Rakparti vízforralás és Hősökön gyújtásállítás
Mikor érdemes nekiindulni a városnak három öreg csettegővel? Amikor épp az év legmelegebb napjaira gyúr az időjárás. Tudtuk, hogy nem lehet sima, és a Skoda be is bizonyította, hogy még van vele dolgunk a nagy túrája előtt.
Közzétéve:
2026. 06. 27. 17:53
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
Este hétkor péntekenként a szerkesztőség már általában rég üres. Most mégis hatan állunk körbe, mindenki várja az indulást, én meg az útvonalat igyekszem lefixálni velük. Csabi figyel, Ákos már alig várja, hogy lemenjünk a garázsba és körbeszaglásszuk az új szerzeményét, Berci a Bogarához passzoló sárga bőr sofőrkesztyűjét igazgatja már, Dani a kamerákat hegyezi, és Elvis is itt van. Mostanában mindenki szanaszét dolgozik a világban, ritka, hogy ennyien össze tudunk gyűlni, de ezt az estét már egy ideje beírtuk magunknak, ez a M’Lady estéje.
Az első olyan útja, amire csak azért megyünk vele, hogy szép képek is videók szülessenek. Ez nekünk izgi, eddig mindig volt konkrét célja, amikor kihoztuk a garázsból. Mondjuk most is van, az, hogy jól érezzük magunkat vele és bemutassuk a fővárosnak az arany óra fényeiben. A M’Lady iszonyatosan látványos, ez a 130 LR dekor fergetegesen sikerült, a Flashnél sok kezet tudnék csókolni érte minden alkalommal és a Gumi.hu-tól kapott replika 130 RS felnikért és R888 gumikért is rajongok. Sosem voltam oda a szociautókért, szerintem ez az egyetlen, ami el tudta érni nálam a rajongást és nem azért, mert a miénk, hanem mert tényleg iszonyatosan jól sikerült.
Világítanak a BPracingtől érkezett lámpáink is elöl, külön kapcsolóra került a két szélső és két középső. Ahogy megvilágítják hátulról a Hella takarólapokat olyan, mint a világ legmenőbb nappali menetfénye. Ebből mondjuk bentről nem sokat látok, de minden kiszálláskor az első az, hogy előresétálok és bámulom egy kicsit, mielőtt lekapcsolnám. A Beskyd Sport tükrökben állítólag nem látni semmit, a gyakorlatban viszont csak a jobbos haszontalan, a ballal én már megvagyok.
Csabinak sikerült a SkodaPatikánál hiányzó alkatrészeket beszereznie az ajtóhoz és a Quattro_S Garage-nál Székely Sándorral beszereltetnie a két “új” ülésünket, így Kadett GSi sportülések feszítenek már a M’Ladyben. Kicsit rozsdásak és koszosak, de hamarosan megszépülnek. Kellett már ez neki, mint egy falat kenyér, a gyári Skoda ülésekből már több csavar hiányzott, mint amennyi rendesen tartani tudta volna, így ez minőségi lépés már ebben az állapotában is. Kapnak új kárpitokat és jól is fognak mutatni benne, de addig is, már sokkal biztosabban tartja a testünket, mint a gyáriak valaha tudták.
Beállították az alapjáratot előző nap, miután korábban teljesen megszűnt - nem tett jót neki a kirázódott csavar a karburátorból. Korábban sem volt igazán jó minden, a túl dús keverék mellé az alapjárat is magas volt, most némi mókolással megvan a gyári alapjárat, ellenben még az eddiginél is gyengébbnek érződik az 1,2-es és messze nem veszi úgy a lapot, mint eddig. Ez később még fontos részlet lesz a Hősök terén.
Összeállt a mi kis flottánk Berci 50 éves Bogarával és Dani 1972-es NSU-jával, amiről azt hinnéd, hogy a raliautó replikánk és Berci rikító sárga Bogara mellett képes lenne eltűnni, de nagyot tévedsz. Három farmotoros csettegő kis jóindulattal összesen mondjuk 130 lóerővel, de akkor talán sokat mondtam. Tök jó volt rájuk nézni, vidám társaság és hárman együtt foglalnak el akkora helyet, mint egy darab BMW X7, a károsanyag-kibocsátásukról meg nem beszélünk. A M’Lady ezzel a “programmal” most épp nem füstöl annyira, de ez nem lesz sokáig így az este folyamán.
Gyors mosás után épp az utolsó súrlófényekben kaptuk el a Parlamentet a budai rakparton. Ekkor még nem tűnt fel, hogy sunyiban majdnem minden elektronikai berendezés megadta magát a Skodában, köztük a kiegészítő ventilátorunkkal a hűtőn. A kürt és a vészvillogó hiánya feltűnt már a szerkesztőségnél, de az autó üzemi zúgása mellett nem vettük észre, hogy ez a zúgás már nem jött velünk. Szerencsére a napsütés távozásával a hőmérséklet is elviselhetőre zuhant már, így csak a Műegyetem rakpart környékén fedte le a tű a 100-as osztást a vízhőfok visszajelzőjén.
Korábban a plusz ventilátor ilyenkor ügyesen vissza tudta hűteni, szóval egyből gyanús lett a működés hiánya. Mióta kicseréltek néhány vízcsövet az Avalonnál és vele együtt a hűtőközeget is, már nem forr bugyogva a kiegyenlítő tartályban a nedv, szóval 100 fokot jelezve sem robbant le a helyéről a kupak – nem kizárt, hogy a hőfok-visszajelző sem fedi teljesen a valóságot, de viszonyításnak azért jó. Benzinszintjelzőnk sincs, azt mondtam már?
Berci kicsapta a horgásszékét a Bogár mellé, amíg mi vártuk a Skodri visszahűtését, ő csak az indításokkor aggódik, de nem volt igazán nagy gondja. Az NSU-val sem, mondjuk azt bármikor feltesszük a villamosra gond nélkül, ha nem menne tovább. A forráspont-buli és a Szabadság-hídon fotózás elvitte az időt, úgyhogy egyenesen a Hősök terére mentünk, ahol Boros Gergő már várt minket a tökéletesre restaurált 120-asával és némi szerszámmal – utóbbira nem tudta, hogy szükségünk lesz, de nagyon jól jött.
A M’Lady igazi sztár, ugyanúgy forgatja a fejeket, mint egy bármilyen Porsche vagy Ferrari. Irtózatosan jól néz ki, az egész vibrál és él, emiatt vezetni is rettentő különleges élmény. Hiába technikailag egy mezei 120-as, valahogy mégis van hatása a fóliázásnak, a felniknek és a gumiknak, a lámpáknak, ami persze placebo, de működik. Egy sima 120-as kinézetű 120-ast messze nem élveznénk ennyire, mint ezt.
Mire a Hősök terére értünk, a M’Lady alapjárata már a minimálisra zöttyent vissza, erő alig, gázreakció minimális, egyáltalán nem tetszett a helyzet a belváros közepén. Gergő észlelte a problémánkat, úgyhogy előkapta a fedélzeti stroboszkópot és viszonylag hamar kiderítette, hogy hiába a rendbe tett karburátor, a gyújtásunk teljesen szar és nem is biztos, hogy sokáig jó lesz, hiába állítja be, mert a lánc és valószínűleg az egész motor elég kopott már – ezzel mindenképp hamar foglalkoznunk kell, ötleteink már vannak rá.
Ezzel együtt is beállította nekünk, amennyire tudta, így most van egy stabil, de magas alapjáratunk és ismét egészen dús keverékünk, de a M’Lady megint stabilan megy és könnyen indul. Ez egy alaposan kicentizett fotózásos fotózós kör volt, ezért Ákos csak másnap, nyugodtabb körülmények közt állt neki az elektronikai problémák feltárásának, ami nettó három percig tartott, csak a biztosítékokkal volt egy kis baj: egyik sem égett el, de már oxidálódtak a csatlakozóik. Hogy miért egyszerre adták fel az érintkezést, csak a M’Lady makrancosságára tudok gondolni, meg arra, hogy egy öreg autó, amit használatba vettünk, Nincs itt semmi különös, csak a galériánk, amin a mi kis Skodánk tündököl.
További cikkeink
