaigazításul, akkor óhatatlanul görcsös vigyoroghatnék keríti hatalmába.

Aztán a helyszín közelében egyszer csak feltűnt, hogy a környező bekötőutak mind le vannak zárva Subaru logós nejlonszalaggal. Utat pedig két esetben zárnak le: ha járhatatlan, vagy ha nagyon gyors járműveket kell megóvni a közúti közlekedés gyanútlan résztvevőitől. Kicsit segítek: nem voltak járhatatlanok.

A betonút egy murvás katlanban ért véget, egy domb alján. A ceremónia a dombtetőn zajlott, így felkaptattunk. Mit ad isten, véletlenül pont volt félúton egy Impreza WRC és egy Forester tereprali autó. Indult már nap rosszabbul is.

Odafenn egy feltűnően piros túrabakancsnak látszó tárgy trónolt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a vörös álca alatt valamilyen Forester üldögél. Mögötte viszont két Impreza állt köntös nélkül. Két Impreza, nagyon érdekes felirattal az orrán. Hogyaszondja: Type 270 és Type 320.

A rövid sajtótájékoztató az új Forester leleplezésével indult. Az autó kívül-belül sokat csinosodott, az elődmodellel szerzett élményeit pedig Winkler kolléga mindmáig nosztalgikus sóhajoktól szabdaltan emlegeti. Bár itthon most láthattuk először, még annyira demo-fázisban, hogy vezetni sem lehetett, mégsem belőle lett a nap sztorija. A technikai részletekre vágyók kedvéért feltettük a hivatalos sajtóközleményt képgalériástul, ennél többet még mi sem tudunk. Magyarországi bevezetés és ár úgy három hónap múlva várható. Ámde ott a két Impreza.

A forgalmazó emberei némiképpen elfogódottan beszéltek az új autókról, teljes joggal. Egy cég píárosának kötelessége szeretni termékeit, de ezúttal a kedves zavar oka az atyai büszkeség: az új Impreza modellek itthon készülnek, csak nekünk. Tévedés ne essék, az autókat japánban gyártják, nálunk csak néhány plusz lóerőt kapnak némi elektronikai és kipufogórendszerbeli változtatás révén. Így lesz a WRX 218 helyett 270, az STI pedig 265 helyett 320 lóerős.

Nemrég írtuk meg, hogy a Subaru STI részlege S202 néven limitált 400 darabos szériát dob piacra, 320 lóerővel. Mindjárt el is morzsoltunk néhány könnycseppet, hogy ilyen autó Magyarországra még mutatóba se jut majd. Erre tessék. A hazai változat nem teljesen ugyanaz, de ennél nagyobb kompromisszumra sose kényszerüljünk. Hol a slusszkulcs?

Az Imprezákat mindig bántani szokták kétséges esztétikai értékük miatt, de ennek most vége. A Type 320 kötényei, spoilerei, kerekei, légbeömlői és vetítőlencsés fényszórói tökéletes munkát végeznek. Az autó klasszikus értelemben továbbra sem szép, de zseniálisan gonosz, izmos állat külseje van. Messziről üvölt róla, hogy egy másik világból érkezett, egy olyan világból, ahová, ha eddig elolvasta ezt a cikket, Ön is vágyik, kedves olvasó.

A beltér pont ugyanennyire megejtő. Az STI feliratos ülések olyanok, mintha saját testébe ülne bele az ember, az egyszerű de gusztusos műszerfalon ordas fordulatszámmérőre látunk a Momo kormányon át. A pedálok alumíniumból vannak, ahogy a váltókulissza és a motorháztető is, és kapunk kis gombot, hogy vizet permetezhessünk az intercoolerre a téboly legédesebb perceiben.

Szépen kivártuk sorunkat a tesztútra, a használható vénát keresgélő heroinista türelmével. Alig néhány kilométernyi keskeny, kanyargós, dimbes-dombos aszfaltcsíkot kaptunk, rövidet, de pompásat. Sajnos a környező utak lezárása ellenére is bukkantak fel idegen autók, ahogy azt a kalauzként beülő elgyötört hostess többször is idegesen elmormolta, miközben a biztonsági övével babrált. Szegényke, nyilván nem másfél óra minősített halálfélelemre szerződött tucatnyi elmebeteg kényének-kedvének kiszolgáltatva.

Ugyanezen az úton érkeztünk aktuális tesztautónkkal, egy szintén turbós, összkerekes Volvo S60-nal, volt hát összehasonlítási alap. Összehasonlítás most mégsem következik, nem lenne tisztességes. H. Bóna Márta és Bartha Sylvia is időjárást jelentenek a tévében, ha tetszik érteni, mire gondolok.

Az STI-ben van légkondi, ezt rögtön kikapcsoltam, és leengedtem az ablakokat, hadd halljuk az ördögi boxermotort jobban. A hostess megkért, hogy az övét inkább húzzuk fel, szerinte nagy huzat lesz. Sejthetett valamit.

Az autóval finoman ismerkedni nem volt idő, de nem is hiányzott. A Subaru olyan magától értetődően hozza ki az eszelőst az emberből, és aztán annyira készségesen dolgozik a keze alá, hogy tényleg bárki elhiszi, hogy csak lustaságból vagy pénzhiányból nem ment raliversenyzőnek.

Kanyarokban száraz aszfalton ismeretlen kölcsönautóval nem csúszunk keresztben, ez elvi kérdés: a tesztút nem bátorság-, hanem autópróba. Meg persze gyakorlati is, az STI összkerékhajtása olyan vígan kineveti az átlagautós konvenciókat, hogy az tényleg megalázó. Kanyarodáskor lélekben iskolai fizikakönyveken gázolunk; tömeg, tehetetlenség, súrlódási együttható, valaha szépen megtanultuk, most meg lehet elfelejteni, ez itt bizony másként van.

Egyetlen egyszer csúsztunk meg mégis, egy rettenetesen poros néhány méteren az egyébként makulátlan aszfalton. Így csúszni pedig csak Imprezában (esetleg Mitsu Evo-ban) lehet, ilyen elegánsan, kellemesen, mintha direkt így akartuk volna. Csipetnyi ellenkormányzás, dzsentris félmosoly, ugye milyen finom volt. Visszaúton azért nagyon óvatos voltam, ilyet mégse illik, mint tudjuk.

Hanem a padlógáz, az egy érdekes dolog: az első négy fokozatban a felváltásokat jelző vidám bip-bip-ek között alig van ideje visszaérni a kéznek a kormányra. Kengyelfutó Gyalogkakukk effektus, ha valaki emlékszik még a rajzfilmre. A frusztrált farkas szerepébe nyugodtan képzeljük oda a rendőrség Octavia RS elfogóautóit.

A rettenetes gyorsulás ösztönszerű természetességgel jelentkezik, fel sem tűnik, hogy 400 newtonméternek nem lenne szabad ilyen tökéletesen lejutnia az aszfaltra egy utcai autóban. A Type 320 elképesztően gyors, de sosem ijesztően (legalábbis a sofőrnek). Ez az autó igazi fekete mágiája, hogy őszintén elhiteti, hogy ekkora erő igenis uralható, mert felnő hozzá a többi kellék, a tökéletes futómű, kormányzás, váltó, fékek. És tényleg.

A tesztút felénél előre szóltam, hogy fékezünk. Kati, kiváló motoros szakírónk a hátsó traktusban egyetlenként nem volt bekötve, hogy videózni tudjon. Miután megállt az autó, percekig kerestük az ülések alatt, mire megtaláltuk szegényt. Ezt teszi négy akkora Brembo féktárcsa, mint normális autón a komplett kerék.

Az Impreza fórum rutinos fanatikusai közül valaki felvetette, hogy a Type 320 nem is érződik "annyira" erősnek, természetesen egy agyontuningolt másik Imprezához képest. Ez úgy megtetszett, hogy elhatároztam, ezentúl napi imámba foglalom: Add Uram, hogy egyszer én is fitymálhassak egy STI-t. Akkor tudnám, hogy nagyon boldog életem van.

A Type 320 bizony botrányosan, szívbemarkolóan erős, és ne feledjük, ez egy széria, kereskedőtől három év garanciával megvásárolható, nulláról százra 4,6 másodperc alatt gyorsuló, 250 km-re korlátozott végsebességű, négyévszakos családi autó, mellesleg legenda. Jaj, de nagyon szeretnék egyet.

Az, hogy végül ülhettem egy csapatós-repülős vendégkörön Korda Erik 400 lóerő feletti Forester tereprali-szörnyében, míg Kati mögöttünk Érdi úr WRC-jében tombolt, igazán kellemes levezetésnek számított.

És legvégül az árak. Az autók rendelésre készülnek, az átfutási idő 6-7 hét. A WRX Type 270 10.99 millió forintba, azaz a sima WRX-nél egymillióval többe kerül. Az STI Type 320 14.490.000 forint, hatszázezerrel több, mint a 265 lovas alap. A lottó eheti főnyereménye 600 millió forint. Van online fogadás is. Tessék klikkelni, de azonnal.