A pár éve még csak elhivatott
mániákusok számára ismerős GPS rövidítés ma már szinte teljesen
közismerté vált - azok számára legalábbis mindenképpen, akik
érdeklődnek a különféle közlekedési eszközök iránt. Bár a
köztudatban a navigációs eszközök és egyáltalán a GPS-rendszerek
elsősorban a közúti közlekedés megkönnyítésével és az
ellophatatlan, távfelügyelt autókkal kapcsolódtak össze, az okos
kis készülékek a terepen is jó szolgálatot tehetnek.
Ha valaki esetleg még nem ismerné, az
eredetileg az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD - Department of
Defense) által kifejlesztett, jelenleg is általuk üzemeltetett
globális helyzetmeghatározó rendszer lelkét 24 darab, mintegy 20 ezer
km magasságban keringő műhold alkotja.
Ezek folyamatosan sugároznak mindenféle adatokat - többek között
a fedélzeten hordozott atomóra által szolgáltatott időt és saját
pontos helyzetüket. A GPS-vevő rendelkezik adatbázissal a műholdak
helyzetéről, hiszen azok pályája pontosan ismert, de az apró
eltéréseket a szatelliteket folyamatosan figyelő DoD a műholdakon
keresztül azért elküldi nekünk.
A rádióadás elindulásának és vételének időpontja közötti különbségből
pedig meghatározható az adott műholdtól mérhető távolság is. Ezzel
természetesen még nem tudnánk kitalálni, hol vagyunk, hiszen az egy
ponttól egyenlő távolságban lévő pontok halmaza gömbfelületet alkot, de
három, vagy inkább négy műholdról érkező jelek segítségével már
egész jó (5-10 méter) pontossággal meghatározhatjuk
helyzetünket.
Ennél nagyobb precizitás már csak az USA-ban WAAS-nak (Wide Area
Augmentation System), Európában pedig EGNOS-nak (Euro Geostationary
Navigation Overlay Service) nevezett, kiegészítő javítórendszerekkel
érhető el.
Sajnos a számunkra fontos EGNOS hazánkban még nem igazán fogható
(2006 első negyedévére ígérik teljes elkészültét), pedig ezzel akár 3
méteres pontosság is elérhető.
A műholdról érkező jelek meglehetősen gyengék - épületek falán,
földön, kövön nem hatolnak át, de még a sűrűbb lombkorona is zavarhatja
a vételt.
Eltévedés kizárva
Természetesen semmi sem akadályoz, hogy külön megvásárolt vevőt
építsünk be autónkba - terepezők számára pedig ez az egyetlen és
kötelező megoldás.
A gyári rendszerek ugyanis utcai navigációra vannak kitalálva,
így terepen nem sok hasznukat vesszük - jobbik esetben meglehetősen
drága iránytűként egyszerűen haladási irányunkat mutatják, rosszabb
esetben semmi hasznukat sem látjuk. Ma még a sokmilliós terepjárókban
található gyári navigáció sem lesz képes minket a terepen kiszolgálni -
ezt csak külön beszerelt eszközöktől várhatjuk el.
Mit várjunk egy kifejezetten terepezésre alkalmas készüléktől? Az
első, és legfontosabb, hogy a legprofibb GPS sem sokat segít, ha nincs
hozzá térkép.
Egy papírtérkép-GPS kombináció is hasznos tud lenni, de ha
anyagi helyzetünk megengedi, válasszunk olyan készüléket, amelynek
belső memóriájába lehetőségünk van elektronikus térkép
feltöltésére.
Fontos, hogy a készülék ne csak utcákhoz kötött navigációra legyen
alkalmas, azaz
tervezhessünk két pont között légvonalban is útvonalat, ne csak
a térképen szereplő utcák szerint. Ha nem saját gépkocsinkkal megyünk
az erdőbe, hanem szervezett túrán veszünk részt, jó, ha a GPS-nek nem
fixen beépített, hanem levehető tartója van.
Komolyabb feladatok megoldása esetén hasznos, ha a szerkentyű nemcsak
a gépkocsiban működik, hanem kézben is használható - így egyrészt akár
este a sátorban is megtervezhetjük az útvonalat. Másrészt
akkor is segít a hazatalálásban, ha autónk mozgásképtelenné
válik. Jól jöhet, ha a készülék számítógéppel is összeköthető, így
aztán otthon megnézhetjük, merre jártunk.
PDA? GPS?
Ami az utólag beszerelhető, kézi eszközöket illeti, alapvetően két
típus közül választhatunk: vagy kifejezetten csak GPS-vevőként működő
készüléket,
vagy GPS-vételre
is képes tenyérszámítógépet (PDA-t) veszünk. Az utóbbiak
nagy előnye, hogy teljes értékű elektronikus titkárként is
használhatók, sebességük és gyakran képminőségük is jobb, mint a normál
készülékeké.
Ezzel szemben kevés kivételtől eltekintve a hozzájuk tartozó
tereptérképek beszerzése igen nehézkes,
leggyakrabban nekünk kell elkészítenünk egy lapolvasó és egy
papírtérkép segítségével. Strapabíróságban és elemélettartamban sem
igazán tudnak versenyezni a speciális eszközökkel, de meglepő módon
gyakran olcsóbbak.
A PDA-k között egyre növekvő számban találni beépített GPS-vevős
modelleket (ilyen például a Garmin iQue, a HP hw6515 és a Mitac Mio
169), de egy külső egység (USB-s, soros vagy Bluetooth-kapcsolattal)
segítségével
gyakorlatilag bármelyik tenyérszámítógép felruházható navigációs
képességekkel. A terepen is használható térképek listája sajnos
egyelőre igen rövid - gyakorlatilag egyedül a Garmin készülékeibe
feltölthető, Magyarország domborzati térképeként szolgáló TopoGuide
jöhet szóba.
A többi készülékhez sajnos a már említett szkenner és papírtérkép
módszerre lesz szükségünk. Ekkor
a beolvasott térképet az azon látható, ismert helyzetű pontok
segítségével kalibrálnunk kell, az így előkészített térképet pedig
a PDA-n futó speciális programmal (legismertebbek az OziExplorer CE és
a GPSDash, mindkettő ingyen kipróbálható a www.oziexplorer.com és
gpsdash.com oldalak segítségével) használhatjuk.
A költségek tekintetében
PDA+GPS kombinációt ma már 60-70 ezer forintért is
beszerezhetünk, de az érzékenyebb, gyorsabb változatok még mindig
100 ezer forint felett járnak. Ha csak navigációra szolgáló készüléket
választunk, nagy választék áll rendelkezésünkre. Hazánkban két cég
termékei közül választhatunk, ezek a Garmin és a Magellan. A piac
túlnyomó részét az előbbi uralja, nem utolsó sorban mert egyelőre csak
ők rendelkeznek valóban használható magyar utcai navigációs
térképpel.
A cég igen széles termékpalettájáról három, terepjárók számára remekül
használható készüléket említünk meg. Ezek közül
a legolcsóbb a Geko 201, amely már 40 ezer forint alatt elérhető;
igazi fapados készülék, így térképet sem tölthetünk rá. Arra
viszont remekül használható, hogy két pont között megtervezzünk egy
útvonalat, visszataláljunk a kiindulási pontra, vagy este a bejárt
útvonalat számítógépre áttöltve elemezzük a napi teljesítményt.
A mobiltelefonnál is kisebb Geko két ceruzaelemmel működik, akár 12
órán keresztül is, de külső áramforrásról (például a gépkocsi
akkumulátoráról) is táplálhatjuk. A következő, immár
színes kijelzővel és térképmemóriával is rendelkező készülék az
eTrex Legend C, amelynek 24 MB memóriájába már tölthetünk fel
részeket a TopoGuide térképből.
Az előző két GPS-nél
lényegesen nagyobb a kijelzője, így vezetés közben is jobban
használható a GPSmap 60C, amely már 56 MB memóriát kapott.
Hasonlóan a Legend C-hez, ez is két darab ceruzaelemmel működik, a
gyártó adatai szerint akár 30 óráig is. Ezt sajnos nem állt módunkban
ellenőrizni, de egy átlagos napi használat alatt nem sikerült
lemerítenünk.
Az előzőekben szereplő három készülék mindegyike tökéletesen
használható kézben is - a most soron következő modell,
a GPSmap 276C azonban már nem ilyen könnyű eset. Bár ez is képes
saját akkumulátorról üzemelni, méretei miatt kézben már nem igazán fér
el - autós használatra azonban tökéletes, gyakorlatilag mindent tud,
amire szükségünk lehet.
A konkurens Magellan termékpalettájáról két modellt próbáltunk ki, egy
Explorist 600-ast és egy Meridian Colort. Mindkettő színes kijelzős,
memóriás készülék, amelyre nyugodtan tölthetünk elektronikus
térképeket. A Magellan hazánkban házszámszintű navigációra is alkalmas
térképek tekintetében nem áll olyan jól, mint a Garmin,
domborzati térképek tekintetében viszont igen erős
versenytárs.
A két készülék közül a Meridian igazi óriás, vészhelyzetben akár
kalapácsként is használható. Alapvető szolgáltatásaikban nagyjából
ugyanazokat a lehetőségeket nyújtják, mint a Garmin modelljei,
rendelkeznek azonban egy
terepjárók számára kifejezetten hasznos funkcióval is: ez a
térképmetszetek megjelenítése. Mivel a feltölthető térképek
magassági adatokat is tartalmaznak, a GPS-en megjeleníthető például a
megtervezett útvonal metszete is - így még idejében kiderül, ha valahol
túl meredek lejtő akadna.
Rögzítések
Érdemes szót ejteni a különféle rögzítési lehetőségekről. Ezekből
alapvetően négyfélét találhatunk: a szélvédőre helyezhető
tapadókorongos, a műszerfalra tapasztható ragasztós, az úgynevezett
babzsákos, és végül a fixen beépített változatot. A legmasszívabb
megoldás természetesen az utolsó, ám ez lesz a legkevésbé rugalmas is -
más autóba átvinni nehéz, a műszerfalat meg kell bontani, a gyári
állapot visszaállítása elég nehézkes.
Nagyon jó megoldás a tapadókorongos tartó, nekünk a legdurvább terepen
sem sikerült leráznunk a GPS-t az ablakról.
Kellemes meglepetést okozott a babzsáknak nevezett, ólomgolyókat
tartalmazó, szabadon elhelyezhető tartó is. Az alul puha, tapadós
bevonatú cucc inkább a nagyobb felületű, viszonylag lapos műszerfalon
használható, a rövidebb, vagy nagyon ívelt felületeken nem tapad
eléggé.
Az általunk kipróbált kocsikban azonban elég nagy felületet talált
ahhoz, hogy szinte mozdulatlanul üljön a helyén az egész úton.
Legkevésbé a ragasztós megoldás jött be: feltenni még egyszerű,
a leszedéssel már gondok lehetnek, a ragasztóanyag maradványainak
eltávolítása is problémát okozhat. Kellemetlen meglepetést okozhat még
a nyáron nagyon felhevülő műszerfal is - nekem is esett már le
GPS-tartóm fél napos parkolóban állás után.
A Garmin készülékeket a Navigate Kft.,
a Magellant a Guards Rt., a PDA-t pedig az Origami Systems adta
kölcsön. Köszönjük.
További cikkeink
