Olvasóink közül nyilván rengetegen emlékeznek még azokra az időkre, amikor a jobb oldali visszapillantó azt jelentette, hogy az autó tulajdonosának utánfutója és/vagy lakókocsija van. Minden autón egy visszapillantó volt csak; természetesen a bal oldalon, így nem okozott gondot a beállítása, csak letekertük az ablakot, kinyúltunk, és készen is volt.
Aztán megjelent a jobb oldali tükör is, és csúnyán megbonyolította a helyzetet. Öv kiold, jobb oldali ablak leteker, kihajol, igazít, visszaül, ellenőriz, megint kihajol, megint igazít, megint visszaül, megint ellenőriz, és így tovább, amíg jó nem lesz. Ha indulás előtt eszünkbe jut, hogy beállítsuk a tükröket, semmi gond, kicsit kényelmetlen ugyan a procedúra, de ki lehet bírni.
Ha azonban indulás után, netán menet közben kell beállítani a jobb oldali visszapillantót, az körülményes, és nem utolsó sorban veszélyes. A belülről állítható tükör már óriási előrelépés, hiszen ilyenkor nem kell megküzdeni az ablakkal és az esetlegesen beáramló jeges széllel, és kisebbet kell hajolni is, de persze az elektromos a tuti.
Tudom, sokan gondolják, hogy a tükröt csak egyszer kell beállítani, aztán nincs vele gond, de ez csak elmélet. A valóságban a tükör bizony időnként elállítódik, mert a mosóban hozzáér a gép, vagy az ember, mert az utcán nekimennek véletlenül a gyalogosok, vagy a biciklisták, amíg parkolunk, mert egy szűk utcában összeér egy másik kocsi visszapillantójával, vagy mert többen vezetjük az autót, és mindenki magára szabja, amikor beleül. Első hallásra furcsa, tudom, pedig igaz: a belülről állítható visszapillantó nagyon fontos és hasznos találmány.
