Durva balesete után duplázhat még az ex-F1-es pilóta?
Vasárnap 110. alkalommal rendezik meg az Indy 500-at, aminek legfőbb kérdése az, hogy le lehet-e taszítani a trónról az IndyCar ászát, a legendás oválversenyen címvédő és a bajnoki címeket egymásra halmozó Álex Palou-t? Beharangozó.
Közzétéve:
2026. 05. 23. 08:03
Sűrű időszaknak nézünk elébe, ugyanis az elkövetkező négy hétvégén rendeznek meg három komoly presztízzsel bíró versenyt, az Indy 500-at, a Forma–1-es Monacói Nagydíjat és a Le Mans-i 24 órást – ezek alkotják együttesen a Tripla Koronát. Kézzelfogható trófea ugyan nem jár azért külön, ha mindhárom versenyt megnyeri, de sokat elmond ezen teljesítmény egyedülállóságáról, hogy a világtörténelemben eddig csak egyetlen versenyző érte el a mesterhármast.
Graham Hill 1963 és 1965 között zsinórban háromszor, majd 1968-ban és 1969-ben is megnyerte az Amerikai Nagydíj – az Indianapolis 500-at 1966-ban pipálta ki, de az i-re a Le Mans-i 24 óráson aratott 1972-es sikerével tette fel a pontot. Rajta kívül egy másik kétszeres világbajnok, Fernando Alonso is közel került hozzá, hogy ennek a szűk elitnek a tagja legyen: a Monacói Nagydíjon 2006-ban és 2007-ben győzött, az F1-es távolléte alatt kétszer, 2018-ban és 2019-ben is meghódította Le Mans-t, ám a legendás indianapolisi oválon még befejezetlen ügye van a spanyolnak. Pedig nem egyszer, nem kétszer, hanem összesen háromszor próbálkozott, ám eldönteni is nehéz, melyik sikerült rosszabbul. A győzelemhez kétségkívül 2017-ben volt a legközelebb, az élmezőnyben autózott, amikor 21 körrel a 200 körös verseny leintése előtt megadta magát alatta a McLaren-Honda-Andretti autója.
Akit le kell győzni
A legendás versenyek sorát az Indy 500 nyitja, melyet június 7-én a Monacói Nagydíj, június 13–14-én – vagyis stílszerűen az év 24. hétvégéjén – a Le Mans-i 24 órás követ. Hagyománynak számít az oválfutamon, hogy május végén rendezik, és mindig 33 autó sorakozhat fel a rajtrácsra – Alonso 2019-es nekifutását ez a szabály tette tönkre, ugyanis csak 34. lett a kvalifikáción. Az idén ilyen fájó, idő előtti búcsút senkinek sem kellett elszenvednie, ugyanis pontosan annyian neveztek a versenyre, amennyien elindulhatnak rajta, így az úgynevezett Bump Day ezúttal elmaradt.
Ugyanígy az idei 500 mérföldes – átszámítva mintegy 800 kilométeres – versenyen arra sem vállalkozik senki, hogy Indianapolisban biztosítsa be a Tripla Koronát. Tegyük hozzá, hogy a mostani mezőnyben nincsenek is korábbi monacói és Le Mans-i győztesek, ettől függetlenül túlzás lenne kimondani azt, hogy ne lenne tétje a viadalnak, még azzal együtt sem, hogy 2023 óta már nem duplapontos versenyként szerepel az IndyCar naptárában, vagyis a győztesnek – úgy, ahogy a többi fordulón – 50 pont jár. Egyedül az időmérő edzés pontozása tér el, ugyanis a pole-pozíciós nem egy, hanem egy tucat ponttal gazdagodik.
Aki pedig máris zsebre vágta a 12 pontot, az Álex Palou. A Chip Ganassi Racing spanyolját – akit szakmai berkekben csak Tökéletes Tízesként emlegetnek – nem egyszerű legyőzni az utóbbi években, ugyanis az elmúlt hat szezonban négyszer is bajnokká koronázták, és Indianapolisba is az összetett éllovasaként érkezett meg. Még csak 29 éves, ennek ellenére a bajnokság legnagyobbjai között jegyzik: a 2021-est, a 2023-ast és a 2024-est követő, tavalyi elsőségével az örökranglistán kiegyenlített a második helyezett Dario Franchittivel, így nála több bajnoki címmel csak csapattársa, Scott Dixon rendelkezik, aki hatszor ért fel a csúcsra – a teljesség kedvéért: 2003-ban, 2008-ban, 2013-ban, 2015-ben, 2018-ban és 2020-ban. Igen, a 45 éves új-zélandi már veteránnak számít az IndyCarban, de eddig a 2003 óta tartó pályafutása során csak egy szezont fejezett be futamgyőzelem nélkül, 2005-ben.
Száz szónak is egy vége, Palou a leg-leg-leg a mezőnyben, akiről a TotalRace legutóbbi adásában Wéber Gábor, a hazai F1-es közvetítések vezető kommentátora is úgy beszélt, hogy messze a mezőny felett áll, így egyedül neki lenne igazán esélye, hogy labdába rúgjon a Forma–1-ben is. Dédelgetett is efféle álmokat, és volt, hogy majdnem az IndyCart is feladta értük: 2022-ben megállapodott a McLarennel, de a szerződésből végül egy hosszas huzavona kerekedett – először a mostani csapatával, utána pedig a wokingiakkal is. Az ügyük végül a múltban záródott le a bíróságon: az ítélet értelmében – a március eleji árfolyam szerint – több mint 6,5 milliárd forintot kellett kicsengetnie Palou-nak. Mindezek ellenére a négyszeres IndyCar-bajnoknak egészen a tavalyi versenyig kellett várnia arra, hogy az Indy 500-on is elgurulhasson a victory lane-re, ám akármilyen hosszú is az az 500 mérföld, az élről rajtolva ő pályázik a legjobb eséllyel arra, hogy ezt megismételje.
Ex-F1-esek is támadnak – Rossi hatalmas zakó után megy rá a duplára
Az Indy 500-on azonban bármi megtörténhet, ugyanis a pálya jellegéből fakadóan nemcsak vonzza a baleseteket, de adott esetben egymásra is halmozza. Kihívókból is akad bőven, kezdve az öttagú ex-Forma–1-es szakasz néhány tagjával, közülük is azokkal, akik korábban már átszelték a Brickyardot, vagyis azt a célvonalnál hagyott, meglehetősen vékony, mindössze 90 centiméter széles téglasávot, mely a legelső, 1911-es verseny óta az aszfaltcsík részét képezi. (A matematikusok kedvéért ezen a ponton érdemes említést tenni arról, hogy nem, valóban nem jön ki, hogy 2026–1911=110. A különbség abból fakad, hogy az első és a második világháború idején, vagyis 1917-ben és 1918-ban, valamint 1942 és 1945 között nem rendezték meg a viadalt.)
Három olyan korábbi Forma–1-es versenyzővel is találkozhatunk a mezőnyben, akik megkaptak korábban az Indy 500-on aratott sikerükért a legendás Borg-Warner trófeát. A vándorserleg 1936 óta jár kézről kézre, 2016-ban pedig újonc létére Alexander Rossi tehette rá a kezét, akit nem kis meglepetésre intett le elsőként a kockás zászló. 15 év után és Hélio Castroneves 2001-es diadala óta ugyanis ő volt az első versenyző, aki zöldfülűként, ráadásul a mezőny sűrűjéből, a 11. pozícióból indulva győzött. Azóta a nevadai versenyző távozott az azóta a Cadillac Forma–1-es projektjét beindító Andretti kötelékéből, és most az ECR színeiben törne győztes babérokra.
Annak ellenére, hogy az ECR nem éppen a nagyobb csapatok közé tartozik, Rossi második lett az időmérőn. Számításait azonban keresztülhúzhatja, hogy az időmérőt követő, hétfői szabadedzésen egy hatalmas baleset egyik főszereplője volt. A 20-as számú Dallara-Chevrolet-ből cseredarabot kellett csatasorba állítani, így még az sem biztos, hogy annak beállításai optimálisak lesznek a versenyen, ami viszont egy fokkal ennél is aggasztóbb, hogy Rossi is megsérült a balesetben, miután a falról lepattant autójába csapódott a mclarenes Patricio O’Ward, magukkal rántva Romain Grosjeant is. Rossit kórházba szállították, ahol a bal kezében és a jobb lábában elszenvedett operálták meg. Ennek ellenére rajthoz állhat vasárnap, pedig a sérült lábát orvosi utasítás alapján nem is terhelheti: az USAracing cikke szerint erre az a magyarázat, hogy az engedélyhez szükséges próbán helytállt, vagyis a megadott időn belül ki tudott szállni az autóból és sikeresen abszolválta a szimulátoros próbát is. „Ahhoz, amire az autóban szükségem van, 99 százalékos állapotban vagyok” – mondta Rossi.
Alexander Rossi SPINS in Turn 2 😳
— NTT INDYCAR SERIES (@IndyCar) May 18, 2026
Multiple cars are collected as they try to avoid the incident. pic.twitter.com/rOBoa5cERr
Szató Takuma a 2002-től 2008-ig tartott F1-es pályafutása során leginkább a kamikaze megmozdulásaival hagyott mély nyomott (különösen) a (hazai) szurkolókban. A tengerentúlon annál sikeresebb karriert futott be, hiszen 2017-ben egy őrült hajrával behúzta az Indy 500-at, 2020-ban pedig megismételte a bravúrt. Már nem tagja az állandó mezőnynek, de a Rahal Letterman Lanigan Racing (RLLR) az idén is csatasorba állított egy extra autót a japánnak, akit még nem feltétlenül érdemes leírni úgy sem, hogy az idei rajtrácson a negyedik sor külső íven foglalhat helyet.
A harmadik ex-F1-es Indy 500-győztes a maga nemében szintén meglepetésembernek számít. Marcus Ericssont a királykategóriában a fizetős versenyzők közé soroltak, de az IndyCarban vannak jó pillanatai. Ezek közé tartozott a 2022-es indianapolisi verseny is, melyet azután húzott be, hogy egy piros zászló után az utolsó körökre engedték el a mezőnyt. Egy évvel később csak egy hajszál – pontosan 0,0974 másodperc – választotta el a duplázástól, és tavaly is másodikként intették le, igaz, utólag technikai szabálytalanság miatt diszkvalifikálták a 28-as számú Andretti-Hondát. A svéd ezúttal a hatodik sor közepéről tehet próbát.
Rajtuk kívül a mezőnyben köszönhetjük még Romain Grosjeant: a francia a 2020-as Bahreini Nagydíjon elszenvedett, brutális balesete után a tengerentúlon kezdett új életet. A nyers tempójával az IndyCarban is többször okozott már meglepetést, de az első győzelem az ötödik teljes szezonjában is várat még magára. A Dale Coyne Racing 18-as autójával ezúttal a 24. helyről várhatja, hogy meglengessék a zöld zászlót. Indianapolisban sem gurított még igazán nagyot, sőt, mint kiderült, a madarakkal sincs felhőtlen viszonyban.
Újoncként pedig megérkezett a fedélzetre Mick Schumacher. A hétszeres Forma–1-es világbajnok Michael Schumacher fia – csakúgy, mint Szató – az RLLR felállását erősíti, élete első Indy 500-ának viszont aligha vág neki nagy elvárásokkal. IndyCar-karrierjét egy rajtbalesettel kezdte, aztán egy jó időmérős szereplést kivéve nem zavart sok vizet. Legjobb eredményeként eddig egy 17. helyet mutathat fel az F1-ben két szezont töltött német, igaz, a két héttel ezelőtti Indy GP-n nem sokon múlt, hogy ezt megjavítsa, azonban megbüntették, amiért a legjobb tízhez közel csatázva az utolsó körökben ütközött Santino Ferruccival.
Egy váratlan fordulatnak köszönhetően azonban Schumacher áll a legelőkelőbb helyen a rajtrácson: a 27. rajtkocka az övé azok után, hogy egy másik újoncot, Caio Collet-t kizártak az időmérőről, továbbá Dennis Hauger is először fog versenyezni az indianapolisi oválon. A Forma–2-ben is megfordult norvég már bizonyította, hogy vannak reflexei.
Történelmet írhat az egyetlen nő
Katherine Legge számára viszont nem ismeretlen terep az Indianapolis Motor Speedway, hiszen első nőként teljesítheti egy napon az Indy 500-at és a NASCAR leghosszabb futamát, a Coca-Cola 600-at – igaz, a kísérletet sajnálatos módon Kyle Busch hirtelen és tragikus halála be fogja árnyékolni. A Double Duty kihívásnak eddig összesen hatan vágtak neki, de közülük csak Ton Stewartnak sikerült teljesítenie mind az 1770 kilométert. Legge nem mindennapi próbálkozásáról itt már írtunk bővebben:
A tej történelme
Jól mutatja, hogy mennyire nem egy pehelysúlyú mezőnyről van szó, hogy a 33 indulóból csaknem a mezőny harmada, szám szerint összesen kilencen mondhatják el magukról, hogy kortyolhattak már a győztesnek járó tejből az Indy 500 leintése után: Rossin, Szatón, Ericssonon, valamint Palou-n kívül Dixonnak, Castronevesnek (2001, 2002, 2009, 2021), Will Powernek (2018), Ryan Hunter-Reay-nek (2014) és Josef Newgardennek (2023, 2024) adatott meg a lehetőség.
A Forma–1-rajongók megszokhatták már, hogy a győztes általában pezsgőt – illetve egyes országokban rózsavizet – locsolnak, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy az Indy 500-on miért a tej a módi? A több évtizedes tradíció a háromszoros Indy 500-győztesre, Louis Meyerre vezethető vissza, aki az 1933-ban aratott második győzelme után egy pohár írót. A harmadik, 1936-os sikerét követően kért egy újabbal, de ekkor már egy üveggel kapott.
Ebben látta meg a marketinglehetőséget egy helyi tejipari vállalat – bár nem tudtak róla, hogy az üvegben valójában nem is tej van –, ezért azóta minden győztesnek egy üveg tejjel ajándékozza meg, ez alól az 1947-es és az 1955-ös Indy 500 jelentett kivételt. Az utóbbi években viszont már rendszeres, hogy a verseny előtt nyilvánosságra hozzák a listát, amiből kiderül, hogy a mezőny tagja sovány, 2 százalékos vagy teljes tejet kérnek-e – íme:
A 2026-os Indy 500 rajtsorrendje:
- 1. sor: Alex Palou, Alexander Rossi, David Malukas
- 2. sor: Felix Rosenqvist, Santino Ferrucci, Pato O'Ward
- 3. sor: Kyffin Simpson, Conor Daly, Scott McLaughlin
- 4. sor: Scott Dixon, Rinus VeeKay, Takuma Sato
- 5. sor: Ed Carpenter, Helio Castroneves, Christian Rasmussen
- 6. sor: Marcus Armstrong, Marcus Ericsson, Christian Lundgaard
- 7. sor: Will Power, Nolan Siegel, Louis Foster
- 8. sor: Ryan Hunter-Reay, Josef Newgarden, Romain Grosjean
- 9. sor: Kyle Kirkwood, Katherine Legge, Mick Schumacher
- 10. sor: Graham Rahal, Dennis Hauger, Jacob Abel
- 11. sor: Sting Ray Robb, Caio Collet, Jack Harvey
Hogy bárki is le tudja-e győzni az idén Palou-t, magyar idő szerint vasárnap 18:45-től derül ki – papíron Rossi, David Malukas, Félix Rosenqvist és Ferrucci a legesélyebbek rá, de a korábbi győzteseket sem szabad leírni. Az Indy 500 közvetítése már 17 órakor elkezdődik az ARENA4-en és a NET4+ streamingen.
Borítókép: Paul Hurley/Penske Entertainment/IndyCar Media
