Elég sokba fáj elérni azt a hatást, hogy Budapest egy kicsit kopottas, vadregényes díszletnek hasson a sziporkázó rendezvényünk hátterében. Nem árt hozzá kibérelni az Iparművészeti Múzeumot, kisatírozni egy kéthetes sávot a Hungaroring naptárjában, és idehozni néhány Aston Martint, Jaguart, Mercit. A két tucat hosztesz már csak ráadás. Márpedig ha egy hétszázmilliós költségvetés nagy részét pont Magyarországon akarják eltapsolni, annak általában oka van.
Egy fogás, egy műsorszám, ez a ritmus. Nekem újdonság a homokos bácsi performansza, akinek spontánnak ható homokba turkált rajzművészetét csodáljuk fergeteges öt percben, de a technósított népdaltól a modern táncig mindent megkapunk az Iparművészeti Múzeumban rendezett vacsorán. Mindent, aminek érintőlegesen köze van a magyar folklórhoz, de olyan tálalásban, hogy ne feküdje meg a nagyvilágból idecsődített közönség gyomrát - hasonlóan a felszolgált göngyölt májkrémhez, amin Pali bácsi igencsak meglepődne, ha így lökné elé Erzsi néni a vacsoradeszkán.
Exkluzív a közönség is, még Fabrizio Giugiarót is bereptették, aki nem csak a nevét adta az itt bemutatott gumiabroncshoz, de az általa vezetett dizájnstúdió közreműködésével készült a profil mintázata is. Itt van a cégcsoport számunkra mókásan ható, hazájában feltehetőleg döbbenetes tekintélyt kölcsönző turbánt viselő indiai főnöke, és a holland vezetőség is felvonult teljes mellszélességgel. A Vredestein új, úgynevezett UHP kategóriás nyári gumijának, az Ultrac Vortinak a nemzetközi bemutatóján vagyunk.
Honnan szalajtották ezt a Vredesteint?
Hollandiából. A kimondhatatlan nevű céget a második világháború után alapították, és meglehetősen mozgalmas múltja volt. A gumigyártók között a mai napig a kicsik közé tartozik, így speciális termékekkel keresi a piac réseit, ahová befurakodhat. A legjobb példa erre a Space Saver felfújható mankókerekük, amelyet prémium autókba tesznek gyárilag. Ennek a szabadalmát még a hetvenes években vették meg akkori partnerüktől, a BF Goodrich-től, amely nem látott benne sok fantáziát. El kellett telnie pár évnek, amíg eljött ennek az ideje, ma viszont kis túlzással mankókerék-nagyhatalomnak nevezhetjük a Vredesteint.
Emellett egyre inkább a felső szegmens felé kacsingatnak a hollandok. Nem tudni, milyen ötletbörzén jutott eszükbe, hogy összeálljanak Giugiaróékkal a kilencvenes évek végén, mindenesetre a dizájnerabroncs elsőre meghökkentő koncepciója bejött. Az olasz kreatívok rajzolnak egy mintát, a holland mérnökök jót röhögnek rajta, de a végén lesz belőle egy szemnek kellemes profil, jól kitalált feliratok az oldalfalon, meg persze mutatós prospektusok vagány tanulmányautókkal. A bemutató apropójaként szolgáló Ultrac Vorti már a top kategóriát támadja, az Ultra High Performance, röviden UHP szegmenst. 18 colos a legkisebb méret, 19-esből és 20-asból van igazi választék, vagyis túlzás nélkül luxusautókra való gumikról van szó. Természetesen ennek is ott van az oldalán a Giugiaro felirat.
Számunkra nem is az itthon eladott 60 ezer Vredestein abroncs lehet fontos a jövőben, hiszen a magyar gumipiac mintegy 3%-áról van szó, hanem az egyesek számára talán ismerősen csengő indiai Apollo, amely két éve zsebből megvette a holland céget. A turbános nagyfőnök jelenléte, illetve önmagában az, hogy Budapestet választották a nemzetközi bemutató helyszínének, sejtet valamit.
Már 2008-ban is szerettek volna gumigyárat építeni Gyöngyösön, de a váratlan társadalmi és közigazgatási ellenállás eltántorította őket a mintegy ezer munkahely létesítésétől. Úgy tűnik, mégsem rágtak be véglegesen, mivel azt csiripelik a madarak, hogy megint keresik a helyet egy gyárnak a régióban, és Magyarország jó eséllyel indul.
Ha nem venném észre, hogy a biztonsági őrökkel és a catering személyzettel magyarul is lehet érintkezni, nem mondanám meg, hogy Budapesten vagyunk. Amióta beléptem a reklámponyvákkal ügyesen betakart állványzat alatt az Iparművészetibe, az ilyesféle rendezvényekre szakosodott ügynökségek brokáttal bélelt ölébe pottyantam, ahol a finomhangolt gépezet odafordulásra osztja a koktélokat, a mosolygó hoszteszeket, a törődő pr-eseket.
A vacsora kötelező gyakorlat, a gasztronómia és a szórakoztatás mellé értő kézzel adagolt információkkal kapcsolják össze a terméket a minket körülölelő fényűzéssel, majd a létrehozott kapcsot le is hegesztik egy lehengerlő desszerttel. Mesteri az előadás: ahogy a felszolgálás szinkronban kanyarítja elénk a tányérokat, már emészthetjük is a gondosan megkomponált prezentációkat. Aki csak jóllakni jött, hamar túlesett a nehezén, aki pedig információkra éhes, vacsora után faggathatja a szakembereket.
Hogy a három helyett négy sugárból felépített futófelület, a trapézszerűen, több szögben kifaragott árkok a profilban, az egyenletes terheléselosztás és a hátsó abroncsoknál eltérő felépítés mennyiben jobb a konkurenseknél, nehéz eldönteni. A gumigyártás szó szerint fekete mágia, el kell hinnünk, amit a mérnökök mondanak, hiszen ők értenek hozzá, mi nem. Ahogy mindenki, aki nem dolgozott az elmúlt években gumifejlesztésen - szigorú a titoktartás az iparágban, nagy szorgalommal is csak csepegtetett információkat lehet összegyűjteni a modern technikai részmegoldásokról.
Amiről a fejlesztőmérnök, a találó nevű Peter Snel (a snel hollandul gyors) érdekeseket mesélt, az az idei év második felétől kötelező gumiabroncs-címke. Ezen az A és A+ energiatakarékossági osztályú fridzsiderekhez hasonlóan fel kell tűntetni a gumik tapadását vizes úton, a gördülési ellenállást, illetve a zajszintet. Utóbbi az elhaladó jármű külső zajkibocsátását jelenti, ami környezetvédelmi szempontból lényeges lehet, viszont számomra meglepetés volt, hogy ennek semmi köze a bent hallható gumizajhoz. A külső mérésnél ugyanis a magasabb, 500-1000 hertz körüli frekvenciák dominánsak, amelyek leginkább a mintázattal függenek össze, az utastérbe viszont az 50-100 hertzes rezgések jutnak el a futóművön keresztül, amit inkább az abroncs szerkezetével lehet összefüggésbe hozni.
Mivel a Vortit nem kimondottan a Lupo 3L-hez és a Priushoz optimalizálták, a gördülési ellenállás feltehetően nem lesz olyan fontos a célcsoportnak, a tapadás és a zaj viszont annál inkább. Hogy erről meggyőződhessünk, másnap a Hungaroringen várt minket néhány Aston Martin Virage, Jaguar XKR-S és Mercedes CLS 63 AMG.
Alig látni el a felsorakoztatott Giulietták végéig a Hungaroring parkolójában. Harminckettőt hoztak el, mint megtudtam Herbák Emiltől, a magyar Vredestein ügyvezetőjétől. Ez volt a könnyebb feladat, a Jaguarokat meg az Aston Martin Virage-okat nehezebb volt megszerezni, meséli - egyetlen német cég foglalkozik ilyen kaliberű autók bérbeadásával.
Tréleren hozták a kis flottát, pár nappal ezelőtt, és az első áldozat már meg is volt: az egyik CLS-szel kicsúsztak, az most szervizben van. Még szerencse, hogy előrelátóan terveztek, így az öt felbérelt tesztpilótának még mindig van hat autója, hogy megautóztassa az újságírókat a ringen.
A gyakorlónapon a lezúzott Mercedes mellett más meglepetés is volt: kiderült, hogy a CLS óránként hetven liter benzint kér, ha rendesen hajtják a pályán, így a kúton előre megrendelt hárommilliós keretet kicsit meg kellett emelni. A szűk két hetes rendezvényen ötmillió forintnyi benzin talán már elég lesz ahhoz, hogy elkoptassák a magukkal hozott nyolcszáz abroncsot.
Lassan kezd összeállni a kép, hogy jön össze a 700 milliós költségvetés. Igaz, ilyen bulit csak ötévente rendez a Vredestein, de megértőnek kell lennünk, hiszen kicsik, nem dorbézolhatnak úgy, mint egy Michelin. Viszont meg kell hagyni, megadják a módját. Egy napot kapnak az újságírók - jellemzően külföldiek, de meglepően sok a magyar is - majd tíz napon át jönnek a forgalmazó partnerek, szépen sorban. A fejadag: két kör az XKR-S-szel vagy a CLS-szel egy profi sofőr mellett, utasként, egy röpke szlalom az Aston Martin Virage-zsal a száraz vezetéstechnikai pályán, egy kis vizes bójakerülgetés az Audi S5-össel, majd egy levezető kör a Giuliettákkal Mogyoród környékén, közúton, persze nem feltétlenül ebben a sorrendben. Az Alfákra már nem a Vortit, hanem a hétköznapibb méretekben is kapható Sportrac 5-öt szerelték, ami szintén új fejlesztés.
Szeretnek csaj mellett ülni a jobb egyben, versenypályán? Zseniális, már másodszor volt részem az élményben. A kék Jaguart Shirley van der Lof vezette, egy huszonöt éves szőke, és nem volt elégedett. Ez nem versenyautó, nyögte keserűen a kívülről bömbölő, belül visszafogott hangú XKR-S-ben. Na igen, ő a Formula 3-ban edződött, ahhoz képest egy tohonya dög a legsportosabb Jag, de az utasként tapasztalt két kör alapján egyet kell értenem vele és a brit szaksajtóval, hogy egy gátlástalan darabolós gyilkossal van dolgunk, nem egy fürge nindzsával. A gurgulázós V8-hang és a végtagokat szaggató gyorsulás mellé egy inkább közúti ámokfutásra hangolt futóművet társítottak, ami pályán sem esetlen, de nem szabadna egy mondatban említeni a 911-es Porschéval.
Ellazultam a bőrfotelben, átengedtem magam az andalító érzésnek, hogy a nő vezet, majd megbeszéltük Shirley-vel, hogy a könnyebb autók azért szórakoztatóbbak ennél, úgyhogy vissza is vett a tempóból, hadd hűljenek a fékek. Az XKR-s brutális fellépésével, kívülről a nyugalom megzavarására minden tekintetben alkalmas hanghatásával, belülről kényeztető granturismóságával igazi telitalálat a célközönségnél, úgysem pályanapozásra veszik.
Az Aston Martin Virage hasonló fajzat. Plusz négy henger, mínusz egy kompresszor. Ahhoz képest koránt sem barátságosabb a hanghatás, selymesen zsolozsmázó V12-esről nem beszélhetünk. Torokhangon üvölt ő is, de szintén csak akkor halljuk, amikor lepadlózzák mellettünk. Bent ülve csak egy távoli, kellemesen fenyegető zúgást hallani, meg persze érezni, ahogy a 490 lóerő meglódítja a bódét.
Kábé nettó egy perc jutott minden seggnek az Aston finoman varrott ülésében, hogy megérezze a luxus tapintását, a kezeknek pedig egy nyomás az automata váltó D gombján és némi gyakorlatozás az Ikarus-méretű kormánnyal a szűken rakott bóják között. A szlalomozás szinte minden ismeretlen autóval bénázásba fullad, még ha száraz is a pálya, de a Virage meglepett az elsőre elég ügyetlennek tűnő kormányzásával. A viszonylag nagy ívekben is fél fordulatot kellett tekerni rajta, és nagyjából egy döglött angolna markolászására emlékeztetett a volán. Nyilván nem illik lefikázni egy Astont ötszáz méter és nyolc kanyar után, de az első benyomások nem döngöltek földbe.
Ügyesen rakták össze a programot a szervezők: a hátsókerekes tulkot a száraz pályára tették, az összkerekes Audival pedig a vizes tapadást demonstrálták. Az S5-ös könnyebben kezelhetőnek bizonyult, csak a fellocsolt aszfalton még szűkebbre húzták a bójákat, így nehéz lett volna feszegetni a határokat az engedélyezett egy perc alatt. Mókának jó volt, ropogott az ABS meg az ESP, az Audi nem vallott szégyent. De ahogy az instruktorok végigfűzték a pályán az S5-öst, azt nehéz lett volna megismételni, minden elismerésem. Álldogáltunk is a pálya mellett, mint a kerti törpék, amikor a vredesteines fickó elvitte az egyik kísérőleányzót egy próbakörre.
Végezetül bepattantunk az egyik Giuliettába, és kerültünk vele egyet Mogyoród körül. Az 1,4-es, 120 lóerősből tudott harminckettőt kiállítani az autókölcsönző, így ez jutott mindenkinek. Nem bántam, élvezeti szempontból nálam még ezzel a motorral is benne van a kategória top háromjában a Giulietta, minden hiányosságával együtt. Nem véletlenül ezt választották - egy gyenge futómű ellen a legjobb gumi is tehetetlen volna.
Mert ha esetleg elkerülte volna a figyelmét, a gumiról szólt ez a rendezvény, nem a lehengerlő autókról. Vagy talán arról, hogy kellően intenzív és lelkesítő élménnyel menjen haza minden meghívott. Ehhez hasonló bemutatókon előfordul ugyan néha, hogy néhány konkurens márkát is elhoznak a gumisok, de egyértelműen sose lehet megmondani, hogy most akkor ez a jobb vagy az. Úgyis benne van, hogy merre lejt a pálya.
Vredesteinék nem is bajlódtak ilyesmivel, és nem állítják, hogy ők mennyivel jobbak a konkurenciánál. Utcai gumiknál, ebben a kategóriában úgyis minimálisak a különbségek, így a mondás, és ezt nehéz lenne megcáfolni. Az Aston Martinos pedig valószínűleg úgysem az ADAC-tesztet fogja bogarászni, ahol idén egyébként csak a SUV-abroncsok között vizsgálták meg a Vredestein termékét. Hanem - mint megsúgták - sokszor csak megnézi a prospektust, és ha szépek a képek, fényes a papír, egye fene, megveszi. Ezért érdemes összeállni Giugiaróval.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
