Az ajtón belépve kisebb mozgolódás fogad, de egy pillanat múlva már
ismét a rajzlapok fölé görnyed mindenki, a filcek, ceruzák folytatják
táncukat. A falakat az előzetesen már elkészült külső rajzok borítják,
az asztalokon ugyanazokat az autókat rajzolják, belül. Ez a világ csak
emlékeztet a ma ismert belterekre. Természetesen mindenki másképp
képzeli el, de abban megegyeztek a koncepciók, hogy
a jövő autója személyre szabható, és a szórakoztatás is alapvető
feladata lesz. Mindeközben egyre jobban elveszíti gépies jellegét,
formailag és anyagait tekintve is, azaz egyre közvetlenebbé válik a
kapcsolata az emberrel.
Ahogy nekem is a versenyzőkkel és a jelenlévőkkel. Pár váltott
mondat után kérnek, hogy a zavartalan munkát biztosítandó, hagyjuk
magukra a versenyzőket, úgyhogy Dr. Lelkes Péterrel, a BME
professzorával, a zsűri egyik tagjával valamint egy hírtévés kollégával
átvonulunk a későbbi díjkiosztó terembe, közben kikerülve az
építészkarra igyekvő lányokat.
Tényleg, miért nem rajzoltak itt lányok? Eddig egyedül a
Volvótól láttam
nőtervezte autót,
kéne ilyen több is!
Beszélgetünk, a fő téma természetesen az autó jövője. Kiderül, hogy
a youngtimerek iránti vonzalmammal nem vagyok egyedül. Az
egészséges nosztalgiázáson túl megegyezünk abban is, hogy az iparnak
szüksége van a megújulásra, amihez - a falakon itt is lógó pályázatos
műveket végignézve - szerencsére a potenciál meg is van.
Eastern Europe rendezte. Legutóbb Lengyelországban volt hasonló,
ott a
Micra utódját
kellett megalkotni, a versenyben ott bárki részt vehetett. Nálunk
a feladat az
X-Trail vagy
a Tiida 2015-2020-as megfelelőjének megálmodása volt. Kikötés
volt, hogy az autónak crossovernek kell lennie, illetve a környezet
kímélését is szem előtt kellett tartani. A verseny nem volt
teljesen nyitott: a pályázat a Moholy-Nagy Egyetem, a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Nyugat-Magyarországi
Egyetem hallgatói között hirdették ki.
Első körben a külső formatervet kellett elkészíteni, ezek
alapján választották ki azt a tíz legjobbat, aki részt vehetett a
döntőben (egyikük végül is nem volt jelen). Ezúttal a beltér
kidolgozása volt a feladat.
A zsűrit Martin Uhlarik (a Nissan vezető formatervezője),
Nissan-vezetők és magyar egyetemi oktatók alkották. A harmadik díj
egy 350Z-s ajándékcsomag, a második e mellé egyhetes tesztvezetést
kap, az aranyérmes pedig látogatást nyer a Nissan Design Europe
londoni központjába.
Kezében egy pohár gyümölcslével fel is bukkan Martin Uhlarik, akinek
szívügye a térség tehetségeinek felkutatása. Szlovák származású, a
felesége is szlovák, igaz, Londonban élnek. Két falat saláta közt
persze rákérdezek, mi a véleménye a versenyről meg úgy általában a
helyi viszonyokról. Nos,
a magyar srácok jól érzik az irányzatokat, a lehetséges utakat,
szerencsére a tehetséggel, a képzéssel sincs gond. A helyi
történelmi múltnak hála viszont még csak most van születőben a régió
saját arca a formatervezésben, ehhez idő kell. A lehetőségek egyre
szélesebb skálán mozognak, ami több ténynek is köszönhető.
Egyrészt a szakma nagy öregei is igénylik az utánpótlást,
a divat, az igények gyors változását nem könnyű követni, megjósolni
meg lehetetlen. Másrészt az Európán belüli mozgás egyre szabadabb,
pár éve még szinte lehetetlennek tűnt egy külföldi stúdióban az
elhelyezkedés, ma már ez sokkal könnyebb, mi több: az igény is egyre
nagyobb a káeurópai alkotókra. A harmadik fontos tényező, hogy a térség
piaca folyamatosan fejlődik, egyre kívánatosabb célterülete a
világcégeknek, így nekik is fontos, hogy a helyi ízlést jól ismerő
szakembereket alkalmazzanak.
Természetesen a verseny nagyon erős, de egy-egy jó ötlettel igenis
ki lehet törni. A rendelkezésre álló négy óra leteltével a kissé
megilletődöttnek tűnő versenyzőknek össze kellett állítaniuk
portfólióikat, majd kiselőadásban bemutatniuk. Lássuk tehát a
versenyzőket.
Gamberro (Bartha Máté)
Máté egy igen sportos crossovert látna szívesen a jövő útjain. A
formát bátran különleges ívek alkotják, amelyek a beltérben is
folytatódnak. Hajtását egy 4x4-es benzin-elektromos rendszer
biztosítja, az akkumulátorokat a padló alá helyezve. Az utastérbe
különleges ajtórendszer segítségével lehet bejutni
Nagare (Molnár Ádám)
Ádám egy
városban és terepen egyaránt helytálló hibridgépben látja a jövő
autóját. A bejutás ebbe sem a ma elterjedt módon történik: itt
szembenyíló ajtókat találunk, amelyeken át bejutva helyet foglalhatunk
az üveggel fedett, maximálisan egyénre szabható utastérben. Itt a
külsőn már látott motívumokkal találkozhatunk. Az alkotó számára fontos
volt a praktikum, így tükröződésmentes műszerfalat és ütés hatására
rugalmasan reagáló karosszériaelemeket képzelt el. Az is vezérelte,
hogy a gyártás mihamarabb beindulhasson, az összes elképzeléshez
elegendő lenne a mai technika is.
C Cross (Sass Viktor)
Viktor műve
egyszerre emlékeztet a Muranóra és a 350Z-re - valamivel kisebb
méretekkel. A benyomás nem is volt téves, a cél ugyanis egy városban,
terepen és országúton egyaránt élvezhető autó volt. A könnyű használat
(-bavétel) itt is fontos: ezt szolgálják a szembenyíló ajtók, a
variálható nagyon otthonos beltér. Ez az éppen aktuális körülményekhez
igazítható, városban pl. elég a hárompontos öv, míg terepsporthoz
inkább az öt ajánlott. A koncepció megalkotásakor fontos a súly
csökkentése, ahogy a legmodernebb eszközök is (a többihez hasonlóan
Viktor is drive-by-wire-rendszerben gondolkodott). A mű nagy erénye,
hogy gyakorlatilag ma is gyártható lenne, ami végül is az
ezüstérmet hozta Viktor számára.
YSY (Lakatos István)
Az YSY az elvontabb vonalat képviseli. A hibridhajtás itt is alap,
ahogy a testreszabhatóság is. A külső jócskán eltér a márkától most
megszokottól, nem illeszthető a mai kategóriákba.
Az ajtók nyitása is különleges, nagyjából a Lamborghini Murcielago,
a Ferrari Enzo és a Koenigsegg módszereinek egyvelege. Itt is
látszik a környezet bevonása, a fény a hatalmas üvegfelületeken
áramolhat a maximálisan testre szabható utastérbe. Az ötlethalmaz
eredményes volt: a zsűri ezt a művet díjazta az
első hellyel.
Dodgem (Koroknai Máté)
Nevéhez illően a városi közelharctól sem kell megijednie a jövő
Nissan-vásárlójának Máté elképzelései szerint.
A zöld színű elemek rugalmasak, így nyom nélkül viselik el a kisebb
koccanásokat, könnyebb terepen sem sérül meg. A külső design
illeszkedik a mai arculatba, de a szerkezeti felépítés merőben eltér: a
motor ugyanis a padló alatt található, míg a kocsi orrába és farába
csomagokat pakolhatunk. Az autó elsősorban hölgyek számára készülne, ők
sirályszárny-ajtókon juthatnának a variálható belsőbe, ahol olyan
ülésekben foglalhatnának helyet, amelyek felveszik a bennük ülők
alakját.
FLX (Kotán László)
Ez a versenyző mert legjobban elrugaszkodni a ma megszokott autó
fogalmától, ugyanis
képes az alakját változtatni. Autópályán a lehető legjobban az útra
simul, terepen vagy rosszabb úton megemelhető a hasmagasság.
Parkoláshoz pedig teljesen vigyázzba állhat, jóval kevesebb helyet
foglalva. Engem ez a
VW Slipstream re emlékeztetett. Az autó amúgy középpontosan
szimmetrikus, a beltérben minden üléshez tartozik egy "műszerfal", ami
aktuális funkciójától függően változik: ehhez csatlakoztatható a
kormány (by wire), de megjelenhet rajta a navigáció is, a gyerekek
pedig filmet nézhetnek rajta stb.
Simon Péter
Péter műve könnyebben illeszkedik a mai kínálatba, a kétszínű
fényezés a formákat hivatott kiemelni. A formák játéka az utastérben is
folytatódik: az elemek esztétikailag és térben is egymásra épülnek,
igyekeznek a bent ülőket körülölelni.
Különösen erős a külső-belső harmónia, talán ennek is
köszönhette a
harmadik helyezést.
Kabuki (Kauker Márton)
Leginkább a
markáns, japán motívumokból építkező vonalak jellemzik a sportos
SUV-t, amelynek karosszériája környezetbarát kompozit anyagból van. A
hibridhajtás mellett ez is a környezet kímélését szolgálja. A
határozott formanyelv a belső térben is folytatódik, ahol a
praktikumról az átrendezhetőség és a sok tárolórekesz gondoskodik.
Egyik ötlet sem tűnik megvalósíthatatlannak.
Buffalo (Balla Zoltán)
Több érdekességet is rejt a koncepció: a kasztni több rétegből
állna, a legfelső, átlátszó alatt napelemek kapnának helyet, melyek
segítenék a kerékagyakban található villanymotorok táplálását. Az autó
orr-részében található felülethez pedig szórakoztató elektronika vagy
egyéb eszközök csatolhatók. Ez a fajta
bővíthetőség, rugalmasság és interaktivitás a beltérben is jelen
van, ahová tolóajtókon át juthatunk.
Egy ilyen verseny természetesen nem közönséget szolgálja, így
akadtak rövidebb-hosszabb üresjáratok. De hát a budai hegyvidék
kellemes, a madarak csicseregnek, a levegő budapesti viszonylatban
tiszta, ráadásul lehetőségem volt a nem-versenyzőkkel való
beszélgetésekre is. Az élet mégiscsak szép.
Én legfeljebb rajzilag tudom értékelni a mezőnyt, de véleményem
alapján
a látott munkák semmivel sem maradnak le a gyárak által eddig
bemutatottakhoz képest. Persze én nem értek hozzá annyira. Mr.
Uhlarik viszont igen, és az ő véleménye is hasonló volt, még a
diplomáciailag kötelező udvariaskodást beleszámítva is.
Ugyanakkor, ahogy erre a nissanos dizájnguru is utalt, senki nem
alakított ki önálló arculatot, sokkal inkább a már létező trendekre
éreztek rá a fiúk. Ezért is érezhettem néha, hogy
egyes elemeket láttam már létező autókon, vagy prototípusokon.
Szerencsére retrós irányba senki nem indult, nem is valószínű, hogy
8-10 év múlva is az lenne a divat. Igaz, viszonylag közeli jövőt
kellett megjósolni, és könnyen lehet, hogy én sem mertem volna teljesen
elengedni a ceruzámat.
